-Mi ez?-kérdeztem elég magas hangon.
-Fogalmam sincs!-mondta megnyugtatásként Eric, de nem vált be.
-Oh, hello!-szólalt meg a csaj a nappali közepén.
-Te mi a francot keresel itt?-kérdeztük egyszerre.
-Molly, mit keresel itt és mi a francot csináltál?-kérdezte tőle Eric.
-Bocsi, nem volt itthon senki, ezért bejöttem, de elejtettem a kulcsom, és azt kerestem.-mondta ártatlanul, egy gonosz mosoly kíséretében.
-És minek jöttél ide?-kérdeztem hangosan.
-Itt lakok ebben az utcában, és hát hallottam, hogy visszaköltöztél.Elég jól ismerem apádat.-mondta tök nyugodtan, miközben én szikrákat szórtam a szememmel.
-Húzz innen de nagyon gyorsan!-ordítottam, mire egy kedves mosolyt szegezett Eric felé és távozott.
-Mi a francot akar tőlem ez a liba?-kérdeztem Ericet, és könnyes szemekkel vártam a választ.
-Ő az ex-barátnőm, és úgy látszik, még nincs túl rajtam.-vágott fancsali képet.
-De akkor minek dúrta fel az egész lakást?
-Mert azt hiszi, hogy a barátnőm vagy!-mondta örömmel elfojtott nevetéssel, és én teljesen elpirultam.
-Szóval, én a barátnőd vagyok?-kérdeztem, de elég idióta kérdés volt, ezért, hogy ne legyen még cikibb, tovább mondtam-Szerinte?-ez meleg volt.
-Igen, de majd még alakul ez...-vágott magabiztos arcot.
-Ezt vegyem bóknak, Saade?-húztam az agyát.
-Akár annak is...-mosolygott.Teljesen le tud venni a lábamról!
-Van kedved versenyezni?-törtem meg a csendet.
-Milyen verseny?-értetlenkedett.
-Aki hamarabb kitakarít egy egyforma nagyságú szobát, az nyer.-soroltam a feltételeket.
-És ha nyerek, mit kapok?-mosolygott gonoszan.
-Akkor mondjuk...-mondtam volna, de nem jutott eszembe semmi.Még jó, hogy éppen csengettek.Gyorsan odarohantam az ajtóhoz, de előtte adott egy puszit.Ajkai forrók voltak, és szinte égetett, amikor hozzáért az arcomhoz.Egy helyben álltam pár percig, és egy hang nem jött ki a számon.Eléggé meglepődtem azon, amit tett.Teljesen elfelejtettem azt, hogy ott áll valaki a küszöbön.
-Nem mész ajtót nyitni?-kérdezett egy kaján mosoly kíséretében.
-Ja!De tényleg!-csaptam magam homlokon.Kinyitottam az ajtót, és Gina jött át hozzám.
-Szia Trina!-köszönt.
-Szia!
-Bemehetek?-kérdezte, de meg sem várta a választ, és már rohant is be az ajtón.
-Mi ez a hatalmas kupleráj?-kérdezte sipítozó hangon, ugyanis eléggé rendmániás.
-Hagyjuk...Majd később elmagyarázom.-mondtam komolyan, mire Eric elkezdett röhögni mögöttem.
-Mi olyan vicces Eric?-kérdezte Gina.
-Csak az, hogy...úgyis én fogok nyerni!!!-és már rohant is, nehogy én nyerjek.
-Te rohadék!-ordítottam utána.
-Mi ez az egész Trina?-kérdezett nevetve Gina.
-Versenyzek Ericcel!-mondtam, és már el is kezdtem.A negyedével kész is voltam 10 perc alatt. Gina megelégelte a bámészkodást, és pár perc múlva megszólalt.
-Na én mentem!Nem akarom megzavarni az idilli légkört, meg amúgy is dolgom van!-hadarta el, és már ki is viharzott az ajtón, becsapva azt.De ez most nem nagyon érdekelt, inkább pakoltam tovább.
