Rég nem látott személy...(7. fejezet)

Nagyon sajnálom, hogy ennyit késtem, de tudjátok, karácsony,bevásárlás meg minden...Szóval újult erővel vetem magam bele a blogolásba!Remélem tetszik!Jó olvasást!

-Te jó ég!-ugrottam a nyakába.
-Jézusom!Te hogy kerülsz ide?
-Azt hagyjuk, de te mit keresel itt Brad?-igen, Brad. Az itteni legjobb barátom Gina után,persze. Együtt nőttünk fel, óvodától kezdve számíthattam rá.Sajnos, amikor vissza költöztem Magyarországra, megszakadt a kapcsolatunk. Mármint, értitek, hogy van ez. Nagyon szoros barátág volt a miénk...

-Ez a legjobb film, amit valaha láttam!-ujjongattam.
-Nekem is tetszett, de legközelebb horror jön, de azt csak otthon!
-A Fel! igenis nagyon jó egynek, de horrort bármikor nézek veled!
-Tudom, ismerlek már!
-Bedobunk még valamit?
-Meki jó?
-Naná!Jeges kávéval!Amiben talán pia is van..-röhögtem, magam sem tudom, min.
-Nem kéne ilyen későn olyat innod!
-Nem vagy az apám!Ne mondd meg, mit csináljak!
-Csak próbállak óvni.Mindentől...
-Miért?
-Tessék?
-Miért érzed úgy, hogy vigyáznod kell rám?
-Az isten szerelmére, mert szeretlek!-kiabálta.
-Mivan?
-Szeretlek...-most már halkabban mondta.
-Figyelj...Én nem tudom, mit érzek, de szerintem hanyagoljuk ezt a témát.Nemsokára elutazok, és senkinek sem lenne jó egy távkapcsolat.
-De legalább egy valamit hadd kérjek...-ezzel közelebb húzott magához és megcsókolt.Nem tudom, miért, de viszonoztam szorítását.Jól esett a közelsége,de nem tudtam, mit is csinálok.Egyre vadabbul csókolt és eljutottunk arra a pontra, hogy éreztem, ebből több is lehet, ezért cselekedtem...
-Haza kell mennem...-lihegtem.Összehúztam a kabátomat és haza indultam, vagyis indultam volna, de megragadta a karom.
-Ne merj itt hagyni!-ordította.
-De...-ez volt az utolsó mondatom hozzá.Ezután nem keresett, én pedig összezuhantam.Apa és Gina sokáig pátyolgatott, mire túlléptem ezen.Aztán fájó szívvel, de magam mögött hagytam őket...

-Az egyik haverom eltörte a lábát, egy fogadás miatt.-nevetett.
-Direkt?
-Nem, csak arról fogadtunk, hogy nem mer leugrani a tetőről.
-Annyira lökött vagy!Hiányoztál!
-Te is nekem!Kicsit önzőn és bunkón viselkedtem, azután az este után.Sajnálom...
-Semmi vész!Hidd el, jól vagyok!Már túl tettem magam...
-És, most már itt maradsz?
-Igen.-mosolyogtam.
-Akkor megint barátság?-nyújtotta a kezét békülés céljából.
-Barátság!-mosolyogtam mint állat.Lehajtottam a fejem és belegondoltam, hogy vissza kaptam a régi, tökéletes életem...
-Ez meg mit keres itt?-felnéztem, és beleütköztem Gina rosszalló pillantásába.
-Összefutottunk.Ennyi.-magyaráztam, de nem sok sikerrel.
-Az engem rohadtul nem érdekel!Mi a francért jöttél vissza az életünkbe?-kiabált.
-Ne ordíts a kórház kellős közepén!Inkább igyunk meg valamit együtt.-javasoltam.
-Benne vagyok!-állt mellém Brad, aki eddig csak csendben figyelte kettőnk harcát.
-Én azonban nem megyek ezzel a barommal sehová!-vágta be a durcát Gina.
-Nos, akkor én szerintem megyek.Sziasztok!-intett Brad és sarkon fordult.
-Miért kellett elüldöznöd?
-Nem emlékszel, mennyire ki voltál borulva?

-Szia kicsim!Milyen volt a film?
-Hagyjuk!Most nem akarok beszélni...-nyögtem sírva, miközben felrohantam a szobámba.Még hallottam apa aggódó hangját, de nem értettem, mit mond.Fel akartam hívni Ginát, de nem volt elég erőm hozzá.De aztán fél óra múlva megpróbáltam, és örömmel nyugtáztam, hogy sikerült.
-Szia Trina!
-Szia...-mondtam kicsit összeszedettebben.
-Mi a baj?
-Gyere át légyszi, most!
-De holnap dogát írunk, és még nem tanultam rá!
-Rohadtul leszarom azt a kibaszott dolgozatot, csak gyere...-tört ki belőlem a sírás.
-Hhh...ekkora a baj?
-Ennél is nagyobb...
-Indulok, szia!-és itt lerakta.Fél óra múlva szinte a maratoni futását bevetve rohant hozzám.Ebből tudom, rá mindig számíthatok
-Rohantam, ahogy tudtam.
-Kösz.-mondtam monoton hangon.
-Mit csinált?
-Megcsókolt, bevallotta. hogy szeret, majd elkezdte követelni, hogy maradjak vele, addig, amíg elutazok.Csak ki akar használni...
-Megölöm ezt a barmot!Ugye nem fogsz neki megbocsájtani?
-A nagy francot!
-Akkor jó!Mennyire vagy szétesve?
-Szerinted?
-Akkor nagyon!Figyelj, átnézem gyors a dogához tudnivalót, a többit meg kipuskázom,oké?
-Csak siess!-negyed óra múlva késznek nyilvánította magát, és elkezdtünk nézni egy filmet egy jó nagy adag fagyival.Sokkal jobban lettem, de eléggé álmos, szóval együtt aludtunk el az ágyamon...

-De, de szerintem megváltozott...
-Ugye nem akarsz megint vele kavarni?
-Hülye vagy?Most van alakulóban egy kapcsolatom, és eléggé bírom Ericet. Nem dobnám el csakis Bradért. Csak, még mindig megvannak a régi emlékek.A vidámpark, a meki, a mozizások, minden...
-Tudom, hogy nagyon kedvelted meg minden, de azt is tudod, hogy én mennyire elleneztem, hogy vele legyél.
-Ne is mondd, szörnyű voltál...

-Add ide a telefonod!
-Minek?
-Tudom, hogy találkozgatsz vele!-kergetőztünk az asztal körül.
-És akkor mi van?Nem szabad, anya?
-Kussolj!-nevettünk hangosan.Csak tudnám, miért nem kedveli Bradet.
-Amúgy lefeküdtetek már?
-Tessék?Dehogy!
-Túl gyorsan vágtad rá, szóval igen.
-Nem, nem és nem!-nem figyeltem és elkapott.Ledobott a kanapéra és irdalmatlanul csiklandozni kezdett.-Hagyd abba, ez már fáj!
-Csak add ide a telód!
-Jó, tessék, csak hagyd abba!
-Aha...aha...mivan?
-Mi az?
-"Csak nehogy azt hidd, sokáig bírom melletted tartani magam..."
-Éppen röhögőgörcsöt kapott a moziban és kitiltották onnan, ezért írta ezt.
-Nem találkozhatsz vele!
-Barom vagy!-nevettem ki barátnőm túlzott figyelmét a lelki állapotom felől...

-Egy kicsit eltúloztam, de csak téged védtelek!-nevettünk és megöleltük egymást.
-Amúgy Alex hol van?
-Szerinted?
-Büfé.
-Még szép!-nevettünk, majd megszólított minket Eric orvosa.
-Örülök, hogy itt találom önöket!Meg szeretnék látogatni a fiút?
-Persze!Akkor mehetünk?
-Egyszerre csak egy.Ne fárassza le nagyon!
-Persze, ígérem!Köszönöm!
-Nincs mit, viszlát!
-Viszlát!
-Először te menj.
-Biztos?
-Eric a haverom, aggódok érte, de nem vagyok túlságosan oda, hogy pár pillanatig láthassam.Eleget bámultam már a próbákon, vagyis inkább Alexet figyeltem, na jó, túl sokat beszélek!-nevetett fel-Menj!-tuszkolt az ajtóhoz.Beléptem a szűkös szobába, ahol egy ágy volt.Látszott rajta, mennyire megviselte, de láttam, hogy megcsillant a szeme, mikor észrevette, hogy bejöttem.
-Szia!
-Shh...Nem szabad sokat beszélned.Nagyon fáradt vagy?Hozzak valamit?
-Nem kell semmi, köszi.-mondta elhalva, de az arcára ráerőltetett egy halovány mosolyt.
-Hhh...miért csináltad?
-Figyelj!Eléggé sok stressz ért mostanában, ezért eléggé ki vagyok.Levertem azt a hülye poharat, ami összetört.Elég dühös voltam, ezért fel akartam szedni, de eléggé megvágott.Azt hittem, nem nagy cucc, de végül az lett, mint láthatod.Ne haragudj rám!Hé, levették a kötésed!-mosolygott.
-Igen, elintéztem.Már nem kell semmi rá.
-Örülök neki, hogy jól vagy.Amúgy, ki volt az a srác, akiről beszéltetek?
-Ja, ő Brad, egy régi itteni haverom.Ennyi...
-Akkor miért mondta Gina, hogy "Tudom, hogy nagyon kedvelted meg minden, de azt is tudod, hogy én mennyire elleneztem, hogy vele legyél."?Megbántott?
-Igen, de inkább hagyjuk...
-És amint hallottam, bírsz engem!-dobott felém egy csábos mosolyt.Én persze, mint mindig elpirultam.
-Igen!De te ennyire ráértél hallgatózni?
-Ha már nincs tv-m, mi mást csináljak.Egyébként is Gina kiabálására ébredtem.
-Bocsi.
-Semmi.Nincs gond.
-És tudod már, mikor mehetsz haza?
-Pár napon belül, remélhetőleg.
-Az jó!Egyedül lennék a lakásban...
-Tényleg!Nagyon sajnálom.
-Ki akarsz dobni?
-Jaj, dehogyis, azt akartam mondani, hívd át addig Ginát. Gondolom te sem akarsz egyedül lenni egy üres házban éjszaka.
-Még csak az kéne.-nevettem.Hirtelen kopogtak az ajtón, ami már nyitódott is.
-Kopp-kopp.Bejöhetek?..

Kórházban...(6. fejezet)

Sajnálom, hogy ennyit késtem, de rengeteg dolgom volt.Nem is húzom tovább az időt.Jó olvasást!