Fél óra múlva
-Kész!-rohant le a lépcsőn Eric.
-Basszus!-mondtam halkan, de meghallotta és elmosolyodott.
-Mi a nyereményem, mert úgy látom még csak a felével sem vagy kész!-röhögött rajtam, mire elkezdtem ütögetni..Sok gyakorlatom van benne, ugyanis kicsi koromban igazán sokszor legyőztem aput.Egy idő után Eric orron vágott, ezért leálltunk.
-Bocsánat, nem akartam!-fürkészte az arcom, hogy nem-e komoly.
-Jól vagyok!-mondtam, bár éreztem, hogy eléggé vérzik.
-Na jó, én most beviszlek a kórházba!-mondta határozottan, és már nyújtotta a kezét, hogy segítsen felállni.
-Köszönöm!-fogtam meg a kezét.A keze nagyon puha és jó illatú volt.Különösen, hogy a mi szappanunknak a szaga volt.
-Hölgyem!-invitált a kocsiba.-Megengeded, hogy vezessek?-kérdezett félve, és a válasz egy bólintás volt.Elég rosszul tettem, ugyanis csak még jobban vérezni kezdett.A fejem eléggé fájt, és szédültem is.
-Jesszusom!Mindjárt ott vagyunk, bírd ki!-utasított, mire én csak nevettem.
-Mi olyan vicces?-kérdezett flegmán.Azt hitte, rajta nevetek.
-Amikor "birkózok", mindig megsérülök.-egyre hangosabban nevettem. Eric sem bírta ki, hogy ne röhögjön ki.
-Megérkeztünk!-mondta most már kicsit nyugodtabban.Rögtön kinyitotta nekem az ajtót, és a szerencsém miatt még a fejem is bevertem.
-Aúhh!-mondtam halkan, de meghallotta.
-Minden rendben?-fojtotta el a röhögést.
-Jól vagyok, csak bevertem a fejem.Hátha még agyrázkódásom is lesz!-és itt már nem bírta tovább, és csak röhögött egész végig, amíg be nem értünk.
-Bocsi!-mondta halkan.
-Üdvözlöm!Mi a panasza?-kérdezte a recepciós.Egy elég mogorva öreg néni volt, de legalább segített.Kitöltöttem a papírokat, és már a vizsgálóasztalon feküdtem. Eric nem jöhetett be, de jól esett, hogy megvár odakint.
-Nos, úgy látom agyrázkódása nincs, de meg kell röntgenezzük az orrát.-mondta az orvos, és egyre valószínűbb volt, hogy eltört.A röntgen gép elég nagy volt, de már 2 okból kifolyólag jól kiismertem magam ilyen helyzetben.Először is apa orvos, és mindig ő intézte, ha valami bajom volt.Másodszor pedig nem is olyan ritkán kerültem röntgen gép közelébe.Amikor végeztünk, az orvos megnézte, és nem nagyon biztató hangon szólt hozzám.
-Hát...Ez sajnos eltört.Pár héten belül meggyógyul.A jövő héten jöjjön be hozzánk kontrollra!-utasított.
-Köszönöm doktor úr!-És ezzel a mondatommal már távoztam is. Eric kint várt, de ezúttal napszemüvegben, és kapucnival a fején.Biztos a rajongók miatt csinálta ezt.
-Ennyire erős a lámpa fénye?-gúnyolódtam vele, egy félmosoly kíséretében.
-Haha!Nagyon vicces!-fordult felém, és meglátta a kötést az orromon.
-Eltört?-kérdezte, levette a szemüvegét,ami az igazat megvallva rohadt jól állt neki, és bűnbánóan nézett a szemembe.Nem haragudtam rá, de így most már főleg nem.Hatalmas kiskutya szemekkel nézett rám.Teljesen elvesztem a szemeiben.Mintha megállt volna az idő.
-Igen.De semmi baj, nem haragszom!-mondtam neki, hogy ne aggódjon.Visszavette a szemüvegét, és egymás kezét fogva sétáltunk a kocsiig.
-Köszönöm, hogy nem hagytál cserben!-mondtam köszönetképpen.
-Bármikor!-mondta és egy gyenge puszit adott a homlokomra.Hirtelen többet akartam, de türtőztettem magam.Mit ki nem hoz belőlem ez a srác!Kinyitotta a kocsi ajtaját és már pattant is be mellém.Hazafelé menet bemondták a számát a rádióban, és énekelni kezdett.Mindenre számítottam az úton, de arra nem, hogy a nagy Eric Saade mini koncertet ad helyben az újdonsült kocsimban.El kell ismerni, hogy rohadt jó hangja van.A refrénnél már én is becsatlakoztam, mert hát a Hotter than fire című számának a szövege elég könnyű.Teljesen elhülyéskedte a végét.A pirosnál teljesen elmebetegeknek néztek minket a mellettünk lévő autósok.Út közben nem nagyon szóltuk egymáshoz.Csak pár kósza mondta hagyta el a szánkat.A garázsban leállította a motort, és egy pillanatra rám nézett, majd újra a kormányt nézte.Pár perc után megtörtem a csendet.
-Nem jössz be a házba?-kérdeztem halkan, és válaszként bólogatott.Mint egy kiskutya, úgy követett a házba.
-Apád tudja?-mondta félve, félmosollyal az arcán.
-Mit is?-nem nagyon esett le, miről is beszél.
-Hát a mai akciónkról...-villantott egy gonosz mosolyt.
-Ja, nem, de most felhívom, ha nem baj?
-Persze!Én addig körülnézek!-és már sarkon is fordult.
Tárcsáztam, és harmadik csengésre felvette.
-Szia kicsim!-mondta kicsit zavartan.
-Szia apa!Megzavartam valamit?
-Csak épp egy megbeszélés kellős közepén vagyok!-mondta gúnnyal a hangjában.
-Bocsi!Csak meg akartam mondani, hogy...-nem akartam elmondani, hogy Eric miatt van, mert eléggé ki van akadva így is rá-elestem, és eltört az orrom!-mondtam halkan.
-De rendbe jössz?-kérdezte aggódva.
-Persze, pár hét és rendben vagyok!
-Akkor jó, majd beszélünk még!Szia kicsim!Szeretlek!Apropó, lehet elhúzódik pár nappal az ittlétem nem gond?
-Persze, de azért siess!Na menj, szia!Szeretlek!-és kinyomtam. Eric épp lépcsőfokonként ugrált le a lépcsőn.
-Nagyon szép ház!-mondta elégedetten.
-Kösz, de apám érdeme!
-Még mindig haragszik a buli miatt?
-Nem, dehogy, csak meg akar védeni...tőled!-nevettem.
-Ilyen rossz fiú lennék?
-Akár...-szálltam be játékába.
-Akkor ez egy hatalmas bűn...-egyre közelebb lépett hozzám.Kezével végigsimította az arcom, és megéreztem bódító illatát.Már majdnem összeértek ajkaink, mikor megszólalt ürességtől kongó gyomrom.
-Ettél te ma egyáltalán valamit?-kérdezett aggódóan.
-Hát, az az igazság, hogy nem.-hajtottam le a fejem.
-Akkor, mivel nem tudok nagyon főzni, rendelek pizzát.Megfelel?-kérdezett, és helyeseltem döntését.Fél óra múlva meg is érkezett, én pedig elővettem a tányérokat.Leültünk az asztalhoz, és elkezdtünk enni.Le sem vette rólam a szemét egész végig, de olyan kamaszok módjára, ha észrevettem, hogy néz, másfelé nézett, és így volt velem is.Mikor végeztünk az összes pizzával, a mosogatóhoz vittem a tányérokat, pontosabban vittem volna, ha Eric nem kapja ki a kezemből, és nem teszi le őket az asztalra.