-Te mit keresel itt?-hallottam Eric ideges hangját.
-Neked is szia, édes!-mosolygott, mint állat, de csak addig, amíg le nem rúgom a csinos kis pofiját!
-Az engem rohadtul nem érdekel, ha bunkó vagyok, de azért érdekelne, hogy mégis hogyan jutottál be a lakásomba?
-Aj, te kis butus!Nálam van még a kulcs, de amúgy is vissza akartam adni, hiszen amint látom, tovább léptél...-fintorgott, amikor rám nézett.
-Semmi közöd hozzá, jó?
-Jaj, hát én nem akartam megzavarni az idilli légkört!Megyek is, tessék a kulcs!-mosolygott a kis ribanc.El akart mellettem rohanni, de megragadta a karom, és ezt suttogta nekem:Még nem végeztünk...cafka!Csak én hallottam, de szemmel láthatóan e nélkül is majd felrobban Eric a dühtől.
-Minden oké?
-Persze, csak nem tudom, miért nem száll le rólam!Amúgy is, ő csalt meg!Elegem van belőle, hogy hibázott, élvezte, hogy szenvedek, utána meg vissza akart szerezni.Mindig az kell neki, amit nem kaphat meg!
-Oké, értem!Nyugi!Minden rendben van!Elment, és most már nem járkálhat ki-be a lakásodban.Eggyel kevesebb gond!
-Hogyan lehetsz ennyire optimista?
-Nem tudom, csak jó kedvem van!
-Annak örülök!Öhm...kérsz valamit inni-enni?
-Egy tea jól esne!Amúgy holnap elkísérsz az orvoshoz?
-Miért kell menned orvoshoz?
-Tudod, kontrollra kell mennem az orrom miatt.Akkor jössz?
-Persze!Remélem leveszik már végre azt a hülye gipszet!
-Én is!Öhm, hol van a konyha?
-A folyosó végén.
-Kösz!Te is kérsz teát?
-Jah, persze!
-Minden oké?
-Igen. csak menj!
-Jó, nem idegesítelek!
-Bocs, csak feszült vagyok és pont rajtad csattan, sajnálom!
-Mindenkivel előfordul!Semmi gond.-dobtam nyugtatásképpen egy mosolyt neki.Szemmel láthatóan jól esett neki.Vajon mi baja van?Odaléptem a pulthoz és előszedtem két bögrét.Teleöntöttem vízzel,beleraktam a teafiltereket és betettem őket a mikróba.Elég melegre sikerültek, de ez nem is baj, ilyen hidegben.
-Készen van!-mondtam, de nem kaptam választ.Letettem a bögréket az asztalra és megnéztem, hol van Eric. Az ijedtségtől majd lerúgtam a magassarkúmat. Eric ott feküdt eszméletlenül, kezén folyt a vér, másik kezében pedig üvegszilánk volt.
-Úristen!-ordítottam fel.Odarohantam hozzá.-Szólalj meg, kérlek!Ne hagyj egyedül!Kérlek!Neeeeee!-nem tudtam semmit tenni, csak üvegesen tekintettem rá.Pár perc múlva végre észhez kaptam és felhívtam a mentőket.Pár perc múlva már meg is érkeztek.Beengedtem őket és hagytam, hogy azt csinálják, amit kell.Rátették egy olyan gurulós ágyra és már vitték is el.A mentősök hagyták, hogy velük tartsak.Beszálltam, leültem és szorítottam a kezét.Egy percre sem engedtem el, csak akkor, amikor megérkeztünk.Beadtak nekem egy kis nyugtatót, aztán bevitték a műtőbe.Leültem egy székre és csak vártam.Csak fél óra múlva jutott eszembe, hogy felhívjam Tomot, de eléggé le voltam sokkolva.De tudnia kell.
-Szia Trina!
-Szia!Nem akarlak megijeszteni, de Eric kórházban van.Megvágta a kezét és eléggé vérzett.Most a műtőben van, itt vagyok a műtő előtt.Ide tudnál jönni?
-Úristen!Természetesen, mindjárt ott vagyok!Szia!
-Szia!És köszi!
-Nincs mit!-lerakta.Most nagyon szükségem van valakire, hogy ne omoljak össze, mint pár hónappal ezelőtt...

-Jézusom!Ez a nő nem normális, hogy bemegy a szekrénybe és ijesztget!-mondta Merci.
-Tudom!Végig sem merem nézni!Muszáj volt ezt berakni?
-De már lejáróban volt a pop corn!
-Jó, akkor nézzük végig!-mondtam, és a film vége teljesen kiborított.
-Soha többet nem nézzük meg a Paranormal Activity 3-at!
-Te raktad be, én szóltam!
-Oké,oké!Éhes vagy?
-Jah! 2 liter limonádé és egy adag rohadt sós után persze bevágnék még egy gyros tálat is!
-Akkor most mész haza? Ne már!
-De, szia!-öleltem meg, és viszonozta.
-De vigyázz, mert telihold van!Tudod ilyenkor jönnek a vérfarkasok, a Chucky babák és a szellemek!
-Nem vagy normális!Na én mentem!
-Szia!-mondta, és ezerrel hajtottam haza biciklimmel.Csak 2 km-re lakik tőlem és tél van jeeee!
-Megjöttem-kiabáltam be a szobákba, de anyát sehol nem találtam. 8 óra van, de nappalos volt.Hol van?Aztán 2 ra múlva jött a hívás...
-Jó napot kívánok!Ön Farkas Annamária hozzátartozója?
-Igen, a lánya vagyok.Miért?-rémültem meg.
-Őszinte részvétem...
-Hogy micsoda?
-Az édesanyját ma éjszaka elütötte egy autó, még behoztuk a kórházba, de már nem menthettük meg.Sajnálom...
-Ez nem lehet igaz!Neeeem!-ordítva bőgtem.Szegény nő nem értette, mi van velem.Letettem, aztán a mobilom a falhoz csaptam.Bedőltem az ágyba és csak sírtam.Fél óra múlva, amikor megbizonyosodtam arról, hogy a mobilom mindent kibír, felhívtam barátnőmet.
-Szia Trina!Mi van?Elkapott valamelyik?-nevetett, de nekem nem volt olyan poénos...
-Gyere át hozzánk!
-A faszt!Tél van!
-Az anyám meghalt...-kezdtem megint bőgni, pedig az előbb már épp legyőztem.
-Máris indulok!De figyelj!Szerintem megkérem apát, hogy ma nálunk aludhass és hogy hozzon el kocsival, oké?Nem mehetek el, de elmegyünk érted, jó?Szedd össze pár cuccodat!Ezt a rohadt nehéz pár napot itt töltöd!
-Nem!-makacskodtam
-Bocs, de nem tudsz érdekelni!Szedd össze pár cuccod!
-De...-kezdtem volna, de kinyomta.Negyed óra múlva dudaszót hallottam a ház előtt összepakoltam pár nacimat és felsőmet, meg ami kell és indultunk is.

Pár nap múlva

-Kérlek egyél valamit!
-Nem vagyok éhes...
-Enned akkor is kell!Na jó!Gyere!-fogta meg a kezem és kivonszolt a konyhába.-Most muffint fogunk csinálni!
-De nekem most rohadtul nincs kedvem ehhez!
-Oké!Elég!Eddig elnéztem neked, hogy nagyon rosszul vagy az anyukád halála óta, de ez így nem mehet tovább!Naponta egy pohár vizet iszol!
-Mintha te lennél "Mrs. Mindennap 2 litert megiszok"!
-Oké, hagyjuk!De enni is csak akkor eszel, amikor én tuszkolom beléd!5 kg-ot fogytál!És csak 1 hete vagy itt!Szedd össze magad!-az utolsó mondat minden szavát kiemelte és hangsúlyozta.Legbelül tudtam, hogy igaza van, de makacs vagyok, és ezt nem akarom feladni!
-Jó, csináljunk muffint!-színleltem izgatottságot.
-Végre valami!De te is eszel belőle legalább hármat!
-Muszáj?
-Még szép!...

-Szia Gina!
-Szia Trini!
-Tudod jól, hogy ezt a becenevet utálom!Na de most ne veszekedjünk! Eric kórházban van.Megvágta magát elég csúnyán.Be tudnál jönni?
-Azonnal indulok!-és már le is rakta.Pár perc múlva Tom aggódó arcát pillantottam meg.
-Hogy van?
-Még nem tudom.Még mindig a műtőben van.Ha jobban figyelek rá, ez nem történik meg!-borulok sírva Tom vállára.
-Nem lesz semmi baj!Eric erős, mint a bika! Nem árt meg neki egy kis karcolás!
-Reméljük!-pár perc múlva egy nővér jött ki a műtőből.Azonnal lerohantuk.
-Elnézést!Tudja milyen állapotban van Eric Saade?-faggatta Tom.
-Sajnálom!Nem mondhatok semmit!
-Szaladj már vérért!-kiabált ki egy másik nővér, és hirtelen mindkettő felszívódott.
-Szerinted nagy a baj?-néztem könnyes szemeimmel Tomra.
-Biztos, hogy nem!
-Hhh...Sziasztok!-rohant hozzánk Gina.-Hogy van?
-Nem tudunk semmit!
-Sziasztok!Tudtátok, hogy itt tök finom a kávé?
-Annyira imádom, hogy még ilyenkor is csak a kajával foglalkozol te hülye!-oltotta le barátnőm Alexet.
-Tényleg, most inkább hagyjuk, oké?
-Rendben!-mondták egyszerre.Az orvos lépett ki az ajtón.Elég idős volt, de szimpatikus.

-Hogy van?
-Önök hozzátartozók?
-Igen!-válaszoltuk egyszerre.
-Nos...Rengeteg vért veszített, de most már stabil az állapota.Még egyelőre az intenzíven fekszik, de jobban lesz.
-Hála Istennek!Köszönjük!
-Nincs mit!Ez a munkám!Nekem mennem kell, de csak keressenek meg és rendelkezésükre állok a kérdéseik keresztüzére.Viszlát!-ezzel sarkon fordult.Kitolták a műtőből és egy csomó tű lógott ki belőle.Szörnyű látvány volt, de meg kell birkóznom vele.
-Jól vagy?-lépett elém Gina, Alex kezét fogva, aki még mindig az "isteni" kávéját szürcsöli.
-Persze, minden rendben.Tudod mit?Ha már itt vagyok, elmegyek a kontrollra.
-Ha így látod jónak...
-Igen.Mindjárt jövök!
-Oké, szia!Mi itt leszünk.
-Rendben!-mondtam és nekimentem az orvosomnak.Micsoda szerencse!
-Sajnálom!
-Már megint maga?Ennyire szereti a kórházat?
-Ami azt illeti, cseppet sem, de most mégis vissza kerültem.És ha már itt vagyok, megejthetnénk a kontrollt.
-Remek!Pont ráérek.Jöjjön!
-Oké!-nem számítottam arra, hogy ilyen hamar sorra kerülök, de mégis!
-Üljön le!Most leveszem a kötést, és meglátjuk, hogy fest az orrod.
-Tegye, amit kell!-levette a kötést, megvizsgálta és mindent rendben talált.
-Nos...nincs szükség kötésre!Teljesen meggyógyult!Még egy kis nyom sem látszik.
-Nagyon köszönöm!
-Ez a dolgom.De most mennem kell egy műtétre, szóval viszlát!
-Viszlát!-kiléptem az ajtón és visszamentem Eric kórtereméhez. Gina és Alex eltűntek, ahogy Tom is.Egyetlen személy állt ott, akit szintén régen láttam...

Sajnálom, hogy ennyit kések, de rengeteget kell tanulnom felvételire, remélem megértitek.Addig is, remélem tetszeni fog a legújabb klipje Ericnek. Eric Saade Forever!!!

Elrabolva... (5. fejezet)

Meghoztam az 5. fejezetet, remélem tetszik.Jó olvasást! Puszi: Bogi.

-Psszt!Ugye nem akarod, hogy bárki is meghalljon?-kérdezett Molly.Egy rongyot tartott a szám elé, és kezdett minden homályos lenni...

-Mikor fog felébredni Ms. Sandén?-hallottam egy férfi hangot.
-Hamarosan, de legyen mellette!-mondta Molly. Mellette igazán nem unatkozok!Hallottam, ahogy közeledik felém, és leguggol.
-Jó reggelt álomszuszék!-mondta egy gonosz mosoly kíséretében.
-Hol vagyok?
-Azt nem árulhatom el-nyomta meg az orrom, mintha gyerek lennék.De azért eléggé fájt.Esküszöm megfojtom ezt a libát!
-De mégis miért vagyok itt?-kérdeztem elhaló hangon.
-Valaki nagyon kíváncsi!De elárulom, hogy mivel nem tartottad be az egyességet, itt maradsz egy ideig!
-De én betartottam, csak Eric valahogyan még mindig tudja, hol lakok!-mondtam flegmán, aminek az eredménye egy hatalmas pofon volt az arcomon.A padlóra küldött, és eléggé fájt a nyoma.Az arcom lángolt, és eszméletlenül fájt.
-Rossz válasz!-mondta, és már el is ment.Az a  fickó még mindig ott állt az ajtóban, és figyelt engem.Vajon Eric most hol van?

Eric szemszöge

-Trina!-szólítgattam már egy ideje, de nem válaszolt.Az ajtóhoz sétáltam, de az ajtó tárva nyitva állt.Az egész házat körbejártam, de nem volt sehol.Ott álltam egyedül a házában.Egy bő fél óra után ráhagytam, és elmentem.Nagyon dühített, hogy csak így itt hagyott, de azért aggódtam is érte.Nem úgy ismertem meg, aki ilyeneket csinál.De úgy látszik tévedtem.Beültem a kocsimba, és elindultam próbára.
Nagyon lassan telt az idő, bár a srácokkal sosem unatkozom, most mégis elterelte a figyelmem Trina. A mosolya, a hangja, az illata teljesen levett a lábamról.Mi ütött belém?
-Haver!Mi a franc bajod van?Úgy mozogsz, mint egy töketlen kezdő!-hordott le Alex.
-Öhm...mára végeztünk!Hazamehettek!
-Haver, veled nagyon nincs rendben valami!-mondta Alex, de ezzel csak felhúzott.
-Nincs nekem semmi bajom, csak szar volt ez a nap.
-Azt hittem örülsz, hogy Molly visszavonta a pert.-idézte vissza szörnyű éjszakámat a sitten.
-Örülök is, csak...
-Trina miatt vagy ilyen, mi?-elmehetne gondolatolvasónak.De nem szóltam semmit.-Szóval beletrafáltam!Figyelj!Tök jófej csaj, de mit tett, hogy így szét vagy esve?
-Csak ma nála voltam, és egyszer csak ott hagyott.De nem érdekes...
-Csak annyira, hogy egy falábú idióta legyen belőled!-oltogatott tovább.
-Haggyuk, mindegy!-hazudtam.Igen is foglalkoztatott, hova tűnt...

Trina szemszöge

-Éhen halok!-kiabáltam, de rám sem bagóztak.Mennyire szemetek!
-Nem hittem volna, hogy ilyen nehéz dolgom lesz veled!-nyavajgott Molly, és egy szendvicset szorongatott a kezében-Na ezt edd meg!
-De nem tudom kinyitni!Észrevetted már, hogy meg vagyok kötözve?
-Jó, egy jobb pont a börtönben, ha azt mondod, emberien bántam veled!-fogta a szendvicset, és etetni kezdett.Elég megalázó volt, de nem akartam jelenetet rendezni, mert akkor tényleg éhen halok.Mikor végeztem vele, megint egyedül maradtam.Teljesen fáradt voltam, így kénytelen voltam ülve elaludni...

Másnap

Elég kómásan ébredtem, és elvesztettem az időérzékem.A fickó, aki folyamatosan nézett, valahova elment. Mollyt sehol sem láttam, ezért megpróbáltam kitépni magam a kötelekből.Bő 15 perc alatt meg is voltam.Körülnéztem, nehogy meglássanak.Már épp nyitottam ki az ajtót, amikor valaki becsapta azt, mielőtt kijutottam volna.
-Hova, hova?-kérdezett a fickó.
-Csak wc-re kéne mennem, de nem tudom hol van.
-Hát nem erre, kicsit eltévedt.Üljön vissza.
-Mennyit fizet magának?Én a dupláját adom!
-Kérem, annyit a világon nem találna, ráadásul megmentette az életemet, amikor kiszabadított a börtönből, és felbérelt.Maga mit tenne velem?Mert ennél többet biztosan nem!-nevetett ki.
-Alkut ajánlok!Ha kiszabadít, akkor nem nyomom fel!
-Ne szaladjunk ennyire előre!Miből gondolja, hogy hisznek magának!
-Fogja meg!-adtam kezébe egy kést.
-Rendben, de minek?-értetlenkedett.Felhúztam egy kesztyűt, amit az asztalon találtam.
-Hát ezért...-megfogtam a kést, és a lábamba szúrtam-Most pedig kétségbeesve rohanok a rendőrségre, ugyanis rajta van az ujjlenyomata.De ha elenged, eldobom.-zsaroltam.Egész jól megy, csak ne fájna annyira a lábam...
-Rendben!-kinyitotta az ajtót.A kést a kezébe nyomtam, és már rohantam is, már amennyire tudtam.Út közben eldobtam a kesztyűt, ami már elég véres volt.A város szélén voltam.Sehol senki, mégis innen kellett befutnom a kórházba.A gatyám teljesen átázott.Teljesen nem éreztem a lábam, ráadásul azon a rohadt lépcsőn is nehezen mentem fel.Igazán fel tud vidítani, hogy megint az a mogorva öreg néni fogadott a pultnál.
-Üdvözlöm, miben segíthetek?
-Megkéseltek az utcán!-hosszú gondolkozás után gyors hazudtam.
-Máris szólok az orvosnak!-telefonált, és már jött is a múltkori orvos.
-Már megint maga?Ennyire szereti a kórházat?
-Nem!De van egy kis problémám.Lekéseltek az utcán...És a lábam rohadtul fáj és vérzik!-megnézte közelebbről, és szörnyülködve méregette a sebet.
-Ez elég mély seb.Jöjjön, lefertőtlenítem és összevarrom, oké?
-Rendben.-negyed óra múlva végeztünk is.Összevarrta és bekötötte a lábam.Elég nagy baromság volt ez a részemről, de valamit valamiért.Megköszöntem a segítségét, és leültem egy padra a kórház előtt.Erőt vettem magamon, és felhívtam Ginát.
-Szia!
-Szia Trina!Mi van veled?Már mióta nem tudlak elérni!
-Bocsi, kicsit szétcsúsztam, de majd elmondok mindent.Figyelj!Értem tudnál jönni?
-Nem értek semmit!Mondd, hol vagy?
-A kórháznál.Ne kérdezz semmit, -utasítottam, mielőtt telefonon cseszett volna le-csak gyere ide!Siess!-és ezzel ki is nyomtam.Fél óra múlva értem jött a kocsijával.Szúrós szemmel nézett rám.Kiszállt, és kezdte a szokásos rikácsolást.
-Mi történt?Miért kellett idejönnöm?Ugye tudod, hogy egy randi közepéről rángattál el!
-Jó, bocs.Na de menjünk innen.Majd elmesélem, mi történt, de most kérlek vigyél el magatokhoz!-utasítottam.Bólintott, és segített beszállni.
-Na mesélj!Mi volt ez az egész?
-Semmi, csak hát...lekéseltek az utcán!
-Ezt nem veszem be!Akkor felhívtál volna!Mesélj!
-Oké, Molly elrabolt, aztán csak úgy hagyhattam el a helységet, ha megfenyegetem azt a fickót, aki vigyázott rám.A zsarolás része volt, hogy magamba szúrtam a kést, de végül elengedett és bementem a kórházba.Ott a sebet összevarrták, kitisztították és bekötötték.Ennyi.-hadartam el.
-Te nem vagy normális!
-Csak így menekülhettem meg.És ezért megkérnélek egy nagy szívességre.
-Oké, de mostantól vigyázz magadra!Mondjad!
-Először is: nem szólsz a rendőröknek, sem Ericnek, mit csinált Molly! Másodszor pedig hozzátok költözhetek egy időre?Csak amíg apa haza nem jön!Kérlek!
-Atya ég!Hát...rendben!Alex biztos szívesen fogad!
-Köszi!Imádlak!
-Nincs mit!Bármikor megtenném!-ölelt meg, de ekkor már leparkoltunk.Nem hiányozna még egy autóbaleset is.-Akkor jössz?
-Persze, de segíts!
-Szaladok!-és már nyitotta is ki az ajtót.Nem nagyon tudok járni a jobb lábamon, de legalább valaki segít.Elővette a kulcsot, és már nyitott is be.Valaki a nappaliban hangosan nézte a meccset, de túl magas volt a háttámla, ezért csak következtettem, hogy Alex lesz az.
-Góóóóóóóóóóóóól!-hallottam ujjongását.
-Szia!-Kiabáltam be az előszobából. Gina pakolt valamit, ezért egyedül tartottam csoszogva a tévéhez-Mennyi az eredmény?...Úristen!-Eric ott szurkolt a kanapén a mezében.Rám nézett, és hirtelen felállt.
-Szia!-mondta halkan, hogy csak én halljam.Szorosan megölelt, de aztán jajgatásom miatt elengedett.
-Mi történt veled?-nézett a véres lyukra, ami a gatyámon díszelgett.Finoman végighúzta ujjával a sebet-Mikor történt ez és hogy?És én miért nem tudok róla?-aggodalmaskodott.
-Csak leszúrtak az egyik sikátorban, amikor elszaladtam a boltba.
-Szóval akkor boltba mentél.De miért nem szóltál?
-Mondtam, hogy elszaladok valamiért, vagy nem hallottad?
-Nem, de nem érdekes.És ki volt az?Feljelentem azt a barmot!-sziszegte idegesen.
-Nem láttam az arcát.Sötét volt és kapucni volt rajta meg napszemüveg.-mondtam halkan.
-Miért nem szóltál nekem?
-Nem akartam, hogy aggódj.Amúgy Alex hol van?-keresgéltem a szememmel.
-Asszem elment sörért a boltba, de már itt kéne lennie...-nézegette óráját.Hirtelen az emlegetett szamár jelent meg barátnőmmel, egymás kezét fogva.
-Kapd el tesó!-dobott egy sört Ericnek-Szia Trina!Beszéltem Ginával, és természetesen ideköltözhetsz pár napra.De azért elég ügyes voltál.-nevetett, de Gina oldalba bökte, és abbahagyta.
-Kösz!Legközelebb viszek baseball ütőt is!
-Naná csajszi!-nevettünk
-De miért költözöl ide?-értetlenkedett Eric.
-Hát, tudod nem érzem magam biztonságban a tegnapi dolog miatt, szóval jó lenne a társaság.-hazudtam neki.
-De miért nem költözöl hozzám?Azt terjesztik elég jó társaság vagyok.-mondta, és én elnevettem magam.
-Ne, jó lesz nekem itt.
-Ne kelljen győzködjelek!Mit válaszolsz Roberts?
-Hhh...legyen.De nem fogok takarítani!
-Nem is kell.Oké, mikor megyünk?-türelmetlenkedett.
-Akár most.Akkor sziasztok!-öleltem meg őket, de Alex röhögni kezdett a gatyámon.Tipikus barom, de ő itt a legjobb fiúbarátom. Eric segített kijutni a kocsijáig, és már indultunk is.Nem beszéltünk egy szót sem, csak figyeltük az utat.Amikor leparkoltunk, láttam egy ismerős kocsit, de nem ugrott be, kié.Nem vesztegettem neki különösebb figyelmet. Segített kiszállni, és eljutni a liftig.Hosszú volt az a pár perc is.Elég kínos volt, de nem tudtam megszólalni.Kinyitotta az ajtót, és megéreztem az otthona illatát.Mindent fenyőfaillat járt át.
-Hogy tetszik?-kérdezte, és beljebb invitált.Körbenéztem, és megláttam valakit a kanapén...

Fogság (4. fejezet)

Meghoztam a 4. fejezetet.Mivel vége a szünetnek, ritkábban fogom hozni az újat, remélem nem baj!Addig is jó olvasást!Puszi: Bogi.

-Kérem álljon fel Mr. Saade!-mondta a rendőr-Letartóztatási parancsunk van maga ellen.
-Hogy mi van?-kérdeztük egyszerre Erickel.
-De mégis mit tettem?-kérdezte kétségbeesve.
-Miss Sandén, vagyis az áldozat feljelentette önt, méghozzá megerőszakolás vádjával!-A vér is megfagyott bennem.Ennyire aljas mégsem lehet. De úgy látszik, nála nincs határ.Mindenre képes, hogy visszaszerezze Ericet. Ennyire álszent cafkát még nem láttam. Eric csak pislogott, de nem értette, hogy mi történik.A rendőr megbilincselte,  beültette a kocsiba, és már vitték is el. Molly gonosz mosollyal integetett neki. Eric könnybe lábadt szemekkel tátogta nekem hogy "Segíts!". Tomas felé fordultam, és mivel látta rajtam, hogy a sírás határán vagyok, ezért megölelt.A fejemet a vállába fúrtam, és hirtelen megeredtek a könnycsatornáim.Látta, mennyire rosszul vagyok, ezért bevitt a stúdióba.Vettem egy kávét és leültem mellé. Molly elment, mielőtt széttéptem volna.
-Most már jobban vagy?-kérdezte aggódó apaként Tomas.
-Persze, de hogy fogjuk Ericet kihozni onnan?-kérdeztem, és valószínűleg eléggé elfolyt a sminkem, de jelenleg ez volt a legkisebb problémám.
-Mi?Te nem teszel semmit.Szépen kimaradsz ebből, és én elintézem, hogy már holnap kiengedhessék!-mondta, és rátette a hátamra zakóját.
-De segíteni akarok!-mondtam hangosan, mire lepisszegett és folytatta beszédét.
-Kérlek, engedd, hogy én intézzem.Ha nem vagy szemtanú, nem tudsz segíteni.
-És ha mégis tudok?-kérdeztem flegmán.
-Na ezt meghallgatom!Hogyan tudnál te segíteni?
-Be tudom bizonyítani, hogy tegnap velem volt!
-Ezt nem értem...-próbált gondolkozni több-kevesebb sikerrel.
-Figyelj!Tegnap átjött hozzám, elmentünk kocsikázni az új autómmal, aztán Mollyt találtuk ott, amint éppen feldúrta az egész lakást, aztán véletlenül Eric megütötte az orrom.Bevitt a kórházba, majd hazamentünk, és onnan indult ide, a stúdióba.Érted?-kérdeztem, mire ő csak csendben hallgatta a filmbeli eseményeket.
-Szóval nem csak alibid van számára,de be tudod bizonyítani, hogy Molly engedély nélkül ment be a lakásodba.Ez nagyszerű!-ujjongott-Mármint nem az, ami történt, hanem hogy Ericet biztosan ki tudjuk hozni a segítségeddel!-hálálkodott nekem-És amiért ilyen rendes vagy, hogy segítesz rajta, felbérelek egy takarítónőt, aki kitakarítja az egész házat tetőtől talpig, oké?-kérdezte, és fülig érő mosollyal várta a választ.
-Rendben!-egyeztem bele. Tomas hazavitt és mondta, hogy holnap reggel 8-kor jön értem. Megint eléggé unatkoztam, ezért felhívtam Ginát.
-Szia Trina!-köszönt fújtatva.
-Futottál vagy mi van?-kérdeztem nevetve.
-Valami olyasmi...-és érződött a hangján, hogy mosolyog.
-Ugye nem zavartam meg semmit?-kérdeztem félve, de tudtam a választ.
-Hát...-igen, Alexszel volt...Úgy tudtam!
-Alexet üdvözlöm!-mondtam, de nem jött válasz.
-Honnan tudtad?-dadogott.Mintha nem is ismerne.
-Gina! Eléggé ismerlek már!
-Szia csajszi!-mondta Alex.
-Szia!
-Figyu!Nem akarsz átjönni hozzánk?
-Azt sem tudom hol laktok!-csak röhögtek a háttérben.
-Akkor mondom a címet.-lediktálta, és már indultam is.
-Akkor pár perc és ott leszek!Amúgy is mondanom kell valamit...-és már ki is nyomtam.Felvettem a cipőm, a telefonom zsebre vágtam és már indultam is.Gyalog indultam el, de elég sokáig járkáltam, mire megtaláltam.Odasétáltam az ajtóhoz, és csengettem.Egy percen belül Alex már nyitotta is ki az ajtót.
-Szia csajszi!
-Szia!Látod, idetaláltam!-büszkélkedtem.
-Látom!De gyere be!-invitált be a kis takaros házhoz.A nappali hatalmas volt, a konyha mesésen volt kialakítva.Csak ennyit láttam a lakásból.Hirtelen rohanást hallottam, és a lépcső irányába fordultam. Gina trappolt le éppen a lépcsőn.Az szemei megakadtak a kötésen.
-Mi történt veled?-kérdezte elég idegesen.
-Neked is szia!Amúgy semmi bajom, csak eltört.-vontam meg a vállam.Alex persze rögtön röhögőgörcsöt kapott.
-Mi olyan vicces?-fordultam felé.
-Semmi, csak mesélte Gina, mennyire gyakran jársz így!-röhögött tovább, és már én sem bírtam ki.Pár perc után leültem a kanapéra, és Gina faggatni kezdett.
-Nos, mit is akartál elmondani?-kérdezte.Mindig is kíváncsi volt minden egyes részletre.
-Ericet letartóztatták!-hadartam el.
-Mivan?-kérdezték totál egyszerre.Megint elmeséltem a reggeltől egészen a Tomasszal való beszélgetésemig az egészet, és mint 2 gyerek, akik alváshoz készülnek, úgy hallgatták a történetet.Persze azt nem mondtam el nekik, amikor csókolóztunk.Majd máskor...
-Te jó ég!Soha nem gondoltam volna Mollyról!-hitetlenkedett barátnőm.
-Mondjuk sosem bírtam a csajt, de ez már sok!-emelte fel a hangját Alex.
-És akkor biztos ki fogjátok hozni?-idegeskedett Gina.
-Ha rajtam és Tomon múlik, akkor igen!
-De legalább lesz egy szabad napom!-mosolygott Alex, és átölelte barátnőmet.
-Ez mondjuk a mi szempontunkból jó, de Ericéből nem!-mondta Gina, és eltolta magától Alexet.
-Tudjátok mit?
-Mit?-mondták egyszerre.
-Most bemegyek Erichez!De hol is van?-kérdeztem, mire Alex elmagyarázta az útvonalat.Elköszöntem, és rohantam is hozzá.Amikor beléptem, nem éppen kedves hölgy ült ott a pultnál.
-Jó napot!Megtudhatnám, hol tartózkodik Eric Saade?
-Sajnálom, de nem adhatok információt magának!-förmedt rám.
-De hozzátartozó vagyok!-mondtam idegesen.
-Én pedig a felesége!-mondta cinikusan.Ennyire barom nem lehet!Ráhagytam, és felhívtam Tomast.
-Szia Tom!-köszöntem
-Szia Trina!Miben segíthetek?
-Meg akarom látogatni Ericet, de nem engednek be hozzá!-magyaráztam a helyzetet.
-Bocsánat, azt én rendeltem el, hogy az újságírókat ne engedjék be!-mondta.
-Gondoltam, de azt hiszik én is az vagyok!-mondtam, és kezdtem ideges lenni.
-Oké, odamegyek, és elintézem, oké?
-Tökéletes!Köszönöm!-hálálkodtam.
-Akkor 10 perc és ott vagyok.
-Itt várlak!Szia!
-Szia!-és már le is rakta.10 percen belül már jött is.Odament a pulthoz, és már intézkedett is.1 percébe került, és már vittek is Erichez.
-Nekem mennem kell, majd találkozunk szia!-köszönt el, és már rohant is.Egy hosszú folyosón vittek végig, majd megpillantottam az asztalon könyökölő Ericet. Elég összetörtnek nézett ki, de próbált erősnek mutatkozni.
-Szia Eric!
-Szia Trina!-csillant meg a fény szemeiben.Hatalmas barna szemei minden mozdulatomat követték.
-Nagyon örülök hogy eljöttél!-mondta hálásan.
-Ugyan már, bármikor megtenném!-mondtam neki, és az asztalon pihenő kezem simogatta.
-De ez nekem nagyon fontos!Köszönöm!-párásodott a szeme-Mikor fognak kiengedni?-kérdezte kétségbeesett hangon.
-Tommal mindent megteszünk, hogy minél hamarabb kijuss!-sóhajtott egyet, és kezeimet szorította.
-El sem hiszed, mennyire hiányoztál!
-Ja, de inkább hagyjuk a témát.Vallani fogok melletted, és Tom a legjobb ügyvédet fogadja fel neked!
-Ennek nagyon örülök, de én nem akarom hagyni a témát!Tényleg nagyon hiányoztál!
-Oké, elhiszem!Nekem is...-pirultam bele mondatomba.Ezután nem szóltunk egymáshoz, csak fürkésztük a másik arcát.
-Vége a látogatásnak!-szakították meg "együttlétünk".
-Szia!-könnyes szemmel léptem ki az ajtón.Arcán látszódott a fájdalom, amint ismét magára hagyom.Majd meghasadt a szívem, de nem tudtam még segíteni.Még...
Hazafelé egyedül sétáltam az utcán.A csillagok teljesen látszódtak az égbolton.Nagyon romantikus lett volna, ha Eric itt lenne mellettem.Az első csókunkon gondolkoztam, vagyis inkább azon, hogy miért csinálta.Hogyan érez irántam?Talán ő is ugyanúgy érez?...Hasonlóbbnál hasonlóbb gondolatok kavarogtak a fejemben.Észre sem vettem, hogy valaki követ.Nem látszott, hogyan is néz ki, csak a sarkamban levő mozgást hallottam.Azt tudtam, hogy nő, ugyanis magassarkú kopogását hallottam.Már kezdtem volna gyorsítani, amikor megérintette a vállam.Megfordultam és csak ennyit tudtam kinyögni:
-Molly?!
-Igen!Ugyebár te vagy Trina.-mondta, mint aki a legkedvesebb ember lenne a világon.
-Mit akarsz tőlem?-kérdeztem flegmán.
-Ne legyél ennyire előítéletes.Csak megakartalak hívni egy kávéra.-mondta őszintén, vagyis inkább annak tűnt.Beültünk barátnőm cukrászdájába, és kértünk 2 kávét.
-Figyelj!Tudom, mire készülsz!-mondta most már nem is olyan kedvesen.
-Mintha bármi közöd is lenne hozzá, de azért kíváncsi vagyok, mire gondolsz.-válaszoltam vissza ugyanolyan flegmán.
-Na idefigyelj kis anyám!Ne játsszad itt nekem a hülyét!Tudom, hogy ki akarod szabadítani Ericet!-végre elmondta, mit is akar.
-És ehhez mi közöd van?
-Csak annyi, hogy egy emberem ott áll az ajtóban, és csak arra vár, hogy a holnapi tárgyaláson úgymond "ne vegyél részt"!-mutogatott a levegőbe.
-És ha el akarok menni?
-Akkor Eric életfogytiglant kap!
-Szóval, ha jól értem, Ericről másszak le, és nem esik se neki se nekem semmi bajom?
-Nem vagy te olyan hülye!-nevetett a filmekből ismert gonosz nevetéssel.Bár ez neki elég rosszul állt, de mindegy...
-Akkor megegyeztünk?-kérdezte, és az ajtóban álló kétajtós szekrény felé nézett.Ha azt mondom, hogy nem, mehetek velük "kiruccanásra".Először is ezért akartam belemenni, másodszor pedig Ericért.
-Megegyeztünk!-nyújtottam kezem, mire ő is belecsapta jobb kezét, és már rohantam is ki onnan.Boldogság terült el az arcán.Sírva rohantam haza, és teljesen bezárkóztam.Nem könnyen ijedek meg, de Mollynak sikerült megfélemlítenie.Elmentem zuhanyozni, majd utána rögtön bevágódtam az ágyamba.De nem tudtam aludni, mert egész éjszaka sírtam, hogy utoljára láttam azt a barna szempárt, azt a vékony szájat, ami azt mondta nekem, hogy "Tényleg nagyon hiányoztál!".És én nem hittem neki...Éjjel 3 fele tudtam csak elaludni.

Másnap

A csengő hangjára keltem fel.Valaki eléggé szeretné, ha kinyitnám.
-Megyek!-kiabáltam le, felkaptam egy köntöst és rohantam az ajtóhoz.Hirtelen megfagyott bennem a vér.
-Szia Trina!-mondta Eric. Szorosan megölelt, és nem is eresztett.
-Szia!-súgtam a fülébe.Becsuktam az ajtót,elengedtem és leültünk a kanapéra.
-Annyira rossz volt odabent!-mondta, és szorosan magához húzott.
-El tudom képzelni...suttogtam.Egy kicsit elengedett, hogy bele tudjon nézni a szemembe.Azt hittem soha többé nem látom, mégis itt szorítjuk egymást. Molly elég béna...
-Nem vagy éhes?-törtem meg a csendet, bár ez nem az a fajta kínos csend, hanem amikor nincs szükség szavakra.
-Akár egy lovat is fel tudnék falni!-mondta, és már rohantam is a konyhába.Csináltam melegszendvicseket, rátettem tányérokra, vagyis tettem volna, de Eric hátulról átölelte a derekam.
-Jó illata van!-mondta, és szagolt bele a levegőbe.
-Mert én csináltam!-húztam az agyát.
-Pont azért!-mondta, és adott egy puszit a vállamra.Teljes lényem beleborzongott.A tányérokat letettem az asztalra és elkezdtünk enni.
-Hmm, nagyon finom!-mondta elismerően.
-Köszi!-mondtam öntelten, de nem bírtam ki nevetés nélkül.Gyorsan elpusztítottuk a szendvicseket, és a mosogatógépben végezték a tányérok. Eric egész végig bámulta minden porcikámat.Nem bírtam ki, hogy ne tegyem szóvá.
-Vigyázz, a nagy bámulásban nehogy kiess a székből!
-Tudok vigyázni magamra!-duzzogott-De ha valami bajom esik, ugye ápolsz?-kérdezte, és már nem bírtam tovább, röhögőgörcsöm lett.
-Ha mindenáron ezt akarod!-próbáltam levegőhöz jutni.Le akartam ülni mellé, de nem engedte.
-Az ölem sokkal kényelmesebb!Próbáld ki!-nevetett, és én megtettem, amit szeretett volna-Még mindig nem tudom, mi a nyereményem!-suttogta a fülembe.
-Bármit csinálhatsz velem!-mondtam elővigyázatlanul.Ki is használta kijelentésem.
-Hmm, bármit?-vágott perverz képet-Hát akkor úgy érzem el kell jönnöd velem vacsorázni!-jelentette ki.
-Ez komoly?
-Halálosan!-mondta, és egyre közeledett az arcomhoz.Megéreztem bódító illatát, becsuktam a szemem és vártam, mert tudtam, mi következik.Ajkait szorosan tapasztotta enyéimhez, én pedig szabad utat engedtem nyelvének.Először finoman, majd egyre erőteljesebben csókolt.Rengeteg ideig folytattuk volna, ha nem csengetnek.Sajnálatos módon elszakadtunk egymástól, és rohantam az ajtóhoz.Amikor kinyitottam az ajtót, már nem volt időm sikítani...

Molly visszatér... (3. fejezet)

Sziasztok! Meghoztam a 3. fejezetet! Remélem tetszeni fog! Ha lehet ilyet kérni, komizzatok!Örülök, hogy egyre többen olvassák a bejegyzéseimet! Köszönöm!Jó olvasást! Puszi: Bogi

-Mi ez?-kérdeztem elég magas hangon.
-Fogalmam sincs!-mondta megnyugtatásként Eric, de nem vált be.
-Oh, hello!-szólalt meg a csaj a nappali közepén.
-Te mi a francot keresel itt?-kérdeztük egyszerre.
-Molly, mit keresel itt és mi a francot csináltál?-kérdezte tőle Eric.
-Bocsi, nem volt itthon senki, ezért bejöttem, de elejtettem a kulcsom, és azt kerestem.-mondta ártatlanul, egy gonosz mosoly kíséretében.
-És minek jöttél ide?-kérdeztem hangosan.
-Itt lakok ebben az utcában, és hát hallottam, hogy visszaköltöztél.Elég jól ismerem apádat.-mondta tök nyugodtan, miközben én szikrákat szórtam a szememmel.
-Húzz innen de nagyon gyorsan!-ordítottam, mire egy kedves mosolyt szegezett Eric felé és távozott.
-Mi a francot akar tőlem ez a liba?-kérdeztem Ericet, és könnyes szemekkel vártam a választ.
-Ő az ex-barátnőm, és úgy látszik, még nincs túl rajtam.-vágott fancsali képet.
-De akkor minek dúrta fel az egész lakást?
-Mert azt hiszi, hogy a barátnőm vagy!-mondta örömmel elfojtott nevetéssel, és én teljesen elpirultam.
-Szóval, én a barátnőd vagyok?-kérdeztem, de elég idióta kérdés volt, ezért, hogy ne legyen még cikibb, tovább mondtam-Szerinte?-ez meleg volt.
-Igen, de majd még alakul ez...-vágott magabiztos arcot.
-Ezt vegyem bóknak, Saade?-húztam az agyát.
-Akár annak is...-mosolygott.Teljesen le tud venni a lábamról!
-Van kedved versenyezni?-törtem meg a csendet.
-Milyen verseny?-értetlenkedett.
-Aki hamarabb kitakarít egy egyforma nagyságú szobát, az nyer.-soroltam a feltételeket.
-És ha nyerek, mit kapok?-mosolygott gonoszan.
-Akkor mondjuk...-mondtam volna, de nem jutott eszembe semmi.Még jó, hogy éppen csengettek.Gyorsan odarohantam az ajtóhoz, de előtte adott egy puszit.Ajkai forrók voltak, és szinte égetett, amikor hozzáért az arcomhoz.Egy helyben álltam pár percig, és egy hang nem jött ki a számon.Eléggé meglepődtem azon, amit tett.Teljesen elfelejtettem azt, hogy ott áll valaki a küszöbön.
-Nem mész ajtót nyitni?-kérdezett egy kaján mosoly kíséretében.
-Ja!De tényleg!-csaptam magam homlokon.Kinyitottam az ajtót, és Gina jött át hozzám.
-Szia Trina!-köszönt.
-Szia!
-Bemehetek?-kérdezte, de meg sem várta a választ, és már rohant is be az ajtón.
-Mi ez a hatalmas kupleráj?-kérdezte sipítozó hangon, ugyanis eléggé rendmániás.
-Hagyjuk...Majd később elmagyarázom.-mondtam komolyan, mire Eric elkezdett röhögni mögöttem.
-Mi olyan vicces Eric?-kérdezte Gina.
-Csak az, hogy...úgyis én fogok nyerni!!!-és már rohant is, nehogy én nyerjek.
-Te rohadék!-ordítottam utána.
-Mi ez az egész Trina?-kérdezett nevetve Gina.
-Versenyzek Ericcel!-mondtam, és már el is kezdtem.A negyedével kész is voltam 10 perc alatt. Gina megelégelte a bámészkodást, és pár perc múlva megszólalt.
-Na én mentem!Nem akarom megzavarni az idilli légkört, meg amúgy is dolgom van!-hadarta el, és már ki is viharzott az ajtón, becsapva azt.De ez most nem  nagyon érdekelt, inkább pakoltam tovább.

Fél óra múlva

-Kész!-rohant le a lépcsőn Eric.
-Basszus!-mondtam halkan, de meghallotta és elmosolyodott.
-Mi a nyereményem, mert úgy látom még csak a felével sem vagy kész!-röhögött rajtam, mire elkezdtem ütögetni..Sok gyakorlatom van benne, ugyanis kicsi koromban igazán sokszor legyőztem aput.Egy idő után Eric orron vágott, ezért leálltunk.
-Bocsánat, nem akartam!-fürkészte az arcom, hogy nem-e komoly.
-Jól vagyok!-mondtam, bár éreztem, hogy eléggé vérzik.
-Na jó, én most beviszlek a kórházba!-mondta határozottan, és már nyújtotta a kezét, hogy segítsen felállni.
-Köszönöm!-fogtam meg a kezét.A keze nagyon puha és jó illatú volt.Különösen, hogy a mi szappanunknak a szaga volt.
-Hölgyem!-invitált a kocsiba.-Megengeded, hogy vezessek?-kérdezett félve, és a válasz egy bólintás volt.Elég rosszul tettem, ugyanis csak még jobban vérezni kezdett.A fejem eléggé fájt, és szédültem is.
-Jesszusom!Mindjárt ott vagyunk, bírd ki!-utasított, mire én csak nevettem.
-Mi olyan vicces?-kérdezett flegmán.Azt hitte, rajta nevetek.
-Amikor "birkózok", mindig megsérülök.-egyre hangosabban nevettem. Eric sem bírta ki, hogy ne röhögjön ki.
-Megérkeztünk!-mondta most már kicsit nyugodtabban.Rögtön kinyitotta nekem az ajtót, és a szerencsém miatt még a fejem is bevertem.
-Aúhh!-mondtam halkan, de meghallotta.
-Minden rendben?-fojtotta el a röhögést.
-Jól vagyok, csak bevertem a fejem.Hátha még agyrázkódásom is lesz!-és itt már nem bírta tovább, és csak röhögött egész végig, amíg be nem értünk.
-Bocsi!-mondta halkan.
-Üdvözlöm!Mi a panasza?-kérdezte a recepciós.Egy elég mogorva öreg néni volt, de legalább segített.Kitöltöttem a papírokat, és már a vizsgálóasztalon feküdtem. Eric nem jöhetett be, de jól esett, hogy megvár odakint.
-Nos, úgy látom agyrázkódása nincs, de meg kell röntgenezzük az orrát.-mondta az orvos, és egyre valószínűbb volt, hogy eltört.A röntgen gép elég nagy volt, de már 2 okból kifolyólag jól kiismertem magam ilyen helyzetben.Először is apa orvos, és mindig ő intézte, ha valami bajom volt.Másodszor pedig nem is olyan ritkán kerültem röntgen gép közelébe.Amikor végeztünk, az orvos megnézte, és nem nagyon biztató hangon szólt hozzám.
-Hát...Ez sajnos eltört.Pár héten belül meggyógyul.A jövő héten jöjjön be hozzánk kontrollra!-utasított.
-Köszönöm doktor úr!-És ezzel a mondatommal már távoztam is. Eric kint várt, de ezúttal napszemüvegben, és kapucnival a fején.Biztos a rajongók miatt csinálta ezt.
-Ennyire erős a lámpa fénye?-gúnyolódtam vele, egy félmosoly kíséretében.
-Haha!Nagyon vicces!-fordult felém, és meglátta a kötést az orromon.
-Eltört?-kérdezte, levette a szemüvegét,ami az igazat megvallva rohadt jól állt neki, és bűnbánóan nézett a szemembe.Nem haragudtam rá, de így most már főleg nem.Hatalmas kiskutya szemekkel nézett rám.Teljesen elvesztem a szemeiben.Mintha megállt volna az idő.
-Igen.De semmi baj, nem haragszom!-mondtam neki, hogy ne aggódjon.Visszavette a szemüvegét, és egymás kezét fogva sétáltunk a kocsiig.
-Köszönöm, hogy nem hagytál cserben!-mondtam köszönetképpen.
-Bármikor!-mondta és egy gyenge puszit adott a homlokomra.Hirtelen többet akartam, de türtőztettem magam.Mit ki nem hoz belőlem ez a srác!Kinyitotta a kocsi ajtaját és már pattant is be mellém.Hazafelé menet bemondták a számát a rádióban, és énekelni kezdett.Mindenre számítottam az úton, de arra nem, hogy a nagy Eric Saade mini koncertet ad helyben az újdonsült kocsimban.El kell ismerni, hogy rohadt jó hangja van.A refrénnél már én is becsatlakoztam, mert hát a Hotter than fire című számának a szövege elég könnyű.Teljesen elhülyéskedte a végét.A pirosnál teljesen elmebetegeknek néztek minket a mellettünk lévő autósok.Út közben nem nagyon szóltuk egymáshoz.Csak pár kósza mondta hagyta el a szánkat.A garázsban leállította a motort, és egy pillanatra rám nézett, majd újra a kormányt nézte.Pár perc után megtörtem a csendet.
-Nem jössz be a házba?-kérdeztem halkan, és válaszként bólogatott.Mint egy kiskutya, úgy követett a házba.
-Apád tudja?-mondta félve, félmosollyal az arcán.
-Mit is?-nem nagyon esett le, miről is beszél.
-Hát a mai akciónkról...-villantott egy gonosz mosolyt.
-Ja, nem, de most felhívom, ha nem baj?
-Persze!Én addig körülnézek!-és már sarkon is fordult.
Tárcsáztam, és harmadik csengésre felvette.
-Szia kicsim!-mondta kicsit zavartan.
-Szia apa!Megzavartam valamit?
-Csak épp egy megbeszélés kellős közepén vagyok!-mondta gúnnyal a hangjában.
-Bocsi!Csak meg akartam mondani, hogy...-nem akartam elmondani, hogy Eric miatt van, mert eléggé ki van akadva így is rá-elestem, és eltört az orrom!-mondtam halkan.
-De rendbe jössz?-kérdezte aggódva.
-Persze, pár hét és rendben vagyok!
-Akkor jó, majd beszélünk még!Szia kicsim!Szeretlek!Apropó, lehet elhúzódik pár nappal az ittlétem nem gond?
-Persze, de azért siess!Na menj, szia!Szeretlek!-és kinyomtam. Eric épp lépcsőfokonként ugrált le a lépcsőn.
-Nagyon szép ház!-mondta elégedetten.
-Kösz, de apám érdeme!
-Még mindig haragszik a buli miatt?
-Nem, dehogy, csak meg akar védeni...tőled!-nevettem.
-Ilyen rossz fiú lennék?
-Akár...-szálltam be játékába.
-Akkor ez egy hatalmas bűn...-egyre közelebb lépett hozzám.Kezével végigsimította az arcom, és megéreztem bódító illatát.Már majdnem összeértek ajkaink, mikor megszólalt ürességtől kongó gyomrom.
-Ettél te ma egyáltalán valamit?-kérdezett aggódóan.
-Hát, az az igazság, hogy nem.-hajtottam le a fejem.
-Akkor, mivel nem tudok nagyon főzni, rendelek pizzát.Megfelel?-kérdezett, és helyeseltem döntését.Fél óra múlva meg is érkezett, én pedig elővettem a tányérokat.Leültünk az asztalhoz, és elkezdtünk enni.Le sem vette rólam a szemét egész végig, de olyan kamaszok módjára, ha észrevettem, hogy néz, másfelé nézett, és így volt velem is.Mikor végeztünk az összes pizzával, a mosogatóhoz vittem a tányérokat, pontosabban vittem volna, ha Eric nem kapja ki a kezemből, és nem teszi le őket az asztalra.
-Valamit be kellene fejeznünk!-vágott rossz fiús mosolyt, és közeledett felém.Most semmi nem zavart meg minket.Ajkai szorosan illeszkedtek az enyémhez, én pedig szabad utat adtam a nyelvének.Soha nem éreztem ilyet.Mintha megállt volna az idő, és semmi nem létezne, csak én és ő.Csak az oxigénhiány miatt váltunk el pár másodpercre, majd folytattuk.Körülbelül 10 percig folytattuk csatánkat, amikor is Ericnek megszólalt a telefonja.
-Bocsi, ezt fel kell vennem.-mondta felduzzadt ajkakkal és zihálva.
-Semmi!-mondtam, és már fordultam is a tányérok felé, hogy elmoshassam azokat.
-Szia Tomas!-merült el a beszélgetésben-Most?És nekem miért is kell odamennem?De te nem tudod a teljes igazságot!Nemár!És pont neki hiszel?Tökmindegy...Jó, bemegyek!-és le is rakta.
-Ki volt az?-kérdeztem összehúzott szemöldökkel.
-Tomas. Molly elmesélte neki, mennyire "megbántottam",-mutogatott ujjaival a levegőbe- és hogy mennyire "ki van készülve tőlem",-vékonyította el hangját, amin felnevettem, de láttam rajta mennyire ideges, ezért póker arcot mutatva hallgattam tovább- ráadásul engem állít be hazudozónak és kiállhatatlannak.Mindegy...Most oda kell mennem tisztázni a dolgot.Ugye megértesz?-vágott hatalmas szemeivel kiskutya arcot, aminek nem tudtam ellent mondani.
-Persze, menj csak!-mondtam, majd adott egy szájra puszit, és már el is tűnt.Elmosogattam a tányérokat, és leültem a tv elé.Odavittem egy zenecsatornára, és hirtelen Eric mosolygott vissza rám.Az egyik dala ment éppen, ami a Popular-re hallgatott.Egész jó énekes!Eléggé megjegyeztem a refrént, ezért a harmadiknál már én is énekeltem.Nem nagyon tudott izgatni, hogy a szomszéd néni harmadszorra ordított át, hogy halkítsam le.Mikor vége lett a számnak, eleget tettem a néni akaratának.Eléggé unatkoztam, ezért elmentem sétálni.Felkaptam egy dzsekit és a telefonom, és indultam is.Éjszaka nagyon szép világításokkal, de nappal is gyönyörű város.Még mindig ugyanolyan otthonosan mozogtam a belvárosban, mint anno.Ahogy sétáltam és sétáltam,a város olyan részére értem, amit nem fedeztem még fel.Kezdett sötétedni, de nem nagyon izgatott.Hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok.Csak a sikátorokat láttam.Kezdtem félni, ezért megfordultam, és próbáltam hazajutni.Hirtelen meghallottam, hogy pár ember ordít az utca közepén.Kíváncsiságból az utca végéből figyeltem az eseményeket.
-Mit képzelsz te magadról?-ordított a fiú.
-Én?Inkább te nézz magadba őszintén, és mondd ki, hogy még mindig szeretsz!-sipákolt a csaj.
-Soha!
-Álljatok le!Az újságírók ölnének ezekért a pillanatokért!-mondta a kopasz fickó.Kicsit közelebb mentem, hogy halljam, mi történik, amikor is észrevettem, hogy Eric, Molly és gondolom Tomas veszekedik az utcán.Aztán már csak annyit láttam, hogy Molly ágyékon rúgja Ericet, mire ő összeesik.Nem is gondolkoztam, csak rohantam oda hozzá.
-Jól vagy?-kérdeztem kétségbeesetten.
-Hát most már jobb, hogy itt vagy!-próbált mosolyogni, de egy pillanat alatt az arcára fagyott a mosoly...

2 új dal!

Sziasztok! Már majdnem kész a 3. fejezet, de előtte még meg akartam említeni Eric 2 új dalát.Nekem nagyon tetszenek, remélem nektek is!Jó hallgatást! Puszi: Bogi

Eric bulija... ( 2. fejezet)

Meghoztam a 2. fejezetet! Remélem tetszeni fog nektek,és nyugodtan komizzatok, akkor is,ha  negatív. Most, hogy szünet van több időm lesz írni,de kb 1-2 hetente fogom hozni az új rész! Nem is rabolom tovább az ídőtöket! Jó olvasást! Puszi: Bogi.

-Hova mész?-kérdezte Eric-Azt hittem nem vagy ennyire beszari!-mondta, és megvillantott egy gonosz, de csábos mosolyt.
-Fáj a fejem.-vontam meg a vállam, mire ő elkezdett nevetni.
-Nem veszem be!
-Pedig elhiheted! Amúgy is miért fontos neked, hogy maradjak?-kérdeztem mérgesen, mire ő abbahagyta a röhögést és erősen a szemebe nézett. Elvesztem a gyönyörű barna szemeiben. Lehet nem is hazudtam akkorát Ginának...
-Gina és Alex azt mondta, hogy te is jössz a bulimba, ebből következtettem, ha már ennyire kíváncsi valaki!-mondta,és egy hatalmas mosoly terült el az arcán,amitől csak még cukibb lett.
-Bocs!-mormogtam, bízva abban, hogy nem hallja meg,de tévedtem.
-Akkor jössz?-végigmért tetőtől talpig,kíváncsian fürkészte az arcom és várta a válaszomat.
-Még szép!- mondtam gúnyosan, mire ő egy hatalmas mosolyt küldött Alex felé, mire engem felkaptak, és bevittek egy külön szobába.
-Tegyetek le!!!-ordítottam.
-Talán nem bízol bennünk?-mondta Eric, és megint elraboltak a szemei.
-És ha nem?-beszálltam a játékukba.
-Akkor bezárunk ide!-nevetett Alex, ezért kezdtem kicsit  félni.Már éppen zárni akarták az ajtót, mikor eljutott az agyamig, mit is akarnak csinálni.
-Rendben, megbízom bennetek, csak ne hagyjatok itt!! Elég komoly klausztrofóbiám van!-kiáltottam könnyes szemekkel, mire bejöttek, és megint felkaptak.
-Nem hagytunk volna itt!-mosolygott Eric, majd végre valahára leraktak a kijáratnál.
-Hol a fenében voltatok?-kérdezett elég ingerülten Gina.
-Nyugodj le édes, csak megmutattuk neki, milyen velünk az élet.-csókolta meg Alex barátnőmet.
-Indulhatunk?-kérdezett Eric. Észre sem vettem,hogy átöltözött, és a haját még jobban belőtte.
-Igen!-válaszoltam, mire megfogta a kezem, és kinyitotta a kocsi ajtaját-Köszönöm!
Gináék külön kocsival indultak, és mi követtük őket.
-És tudod milyen nap van ma?-kérdezett, és nem tudtam mit válaszolni.Pár perc múlva végre megszólaltam:
-Akárhogy is erőltetem az agyam, nem tudom.-értetlenkedtem.
-Hát igazság szerint ma van a szülinapom!-mondta, amire nekem csak az volt a válaszom, hogy az állam koppant a térdemen.
-Boldog Szülinapot!Micsoda véletlen! Tegnap nekem volt a szülinapom!-mondtam, mire Eric csak mosolygott.Egyszerűen nem tudom mi történik bennem,amikor rám mosolyog.Mintha a gyomrom összeszorulna, hevesebben ver a szívem és vágyok minden pillantására.Azt hiszem tényleg beleestem...
-Megérkeztünk!-kiáltott bele Eric a fülembe, mert teljesen elvonta a figyelmem a város.Éjszaka egyszerűen gyönyörű.
-Menjünk bulizni!-kiáltottam el magam, mire ő felnevetett.Nyúltam az ajtóhoz, de ő már rohant is kinyitni nekem.
-Hölgyem!-invitált ki a kocsiból.
-Köszönöm!-dobtam felé egy mosolyt.Megfogta a kezem, és együtt mentünk fel a lakásához.Ami ott fogadott,arra nem igazán számítottam...
-MEGLEPETÉÉÉS!!!!-ordította a hatalmas tömeg, ami csak Ericre várt.
-Boldog Szülinapot!-köszöntötte fel mindenki egyenként. Eric elfújta a gyertyákat, majd felvágta a tortát. Egy hatalmas csokitorta díszelgett a nappaliban. Amint nem figyeltem, Eric mögém lopakodott, és belenyomott egy kisebb tortadarabot az arcomba.
-Eric!!! Nem menekülhetsz!! Úgyis elkaplak!-ordítottam, mire ő elkezdett futni. Jól is tette, mert az a helyes kis arcocskáját már rég beborította volna torta.Úgy fél óra múlva megláttam, amint Alexszel beszélget. Alex rám nézett, és én mutattam az ujjammal, hogy nehogy szóljon Ericnek. Alex jelezte, hogy ne csináljam, de már késő volt.
-Ezt megérdemelted!-ordítottam a fülébe. Amint megfordult, megláttam, hogy nem Ericnek az arcába nyomtam, hanem apáméba. Eric mögöttem állt. Csak röhögött, majd abbahagyta, amikor apa leteremtett.
-Kislányom!-förmedt rám.
-Bocsi apa!-mondtam félénken, mire apa megragadott a karomnál, és húzott ki az ajtón.
-Mégis hogy képzeled, hogy nem is szólsz, hogy egy buliba mész, és ezt Ginától kell megtudjam?Én meg halálra aggódom magam, mert azt ígérted, hogy 10-re hazaérsz, és éjfél van!-kiabált velem, és közben vitt a kocsihoz.
-De ma Ginánál akartam aludni!-mondtam.
-És erről mikor akartál szólni?-kezdett lenyugodni.
-Megírtam SMS-ben.-mondtam, mire ő előkapta a telefonját, és megnézte az SMS-em.
-Jólvan.-sóhajtott egyet-De ez tudtommal nem Gina lakása!-mondta kicsit hangosabban.Csak éppen annyira, hogy a fél utca hallja.
-De ez csak egy barátom szülinapi bulija!-mondtam én is elég hangosan.
-Igen!Elnézést, én kértem, hogy jöjjön.-szólalt meg mögöttem Eric.
-Ez igaz?-kérdezte.
-Igen apa. Eric hívott meg a szülinapi bulijába.-érveltem mellette.
-Jól van! Elhiszem nektek! De most Trina akkor is hazajön!-mondta gorombán Ericnek.
-De apa!-nyafogtam.
-Nincs de! Köszönj el Erictől!
-Szia Eric!Majd találkozunk!-mondtam, és apa már nyitotta is a kocsi ajtaját.
-Szia Trina!-mondta Eric, és integetve még elköszöntünk.
-Ezt most mire kellett apa?-förmedtem rá.
-Csak hogy megvédjelek!
-Ugyan mitől?-kérdeztem idegesen.
-Erictől!
-Erictől?De ő egy kedves fiú!-védtem őt.
-Tévedsz!Mivel Eric híres, csak ki akar használni, majd eldobni!Most is csak arra kellesz neki, hogy elfelejtse Mollyt!-mondta, én pedig az egészet hitetlenkedve hallgattam.
-Ki az a Molly?-kérdeztem.
-Eric ex-barátnője. Egy hónapja szakítottak, és összefekszik minden lánnyal!-mondta halál komolyan, mire én bele boxoltam a karjába.
-Honnan veszed ezt a sok baromságot?-még jó, hogy bömbölt a zene, és nem hallotta a mellettünk lévő kocsi , min veszekszünk, amíg várjuk a zöldet.
-Hidd el, a média nem mindig téved!Tudod, hogy soha nem hittem nekik, de most az egyszer a saját szememmel láttam az igazságot!-mondta, és már el is indultunk.
-Akkor bizonyítsd be!
-Nézd meg az újság címlapját!-döbbentem figyeltem a képeket,amiken Eric elég félreérthetetlenül fogta meg a seggét.
-Én akkor is hiszek neki!-védtem, bár kezdtem kételkedni.
-Megjöttünk!-szólt, mert még mindig bámultam a képet.
-Oké.
-Tudom, hogy haragszol rám, de én csak megmentettelek egy csalódástól!
-Jó, nem érdekel!-és már be is viharzottam a szobámba.Sokáig gondolkoztam a történteken.De körülbelül 3 óra fele el tudtam aludni.

Másnap

-Psszt!-szólt valaki az ablakból-Psszt!!!
-Eric!Te mit keresel itt?-mondtam teljesen meglepődve.
-Csak beugrottam, de apád nem engedett be, szóval ezért választottam az ablakot!-magyarázkodott.
-Jó,jó!Csak nem mindennap járkálnak be hozzám ablakon keresztül!-nevettem fel, mire ő is elmosolyodott.-Kérsz valamit?-kérdeztem.
-Egy kávé jól esne, köszönöm!-mondta, mire elpirulhattam, ugyanis felnevetett.Eléggé bepiálhatott tegnap este...Lementem a konyhába, és egy dobozt találtam az asztalon.Rajta volt a nevem, ezért kinyitottam:
"Drága kislányom!Ezt elfelejtettem odaadni neked a szülinapodon, de legalább ezzel kiengesztelhetlek téged!
UI: Remélem tetszik a garázsban lévő kocsi! Egy hétre el kell utaznom Írországba, úgyhogy tiéd a ház! Szeretlek!!!
Puszi Apu"
Amint elolvastam,rohantam is a garázsba.Egy gyönyörű BMW-t láttam fekete színben.Teljesen ledöbbentem, mert mindig is egy ilyenről álmodtam, és most itt van előttem.Beültem, és végigszagoltam a műszerfalat.Új szaga volt, de nem is lepődtem meg ezen.El akartam indulni egy próbakörre, de eszembe jutott Eric. Gyorsan csináltam kávét, és már vittem is fel.
-Nálad 1000 év mire megcsinálsz egy kávét?-kérdezett kicsit kómásan.
-Haha!Nagyon vicces, de kimentél a fejemből.Ugyanis kaptam egy kocsit!-mondtam neki büszkén.
-És milyen márka?-kérdezett, miközben én nevettem, ugyanis leforrázta a nyelvét.
-BMW!!!-mondtam büszkén.
-Az komoly!-mondta Eric a nyelvét kinyújtva, hogy lehűtse.
-Elmegyünk egy körre?-kérdeztem kíváncsian, mire ő csak bólogatott.
-Biztos, hogy apád nem fog széttépni, ha meglát?-kérdezte aggódva.Kihasználtam a lehetőséget, hogy megvicceljem.
-Hát tart egy tucat vámpírt kiéhezve a pincében, szóval oda ne menj be!-hülyéskedtem, mire ő halál komoly arcot vágott.
-Ezzel ne viccelődj!Szoktam nézni a vámpírnaplókat!-mondta idegesen.
-Azt én is, de nem veszem komolyan te dinka!-röhögtem.Kinyitotta nekem az ajtót és már indítottam is a kocsit.Ő is végigszagolta, majd már indultunk is.Pár perc után indultunk vissza.
-Eléggé repeszt.-mondta, mire én már le is parkoltam a garázsban.
-Jah, csak kétszer ütöttünk el majdnem pár embert!-nevettem.
-Először is csak te, másodszor nem is számolod azt a galambot?-röhögött.
-De, tényleg!
-Elég rosszul vezetsz!-mosolygott.
-Kikérem magamnak!Az a galamb senkinek sem hiányzik!-mondtam.
-Csak a galamb feleségének és a 3 fiókájának!-röhögött.
-Ne hülyülj!-dobtam egy mosolyt.Eric kinyitotta nekem az ajtót.A nappaliba lépve teljesen lefagytam...

Eric szemszöge

-Milyen a bulid te balfék?-kérdezett Alex.
-Tök jó, csak kár, hogy Trinát elvitte az apja!-mondtam, és már vártam a reakcióját.
-Valaki belezúgott!-nevetett.
-Dehogy!Csak jól néz ki és a szaga, az valami isteni, és ahogy tudok vele baromkodni...-merültem bele tovább,mi tetszik még Trinában.
-Fúj!Nehogy nekem ide élvezz a csaj miatt!Tudom én, hogy belezúgtál, de részleteket nem akarok!-röhögött.
-Tök mindegy...-kaptam fel a vizet.
-Jó,jó, hagylak magadra, úgyis van egy csaj, aki nekem jön be, de nem tartok róla élménybeszámolót!-vágta a képembe.A következő percben már ott tekert a nappalim közepén a csajjal.Jellemző!

Másnap

Amikor felkeltem, az üvegasztalon feküdtem, kezemben egy pezsgős üveggel.Eléggé fájt a fejem, főleg amikor megláttam a hatalmas rumlit.Bár nem az erősségem a rendrakás, de talán össze kéne pakolni.Túl lusta voltam, ezért felhívtam a takarítónőmet, és fél óra múlva meg is csinálta.Felhívtam Ginát, hogy megtudjam, hol lakik Trina. El is mentem a címre, de az apja elküldött, úgyhogy felmásztam a fára, és megláttam az ablakon keresztül, ahogy aranyosan alszik.
-Psszt!-próbáltam felkelteni,de eddig nem sikerült-Psszt!!!
-Eric!Te mit keresel itt?-kapott szívrohamot.
-Csak beugrottam, de apád nem engedett be, szóval ezért választottam az ablakot!-magyarázkodtam.
-Jójó!Csak nem mindennap járkálnak be hozzám ablakon keresztül!-nevetett.Imádom zavarba hozni.Egek, még így reggel is gyönyörű!
-Kérsz valamit?
-Egy kávé jól esne, köszönöm!ültem le egy fotelba.De hamar meguntam, ezért megnéztem a szobáját.Jól nézett ki, tele Gina és az ő képeivel.Már egész kicsi koruk óta ismerték egymást, a képeket elnézve.Nagyon helyes kislány volt, még helyesebb tini de most a leggyönyörűbb.Mi van velem?Vagy fél óra telt el, mire hozta a kávét.
-Nálad 1000 év mire megcsinálsz egy kávét?-mondtam kicsit álmosan, mert kicsit bealudtam.
-Haha!Nagyon vicces, de kimentél a fejemből.Ugyanis kaptam egy kocsit!
-És milyen márka?-kérdeztem, közben ittam a kávét, de az elég forrónak bizonyult, és leégettem a fél nyelvem.
-BMW!!!
-Az komoly!-mondtam, közben próbáltam lehűteni a nyelvem.
-Elmegyünk egy körre?-kérdezte, mire én köpni-nyelni nem tudtam, úgyhogy bólintottam.
-Biztos, hogy apád nem fog széttépni, ha meglát?
-Hát tart egy tucat vámpírt kiéhezve a pincében, szóval oda ne menj be!-hülyült, mire én halál komoly arccal néztem őt.Mindig is utáltam a vámpírokat.
-Ezzel ne viccelődj!Szoktam nézni a vámpírnaplókat!-próbáltam leküzdeni mosolyomat.
-Azt én is, de nem veszem komolyan te dinka!-nevetett.Mindig végig szoktam szaglászni az új dolgokat, ez egy fura szokásom.

-Eléggé repeszt!-mondtam.
-Jah, csak kétszer ütöttünk el majdnem pár embert!-nevetett.Miért tud ennyire lázba hozni?
-Először is csak te, másodszor nem is számolod azt a galambot?
-De, tényleg!
-Elég rosszul vezetsz!
-Kikérem magamnak!Az a galamb senkinek sem hiányzik!
-Csak a galamb feleségének és a 3 fiókájának!-imádom húzni az agyát.
-Ne hülyülj!-mosolygott.Kinyitottam neki az ajtót.Amikor beléptünk a házba, ledermedtünk, és nem hittünk a szemünknek...

Hazaérkezés (1. fejezet)

Sziasztok! Meghoztam az első fejezetet!! Remélem sokan olvassák majd!! Jó olvasást! Puszi: Bogi 

Ma reggel elég korán keltem fel, pedig ez nem rám vall. Sietnem kell, mert ma utazok haza Svédországba.
A szüleim elváltak,és én anyámhoz kerültem, aki magyar. Szerencsére könnyen ment a beilleszkedés, ugyanis
elég jól beszélem mind a két nyelvet. Most, hogy az anyám meghalt, sok minden szakadt a nyakamba.De először visszamegyek apámhoz.
Az itteni barátnőm, Merci a legkedvesebb magyar lány az összes közül. Az első gimis napomon találkoztunk, és azonnal összebarátkoztunk.Nekimentünk egymásnak, és én ráborítottam a kávémat. Azóta elszakíthatatlanok vagyunk. Ő is segít nekem most pakolni.
-Trinaaa!-ordított a fülembe-Miért nem haladsz? Így sosem leszünk készen!
-Igazad van, bocsi, csak elkalandoztam, de már pakolok!-válaszoltam.
-Jójó, csak ha nem haladunk,soha nem fogsz eljutni a repülőig!-nézett rám morcosan.
-Atya ég!-néztem rá az órára-már fél 11 van?!
-Nem kellett volna olyan sokáig csinálni a vacsit!
-Igaz! De unatkoztunk!Ráadásul még a ruhánkat is ki kellett mosnom!
-Tudom, ott voltam.
Fél óra múlva már az ajtóhoz tettük le a bőröndjeimet, és búcsúzkodtunk.
-Vigyázz magadra!-köszönt el tőlem, én pedig könnyes szemmel kiáltottam utána-Meglesz!Ez az egész nagyon fog hiányozni!-gondolkoztam hangosan, amit pár még kint álló ember megmosolygott.Becsuktam az ajtót,és észre sem vettem, hogy már az ágy felé tartok, és belesüppedek a hatalmas párnákba.

Másnap

A telefonom csörgésére keltem fel. Amint megláttam,mennyi az idő, rohantam készülődni.
-Már 10 óra és az én gépem 11-kor indul!-kiáltottam fel. Gyorsan megfürödtem, kivasaltam a hajam, felraktam egy szolid sminket, felkaptam a kedvenc ruháimat és már rohantam is az ajtóhoz.

A reptéren

Megkérjük utasainkat, hogy a Svédországba induló járatunkra szálljanak fel!-szólalt meg a hangszóró, és már 5 percen belül a gépen voltam.Eléggé morcos légi utaskísérők voltak jelen mindenhol, és furcsán méregettek, bár gőzöm sincs, miért...Egy kicsit nem figyeltem, és már elnyomott az álom...
Megkérjük utasainkat, hogy kezdjék meg a leszállást!-hallottam a gépi hangot, és kezdtem összeszedni a cuccaimat.Pár perc múlva késznek ítéltem meg magam, és mentem a kijárat felé.Amint lejöttem a lépcsőn, megláttam apámat, aki már nagyon hiányzott.
-Szia kicsim!-köszöntött.
-Szia apa! Milyen rég nem láttalak!-öleltem meg.
-Én is kicsim! Nagyon hiányzott már nekem az én nagylányom!-ezzel felkapott, és elkezdett pörögni velem.
-Apa tegyél le!
-Jól van, de most már menjünk.-bólintott.
A kocsiban rengeteget beszélgettünk, hogy milyen volt nekem Magyarországban és hogy neki addig milyen volt nélkülem.A hosszú út végeztével megérkeztünk a régi házhoz.Kiszedtem a cuccaim, és a bejárathoz indultam.Amint beléptem, megéreztem azt az illatot, amit nagyon régen nem éreztem.Felkaptam a cuccaim, de hirtelen kiszakadtak kezemből és átvándoroltak apáméba.
-Beviszem a szobádba a cuccaidat!-mondta.
-Még megvan a szobám?-kérdeztem olyan WTF? arccal.
-Még szép, kicsim!
-Köszi apa!-bár nem értettem, miért hagyta meg.
A szobám ugyanolyan volt,ahogy hagytam, halványkék fal, egy fehér ágy, egy asztal nagy tükörrel  és a régi képeim a legjobb barátnőmről, akit egy csomó ideje nem láttam.
-Holnap lesz a szülinapod kicsim!-kiáltott fel apa a lépcső aljából.
-Tudom!
-És gondolkoztál már azon, hogy mit kérsz?-kérdezte kíváncsian.
-Még nem.-válaszoltam, bár a legnagyobb ajándék Gina lenne.
-Gyere vacsorázni!-zökkentett ki.
-Megyek!
Lementem a lépcsőn, és egy egész svédasztal fogadott.
-Nem is tudtam, hogy tudsz főzni!-mondtam, és végignéztem az ínycsiklandó kínálatot.
-Hát megtanultam, miattad!-ezen megdöbbentem.
-Köszi!-leültem egy székre, és enni kezdtem a finomabbnál finomabb ételekből.
Majd leragadt a szemem a fáradtságtól.Ezért elindultam kialudni a mai napot.
-Megyek aludni!-köszöntem el.
-Jó éjt!

Másnap

Elég hamar keltem fel, de ez most nem foglalkoztatott.Elmentem készülődni.Begöndörítettem a hajam, feltettem egy kis sminket, felkaptam magamra pár göncöt és lementem reggelizni.Ami odalent fogadott, arra egyáltalán nem számítottam.Tiszta volt minden, amit nehezen hittem el a trehány apámról.Így megváltozott volna?Kinyitottam a hűtőt, megreggeliztem, majd hagytam egy cetlit apámnak, hogy elmentem várost nézni.
Stockholm teljesen megváltozott.A régi boltok helyén áruházak voltak, a kedvenc ruhaboltomat bezárták, helyén étterem volt, de a régi búvóhelyem még megvolt. Ginával mindig ide menekültünk, ha elegünk volt a szüleinkből.Régi szép idők...
Amikor hazaértem, nem találtam sehol apát, ezért felmentem a szobámba, de amilyen látvány fogadott, azt az örömöt nem lehet szavakba önteni.
-Boldog Szülinapot Trina!!!!!!-ordított Gina.
-Boldog Szülinapot kicsim!!-mondta apa.
-Ginaaaa!!!!!!-ujjongtam az örömtől-Te hogy kerülsz ide???
-Apukád mondta, hogy hazajöttél, és én már rohantam is, hogy felköszöntselek!!Boldog 18. Szülinapot!!!!
-Köszönöm, imádlak titeket!!!-majd megöleltem mindkettőjüket.
-Menjünk, és együk meg a tortát!-mondta Gina,aki mindig is oda meg vissza volt a tortákért.
-Én sütöttem!-mondta Gina-Ugyanis van egy cukrászdám!
-Gratulálok! A 20 éves barátnőmnek cukrászdája van!! Erre nem számítottam!-csak úgy dőltek belőlem a szavak, amíg ettük a tortát.Apától kaptam egy gyönyörű karkötőt, amit azonnal felvettem.Amint végeztünk a tortaevéssel, elmentünk sétálni Ginával.
-Van még egy meglepetésem!-mondta a barátnőm-Elmegyünk egy koncertre!
-Mivan?-bambultam-Soha nem voltam még egy koncerten sem!
-Az nem baj, de nem is vagy kíváncsi, kinek a koncertjére megyünk?-kérdezte.
-Fogalmam sincs!-mondtam félve.
-Egy ERIC SAADE KONCERTRE!!!-ujjongott.
-Az meg ki??-értetlenkedtem.
-Egy svéd énekes.Tudom, nem nagyon ismered, de higgy nekem, nagyon jó énekes!!
-Ha te mondod... Az a lényeg, hogy veled mehetek!-mondtam, és magamhoz szorítottam.
-Na gyere, megmutatom a cukimat!-ahogy ezt kimondta, már húzott is magával.
Amikor beléptünk, megláttam azt a kis otthonos helyet, ahol a barátnőm valóra váltotta álmait.
-Egyszerűen mesés!-mondtam,mire ő mosolyra húzta a száját.
-Köszi, te inspiráltál!-ezen a mondatán igencsak meglepődtem.
-Én?
-Igen, mert mindig te mondtad, hogy csináljam azt, amit akarok!-majd erősen megölelt.
-Erre nem számítottam, de köszönöm!
-Nem, én köszönöm!
-Oké,de mostmár együnk is valamit,mert éhen halok!-mondtam, mire ő rohant a pulthoz,és a kedvenc sütinket, a mignont kérte a pultos sráctól, akivel egy ideig szemezgettünk,majd fizetni akartam, de Gina azt mondta, hogy a ház ajándéka.Összekaptuk magunkat, és már mentünk is.
-Köszi, hogy haza kísértél Gina!-mondtam.
-Szivesen, de ígérj meg nekem valamit! Ne keress rá Ericre, amíg nem megyünk a koncertre!Na de most menj, pihend ki magad, mert a holnapi nap kemény lesz!!-mondta mosolyogva.
-Szia Trina!
-Szia!
Amint hazaértem, megfürödtem, majd mint a mágnes, úgy húzott magával az ágy.

Reggel

Fél 11-kor keltem, mert eléggé éhes voltam már.Apa elment dolgozni, szóval enyém volt az egész ház.Eléggé unatkoztam, úgyhogy amint megettem az ebédet,amit csináltam magamnak, leültem gépezni, és eszembe jutott a koncert.Rá akartam keresni erre az Ericre vagy kire, de épp amikor beírtam volna, Gina hívott.
-Ugye nem kerestél rá?-kezdett bele mondandójába.
-Még nem.-mondtam.
-Akkor ne is!Megígérted!-erre nem tudtam mit mondnai, amit észre is vett.-Itt vagy?
-Jah persze,csak apa mondott valamit.-gyorsan hazudtam neki, mert nem tudtam eldönteni,mit mondjak.
-Oké,de komolyan ne keress rá!-mondta kicsit erőszakosan.
-Meglesz!-mondtam röhögve, mert ilyenkor mindig hülye hangszínre vált.
-Na leteszem, mert mennem kell, szia!-és ezzel le is tette.Ezután SMS-ben küldte el, hogy 7-re jön értem.
Elkezdtem készülődni,de már fél 7-re kész voltam, úgyhogy bekapcsoltam a tv-t és egy zenecsatornára vittem, ahol egy tök helyes fiú énekelt.Vártam a dal végét, hogy tudjam, ki is ő, de közben apa hazajött. Köszöntöttem, és mire visszaültem, már vége volt a dalnak, és valami Molly Sandén vagy ki énekelt.
Hangos dudaszót hallottam, úgyhogy biztosra vettem, hogy Gina jött meg.Már kaptam is fel a táskámat,amikor apa utánam szólt,hogy vigyek azért pulcsit, mert azért este hideg van.Apák!
-Indulhatunk?-kérdezte Gina.
-Naná!!!-és már indultunk is.
Amint odaértünk, egy csomó rajongó várakozott a bejáratnál.
-Most nyitják a kapukat-mondta Gina, aki már nagyon izgatott volt, ugyanis ő is nagy rajongó, vagyis annak nézett ki.
Végre az első sorba kerültünk, ugyanis oda szólt a jegyünk,  már kezdődött is.Amint kilépett a színpadra, a lányok és Gina is ordítoztak össze-vissza.Mindig bemondta, hogy milyen szám következik.Nem nagyon láttam a fényektől az arcát, mert túl sok volt a fény, de tetszett,amit csinált.Aztán jött egy olyan szám,aminek a címe  Break of dawn.
A táncosok eltűntek,és csak egyedül Eric maradt fent. Egyre közelebb jött a sorunkhoz és hirtelen engem pillantott meg.Nagyon ismerős volt, de nem tudtam, honnan.A kezét felém nyújtotta, és már húzott is a színpadra.Az ölébe ültetett,és belekezdett a dalba.
Iszonyatosan jól énekelt, és sajnáltam,amikor véget ért a dal.Gina azonnal kérdezgetni kezdett.
-Milyen az illata? Sima a bőre? Nagyon izmos, ugye? Milyen a haja közelről?-csak dőltek belőle a szavak.
-Nyugodj le! Jó az illata, izmos, nagyon barna bőrű és tök jó a haja közelről.Legyen elég ennyi, oké?-parancsoltam rá, majd ő durcásan elfordult és tombolt tovább.
-Bocsi!-mondtam, de ő rám sem hederített, ezért a jól bevált módszert alkalmaztam-Beleszerettem!
-Tudtam ám!!!!!Nem tudsz átverni!!-mondta.
-Igen!
Amint vége lett, Gina elővett még két VIP jegyet is, hogy mindenhova bemehessünk. Ginan láttam, hogy tudja a járást, mert elég határozottan lépett egy ajtóhoz, majd kopogott, és egy fickó nyitotta ki.
-Szia édes!-szólt Ginához.
-Alex!-ugrott barátnőm a nyakába, majd elváltak, és rám néztek.
-Trina, ő itt a pasim, Alex, Alex, ő itt a legjobb barátnőm, Trina.
-Szia, nagyon örülök Trina! Gina sokat mesélt rólad.-tipikus duma.
-Trina, Alex Eric táncosa!
-Erről nem is tudtam!-mondtam.
-Akarsz találkozni Ericcel?-kérdezte Alex, mire én csak bólogattam.
-De előbb elmegyek wc-re, oké?-mondtam, majd sarkon fordultam.Mikor befordultam, nekem jött valaki, és felestünk.
-Nézz már a lábad elé!-mondtam kissé hangosan.
-Még hogy én?Azt hittem, te jöttél nekem!-és ekkor már beugrott, hogy őt láttam a tv-ben, és hogy ez az ember Eric.
-Bocsánat!-mondtam, és sarkon fordultam.Beleütköztem Alexékbe, és elviharzottam mellettük.
-Hova mész?-kérdezte Gina.
-Fáj a fejem, inkább hazamegyek!-mondtam, de ekkor egy erős kéz megragadott...