-Valamit be kellene fejeznünk!-vágott rossz fiús mosolyt, és közeledett felém.Most semmi nem zavart meg minket.Ajkai szorosan illeszkedtek az enyémhez, én pedig szabad utat adtam a nyelvének.Soha nem éreztem ilyet.Mintha megállt volna az idő, és semmi nem létezne, csak én és ő.Csak az oxigénhiány miatt váltunk el pár másodpercre, majd folytattuk.Körülbelül 10 percig folytattuk csatánkat, amikor is Ericnek megszólalt a telefonja.
-Bocsi, ezt fel kell vennem.-mondta felduzzadt ajkakkal és zihálva.
-Semmi!-mondtam, és már fordultam is a tányérok felé, hogy elmoshassam azokat.
-Szia Tomas!-merült el a beszélgetésben-Most?És nekem miért is kell odamennem?De te nem tudod a teljes igazságot!Nemár!És pont neki hiszel?Tökmindegy...Jó, bemegyek!-és le is rakta.
-Ki volt az?-kérdeztem összehúzott szemöldökkel.
-Tomas. Molly elmesélte neki, mennyire "megbántottam",-mutogatott ujjaival a levegőbe- és hogy mennyire "ki van készülve tőlem",-vékonyította el hangját, amin felnevettem, de láttam rajta mennyire ideges, ezért póker arcot mutatva hallgattam tovább- ráadásul engem állít be hazudozónak és kiállhatatlannak.Mindegy...Most oda kell mennem tisztázni a dolgot.Ugye megértesz?-vágott hatalmas szemeivel kiskutya arcot, aminek nem tudtam ellent mondani.
-Persze, menj csak!-mondtam, majd adott egy szájra puszit, és már el is tűnt.Elmosogattam a tányérokat, és leültem a tv elé.Odavittem egy zenecsatornára, és hirtelen Eric mosolygott vissza rám.Az egyik dala ment éppen, ami a Popular-re hallgatott.Egész jó énekes!Eléggé megjegyeztem a refrént, ezért a harmadiknál már én is énekeltem.Nem nagyon tudott izgatni, hogy a szomszéd néni harmadszorra ordított át, hogy halkítsam le.Mikor vége lett a számnak, eleget tettem a néni akaratának.Eléggé unatkoztam, ezért elmentem sétálni.Felkaptam egy dzsekit és a telefonom, és indultam is.Éjszaka nagyon szép világításokkal, de nappal is gyönyörű város.Még mindig ugyanolyan otthonosan mozogtam a belvárosban, mint anno.Ahogy sétáltam és sétáltam,a város olyan részére értem, amit nem fedeztem még fel.Kezdett sötétedni, de nem nagyon izgatott.Hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok.Csak a sikátorokat láttam.Kezdtem félni, ezért megfordultam, és próbáltam hazajutni.Hirtelen meghallottam, hogy pár ember ordít az utca közepén.Kíváncsiságból az utca végéből figyeltem az eseményeket.
-Mit képzelsz te magadról?-ordított a fiú.
-Én?Inkább te nézz magadba őszintén, és mondd ki, hogy még mindig szeretsz!-sipákolt a csaj.
-Soha!
-Álljatok le!Az újságírók ölnének ezekért a pillanatokért!-mondta a kopasz fickó.Kicsit közelebb mentem, hogy halljam, mi történik, amikor is észrevettem, hogy Eric, Molly és gondolom Tomas veszekedik az utcán.Aztán már csak annyit láttam, hogy Molly ágyékon rúgja Ericet, mire ő összeesik.Nem is gondolkoztam, csak rohantam oda hozzá.
-Jól vagy?-kérdeztem kétségbeesetten.
-Hát most már jobb, hogy itt vagy!-próbált mosolyogni, de egy pillanat alatt az arcára fagyott a mosoly...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése