Elrabolva... (5. fejezet)

Meghoztam az 5. fejezetet, remélem tetszik.Jó olvasást! Puszi: Bogi.

-Psszt!Ugye nem akarod, hogy bárki is meghalljon?-kérdezett Molly.Egy rongyot tartott a szám elé, és kezdett minden homályos lenni...

-Mikor fog felébredni Ms. Sandén?-hallottam egy férfi hangot.
-Hamarosan, de legyen mellette!-mondta Molly. Mellette igazán nem unatkozok!Hallottam, ahogy közeledik felém, és leguggol.
-Jó reggelt álomszuszék!-mondta egy gonosz mosoly kíséretében.
-Hol vagyok?
-Azt nem árulhatom el-nyomta meg az orrom, mintha gyerek lennék.De azért eléggé fájt.Esküszöm megfojtom ezt a libát!
-De mégis miért vagyok itt?-kérdeztem elhaló hangon.
-Valaki nagyon kíváncsi!De elárulom, hogy mivel nem tartottad be az egyességet, itt maradsz egy ideig!
-De én betartottam, csak Eric valahogyan még mindig tudja, hol lakok!-mondtam flegmán, aminek az eredménye egy hatalmas pofon volt az arcomon.A padlóra küldött, és eléggé fájt a nyoma.Az arcom lángolt, és eszméletlenül fájt.
-Rossz válasz!-mondta, és már el is ment.Az a  fickó még mindig ott állt az ajtóban, és figyelt engem.Vajon Eric most hol van?

Eric szemszöge

-Trina!-szólítgattam már egy ideje, de nem válaszolt.Az ajtóhoz sétáltam, de az ajtó tárva nyitva állt.Az egész házat körbejártam, de nem volt sehol.Ott álltam egyedül a házában.Egy bő fél óra után ráhagytam, és elmentem.Nagyon dühített, hogy csak így itt hagyott, de azért aggódtam is érte.Nem úgy ismertem meg, aki ilyeneket csinál.De úgy látszik tévedtem.Beültem a kocsimba, és elindultam próbára.
Nagyon lassan telt az idő, bár a srácokkal sosem unatkozom, most mégis elterelte a figyelmem Trina. A mosolya, a hangja, az illata teljesen levett a lábamról.Mi ütött belém?
-Haver!Mi a franc bajod van?Úgy mozogsz, mint egy töketlen kezdő!-hordott le Alex.
-Öhm...mára végeztünk!Hazamehettek!
-Haver, veled nagyon nincs rendben valami!-mondta Alex, de ezzel csak felhúzott.
-Nincs nekem semmi bajom, csak szar volt ez a nap.
-Azt hittem örülsz, hogy Molly visszavonta a pert.-idézte vissza szörnyű éjszakámat a sitten.
-Örülök is, csak...
-Trina miatt vagy ilyen, mi?-elmehetne gondolatolvasónak.De nem szóltam semmit.-Szóval beletrafáltam!Figyelj!Tök jófej csaj, de mit tett, hogy így szét vagy esve?
-Csak ma nála voltam, és egyszer csak ott hagyott.De nem érdekes...
-Csak annyira, hogy egy falábú idióta legyen belőled!-oltogatott tovább.
-Haggyuk, mindegy!-hazudtam.Igen is foglalkoztatott, hova tűnt...

Trina szemszöge

-Éhen halok!-kiabáltam, de rám sem bagóztak.Mennyire szemetek!
-Nem hittem volna, hogy ilyen nehéz dolgom lesz veled!-nyavajgott Molly, és egy szendvicset szorongatott a kezében-Na ezt edd meg!
-De nem tudom kinyitni!Észrevetted már, hogy meg vagyok kötözve?
-Jó, egy jobb pont a börtönben, ha azt mondod, emberien bántam veled!-fogta a szendvicset, és etetni kezdett.Elég megalázó volt, de nem akartam jelenetet rendezni, mert akkor tényleg éhen halok.Mikor végeztem vele, megint egyedül maradtam.Teljesen fáradt voltam, így kénytelen voltam ülve elaludni...

Másnap

Elég kómásan ébredtem, és elvesztettem az időérzékem.A fickó, aki folyamatosan nézett, valahova elment. Mollyt sehol sem láttam, ezért megpróbáltam kitépni magam a kötelekből.Bő 15 perc alatt meg is voltam.Körülnéztem, nehogy meglássanak.Már épp nyitottam ki az ajtót, amikor valaki becsapta azt, mielőtt kijutottam volna.
-Hova, hova?-kérdezett a fickó.
-Csak wc-re kéne mennem, de nem tudom hol van.
-Hát nem erre, kicsit eltévedt.Üljön vissza.
-Mennyit fizet magának?Én a dupláját adom!
-Kérem, annyit a világon nem találna, ráadásul megmentette az életemet, amikor kiszabadított a börtönből, és felbérelt.Maga mit tenne velem?Mert ennél többet biztosan nem!-nevetett ki.
-Alkut ajánlok!Ha kiszabadít, akkor nem nyomom fel!
-Ne szaladjunk ennyire előre!Miből gondolja, hogy hisznek magának!
-Fogja meg!-adtam kezébe egy kést.
-Rendben, de minek?-értetlenkedett.Felhúztam egy kesztyűt, amit az asztalon találtam.
-Hát ezért...-megfogtam a kést, és a lábamba szúrtam-Most pedig kétségbeesve rohanok a rendőrségre, ugyanis rajta van az ujjlenyomata.De ha elenged, eldobom.-zsaroltam.Egész jól megy, csak ne fájna annyira a lábam...
-Rendben!-kinyitotta az ajtót.A kést a kezébe nyomtam, és már rohantam is, már amennyire tudtam.Út közben eldobtam a kesztyűt, ami már elég véres volt.A város szélén voltam.Sehol senki, mégis innen kellett befutnom a kórházba.A gatyám teljesen átázott.Teljesen nem éreztem a lábam, ráadásul azon a rohadt lépcsőn is nehezen mentem fel.Igazán fel tud vidítani, hogy megint az a mogorva öreg néni fogadott a pultnál.
-Üdvözlöm, miben segíthetek?
-Megkéseltek az utcán!-hosszú gondolkozás után gyors hazudtam.
-Máris szólok az orvosnak!-telefonált, és már jött is a múltkori orvos.
-Már megint maga?Ennyire szereti a kórházat?
-Nem!De van egy kis problémám.Lekéseltek az utcán...És a lábam rohadtul fáj és vérzik!-megnézte közelebbről, és szörnyülködve méregette a sebet.
-Ez elég mély seb.Jöjjön, lefertőtlenítem és összevarrom, oké?
-Rendben.-negyed óra múlva végeztünk is.Összevarrta és bekötötte a lábam.Elég nagy baromság volt ez a részemről, de valamit valamiért.Megköszöntem a segítségét, és leültem egy padra a kórház előtt.Erőt vettem magamon, és felhívtam Ginát.
-Szia!
-Szia Trina!Mi van veled?Már mióta nem tudlak elérni!
-Bocsi, kicsit szétcsúsztam, de majd elmondok mindent.Figyelj!Értem tudnál jönni?
-Nem értek semmit!Mondd, hol vagy?
-A kórháznál.Ne kérdezz semmit, -utasítottam, mielőtt telefonon cseszett volna le-csak gyere ide!Siess!-és ezzel ki is nyomtam.Fél óra múlva értem jött a kocsijával.Szúrós szemmel nézett rám.Kiszállt, és kezdte a szokásos rikácsolást.
-Mi történt?Miért kellett idejönnöm?Ugye tudod, hogy egy randi közepéről rángattál el!
-Jó, bocs.Na de menjünk innen.Majd elmesélem, mi történt, de most kérlek vigyél el magatokhoz!-utasítottam.Bólintott, és segített beszállni.
-Na mesélj!Mi volt ez az egész?
-Semmi, csak hát...lekéseltek az utcán!
-Ezt nem veszem be!Akkor felhívtál volna!Mesélj!
-Oké, Molly elrabolt, aztán csak úgy hagyhattam el a helységet, ha megfenyegetem azt a fickót, aki vigyázott rám.A zsarolás része volt, hogy magamba szúrtam a kést, de végül elengedett és bementem a kórházba.Ott a sebet összevarrták, kitisztították és bekötötték.Ennyi.-hadartam el.
-Te nem vagy normális!
-Csak így menekülhettem meg.És ezért megkérnélek egy nagy szívességre.
-Oké, de mostantól vigyázz magadra!Mondjad!
-Először is: nem szólsz a rendőröknek, sem Ericnek, mit csinált Molly! Másodszor pedig hozzátok költözhetek egy időre?Csak amíg apa haza nem jön!Kérlek!
-Atya ég!Hát...rendben!Alex biztos szívesen fogad!
-Köszi!Imádlak!
-Nincs mit!Bármikor megtenném!-ölelt meg, de ekkor már leparkoltunk.Nem hiányozna még egy autóbaleset is.-Akkor jössz?
-Persze, de segíts!
-Szaladok!-és már nyitotta is ki az ajtót.Nem nagyon tudok járni a jobb lábamon, de legalább valaki segít.Elővette a kulcsot, és már nyitott is be.Valaki a nappaliban hangosan nézte a meccset, de túl magas volt a háttámla, ezért csak következtettem, hogy Alex lesz az.
-Góóóóóóóóóóóóól!-hallottam ujjongását.
-Szia!-Kiabáltam be az előszobából. Gina pakolt valamit, ezért egyedül tartottam csoszogva a tévéhez-Mennyi az eredmény?...Úristen!-Eric ott szurkolt a kanapén a mezében.Rám nézett, és hirtelen felállt.
-Szia!-mondta halkan, hogy csak én halljam.Szorosan megölelt, de aztán jajgatásom miatt elengedett.
-Mi történt veled?-nézett a véres lyukra, ami a gatyámon díszelgett.Finoman végighúzta ujjával a sebet-Mikor történt ez és hogy?És én miért nem tudok róla?-aggodalmaskodott.
-Csak leszúrtak az egyik sikátorban, amikor elszaladtam a boltba.
-Szóval akkor boltba mentél.De miért nem szóltál?
-Mondtam, hogy elszaladok valamiért, vagy nem hallottad?
-Nem, de nem érdekes.És ki volt az?Feljelentem azt a barmot!-sziszegte idegesen.
-Nem láttam az arcát.Sötét volt és kapucni volt rajta meg napszemüveg.-mondtam halkan.
-Miért nem szóltál nekem?
-Nem akartam, hogy aggódj.Amúgy Alex hol van?-keresgéltem a szememmel.
-Asszem elment sörért a boltba, de már itt kéne lennie...-nézegette óráját.Hirtelen az emlegetett szamár jelent meg barátnőmmel, egymás kezét fogva.
-Kapd el tesó!-dobott egy sört Ericnek-Szia Trina!Beszéltem Ginával, és természetesen ideköltözhetsz pár napra.De azért elég ügyes voltál.-nevetett, de Gina oldalba bökte, és abbahagyta.
-Kösz!Legközelebb viszek baseball ütőt is!
-Naná csajszi!-nevettünk
-De miért költözöl ide?-értetlenkedett Eric.
-Hát, tudod nem érzem magam biztonságban a tegnapi dolog miatt, szóval jó lenne a társaság.-hazudtam neki.
-De miért nem költözöl hozzám?Azt terjesztik elég jó társaság vagyok.-mondta, és én elnevettem magam.
-Ne, jó lesz nekem itt.
-Ne kelljen győzködjelek!Mit válaszolsz Roberts?
-Hhh...legyen.De nem fogok takarítani!
-Nem is kell.Oké, mikor megyünk?-türelmetlenkedett.
-Akár most.Akkor sziasztok!-öleltem meg őket, de Alex röhögni kezdett a gatyámon.Tipikus barom, de ő itt a legjobb fiúbarátom. Eric segített kijutni a kocsijáig, és már indultunk is.Nem beszéltünk egy szót sem, csak figyeltük az utat.Amikor leparkoltunk, láttam egy ismerős kocsit, de nem ugrott be, kié.Nem vesztegettem neki különösebb figyelmet. Segített kiszállni, és eljutni a liftig.Hosszú volt az a pár perc is.Elég kínos volt, de nem tudtam megszólalni.Kinyitotta az ajtót, és megéreztem az otthona illatát.Mindent fenyőfaillat járt át.
-Hogy tetszik?-kérdezte, és beljebb invitált.Körbenéztem, és megláttam valakit a kanapén...

Fogság (4. fejezet)

Meghoztam a 4. fejezetet.Mivel vége a szünetnek, ritkábban fogom hozni az újat, remélem nem baj!Addig is jó olvasást!Puszi: Bogi.

-Kérem álljon fel Mr. Saade!-mondta a rendőr-Letartóztatási parancsunk van maga ellen.
-Hogy mi van?-kérdeztük egyszerre Erickel.
-De mégis mit tettem?-kérdezte kétségbeesve.
-Miss Sandén, vagyis az áldozat feljelentette önt, méghozzá megerőszakolás vádjával!-A vér is megfagyott bennem.Ennyire aljas mégsem lehet. De úgy látszik, nála nincs határ.Mindenre képes, hogy visszaszerezze Ericet. Ennyire álszent cafkát még nem láttam. Eric csak pislogott, de nem értette, hogy mi történik.A rendőr megbilincselte,  beültette a kocsiba, és már vitték is el. Molly gonosz mosollyal integetett neki. Eric könnybe lábadt szemekkel tátogta nekem hogy "Segíts!". Tomas felé fordultam, és mivel látta rajtam, hogy a sírás határán vagyok, ezért megölelt.A fejemet a vállába fúrtam, és hirtelen megeredtek a könnycsatornáim.Látta, mennyire rosszul vagyok, ezért bevitt a stúdióba.Vettem egy kávét és leültem mellé. Molly elment, mielőtt széttéptem volna.
-Most már jobban vagy?-kérdezte aggódó apaként Tomas.
-Persze, de hogy fogjuk Ericet kihozni onnan?-kérdeztem, és valószínűleg eléggé elfolyt a sminkem, de jelenleg ez volt a legkisebb problémám.
-Mi?Te nem teszel semmit.Szépen kimaradsz ebből, és én elintézem, hogy már holnap kiengedhessék!-mondta, és rátette a hátamra zakóját.
-De segíteni akarok!-mondtam hangosan, mire lepisszegett és folytatta beszédét.
-Kérlek, engedd, hogy én intézzem.Ha nem vagy szemtanú, nem tudsz segíteni.
-És ha mégis tudok?-kérdeztem flegmán.
-Na ezt meghallgatom!Hogyan tudnál te segíteni?
-Be tudom bizonyítani, hogy tegnap velem volt!
-Ezt nem értem...-próbált gondolkozni több-kevesebb sikerrel.
-Figyelj!Tegnap átjött hozzám, elmentünk kocsikázni az új autómmal, aztán Mollyt találtuk ott, amint éppen feldúrta az egész lakást, aztán véletlenül Eric megütötte az orrom.Bevitt a kórházba, majd hazamentünk, és onnan indult ide, a stúdióba.Érted?-kérdeztem, mire ő csak csendben hallgatta a filmbeli eseményeket.
-Szóval nem csak alibid van számára,de be tudod bizonyítani, hogy Molly engedély nélkül ment be a lakásodba.Ez nagyszerű!-ujjongott-Mármint nem az, ami történt, hanem hogy Ericet biztosan ki tudjuk hozni a segítségeddel!-hálálkodott nekem-És amiért ilyen rendes vagy, hogy segítesz rajta, felbérelek egy takarítónőt, aki kitakarítja az egész házat tetőtől talpig, oké?-kérdezte, és fülig érő mosollyal várta a választ.
-Rendben!-egyeztem bele. Tomas hazavitt és mondta, hogy holnap reggel 8-kor jön értem. Megint eléggé unatkoztam, ezért felhívtam Ginát.
-Szia Trina!-köszönt fújtatva.
-Futottál vagy mi van?-kérdeztem nevetve.
-Valami olyasmi...-és érződött a hangján, hogy mosolyog.
-Ugye nem zavartam meg semmit?-kérdeztem félve, de tudtam a választ.
-Hát...-igen, Alexszel volt...Úgy tudtam!
-Alexet üdvözlöm!-mondtam, de nem jött válasz.
-Honnan tudtad?-dadogott.Mintha nem is ismerne.
-Gina! Eléggé ismerlek már!
-Szia csajszi!-mondta Alex.
-Szia!
-Figyu!Nem akarsz átjönni hozzánk?
-Azt sem tudom hol laktok!-csak röhögtek a háttérben.
-Akkor mondom a címet.-lediktálta, és már indultam is.
-Akkor pár perc és ott leszek!Amúgy is mondanom kell valamit...-és már ki is nyomtam.Felvettem a cipőm, a telefonom zsebre vágtam és már indultam is.Gyalog indultam el, de elég sokáig járkáltam, mire megtaláltam.Odasétáltam az ajtóhoz, és csengettem.Egy percen belül Alex már nyitotta is ki az ajtót.
-Szia csajszi!
-Szia!Látod, idetaláltam!-büszkélkedtem.
-Látom!De gyere be!-invitált be a kis takaros házhoz.A nappali hatalmas volt, a konyha mesésen volt kialakítva.Csak ennyit láttam a lakásból.Hirtelen rohanást hallottam, és a lépcső irányába fordultam. Gina trappolt le éppen a lépcsőn.Az szemei megakadtak a kötésen.
-Mi történt veled?-kérdezte elég idegesen.
-Neked is szia!Amúgy semmi bajom, csak eltört.-vontam meg a vállam.Alex persze rögtön röhögőgörcsöt kapott.
-Mi olyan vicces?-fordultam felé.
-Semmi, csak mesélte Gina, mennyire gyakran jársz így!-röhögött tovább, és már én sem bírtam ki.Pár perc után leültem a kanapéra, és Gina faggatni kezdett.
-Nos, mit is akartál elmondani?-kérdezte.Mindig is kíváncsi volt minden egyes részletre.
-Ericet letartóztatták!-hadartam el.
-Mivan?-kérdezték totál egyszerre.Megint elmeséltem a reggeltől egészen a Tomasszal való beszélgetésemig az egészet, és mint 2 gyerek, akik alváshoz készülnek, úgy hallgatták a történetet.Persze azt nem mondtam el nekik, amikor csókolóztunk.Majd máskor...
-Te jó ég!Soha nem gondoltam volna Mollyról!-hitetlenkedett barátnőm.
-Mondjuk sosem bírtam a csajt, de ez már sok!-emelte fel a hangját Alex.
-És akkor biztos ki fogjátok hozni?-idegeskedett Gina.
-Ha rajtam és Tomon múlik, akkor igen!
-De legalább lesz egy szabad napom!-mosolygott Alex, és átölelte barátnőmet.
-Ez mondjuk a mi szempontunkból jó, de Ericéből nem!-mondta Gina, és eltolta magától Alexet.
-Tudjátok mit?
-Mit?-mondták egyszerre.
-Most bemegyek Erichez!De hol is van?-kérdeztem, mire Alex elmagyarázta az útvonalat.Elköszöntem, és rohantam is hozzá.Amikor beléptem, nem éppen kedves hölgy ült ott a pultnál.
-Jó napot!Megtudhatnám, hol tartózkodik Eric Saade?
-Sajnálom, de nem adhatok információt magának!-förmedt rám.
-De hozzátartozó vagyok!-mondtam idegesen.
-Én pedig a felesége!-mondta cinikusan.Ennyire barom nem lehet!Ráhagytam, és felhívtam Tomast.
-Szia Tom!-köszöntem
-Szia Trina!Miben segíthetek?
-Meg akarom látogatni Ericet, de nem engednek be hozzá!-magyaráztam a helyzetet.
-Bocsánat, azt én rendeltem el, hogy az újságírókat ne engedjék be!-mondta.
-Gondoltam, de azt hiszik én is az vagyok!-mondtam, és kezdtem ideges lenni.
-Oké, odamegyek, és elintézem, oké?
-Tökéletes!Köszönöm!-hálálkodtam.
-Akkor 10 perc és ott vagyok.
-Itt várlak!Szia!
-Szia!-és már le is rakta.10 percen belül már jött is.Odament a pulthoz, és már intézkedett is.1 percébe került, és már vittek is Erichez.
-Nekem mennem kell, majd találkozunk szia!-köszönt el, és már rohant is.Egy hosszú folyosón vittek végig, majd megpillantottam az asztalon könyökölő Ericet. Elég összetörtnek nézett ki, de próbált erősnek mutatkozni.
-Szia Eric!
-Szia Trina!-csillant meg a fény szemeiben.Hatalmas barna szemei minden mozdulatomat követték.
-Nagyon örülök hogy eljöttél!-mondta hálásan.
-Ugyan már, bármikor megtenném!-mondtam neki, és az asztalon pihenő kezem simogatta.
-De ez nekem nagyon fontos!Köszönöm!-párásodott a szeme-Mikor fognak kiengedni?-kérdezte kétségbeesett hangon.
-Tommal mindent megteszünk, hogy minél hamarabb kijuss!-sóhajtott egyet, és kezeimet szorította.
-El sem hiszed, mennyire hiányoztál!
-Ja, de inkább hagyjuk a témát.Vallani fogok melletted, és Tom a legjobb ügyvédet fogadja fel neked!
-Ennek nagyon örülök, de én nem akarom hagyni a témát!Tényleg nagyon hiányoztál!
-Oké, elhiszem!Nekem is...-pirultam bele mondatomba.Ezután nem szóltunk egymáshoz, csak fürkésztük a másik arcát.
-Vége a látogatásnak!-szakították meg "együttlétünk".
-Szia!-könnyes szemmel léptem ki az ajtón.Arcán látszódott a fájdalom, amint ismét magára hagyom.Majd meghasadt a szívem, de nem tudtam még segíteni.Még...
Hazafelé egyedül sétáltam az utcán.A csillagok teljesen látszódtak az égbolton.Nagyon romantikus lett volna, ha Eric itt lenne mellettem.Az első csókunkon gondolkoztam, vagyis inkább azon, hogy miért csinálta.Hogyan érez irántam?Talán ő is ugyanúgy érez?...Hasonlóbbnál hasonlóbb gondolatok kavarogtak a fejemben.Észre sem vettem, hogy valaki követ.Nem látszott, hogyan is néz ki, csak a sarkamban levő mozgást hallottam.Azt tudtam, hogy nő, ugyanis magassarkú kopogását hallottam.Már kezdtem volna gyorsítani, amikor megérintette a vállam.Megfordultam és csak ennyit tudtam kinyögni:
-Molly?!
-Igen!Ugyebár te vagy Trina.-mondta, mint aki a legkedvesebb ember lenne a világon.
-Mit akarsz tőlem?-kérdeztem flegmán.
-Ne legyél ennyire előítéletes.Csak megakartalak hívni egy kávéra.-mondta őszintén, vagyis inkább annak tűnt.Beültünk barátnőm cukrászdájába, és kértünk 2 kávét.
-Figyelj!Tudom, mire készülsz!-mondta most már nem is olyan kedvesen.
-Mintha bármi közöd is lenne hozzá, de azért kíváncsi vagyok, mire gondolsz.-válaszoltam vissza ugyanolyan flegmán.
-Na idefigyelj kis anyám!Ne játsszad itt nekem a hülyét!Tudom, hogy ki akarod szabadítani Ericet!-végre elmondta, mit is akar.
-És ehhez mi közöd van?
-Csak annyi, hogy egy emberem ott áll az ajtóban, és csak arra vár, hogy a holnapi tárgyaláson úgymond "ne vegyél részt"!-mutogatott a levegőbe.
-És ha el akarok menni?
-Akkor Eric életfogytiglant kap!
-Szóval, ha jól értem, Ericről másszak le, és nem esik se neki se nekem semmi bajom?
-Nem vagy te olyan hülye!-nevetett a filmekből ismert gonosz nevetéssel.Bár ez neki elég rosszul állt, de mindegy...
-Akkor megegyeztünk?-kérdezte, és az ajtóban álló kétajtós szekrény felé nézett.Ha azt mondom, hogy nem, mehetek velük "kiruccanásra".Először is ezért akartam belemenni, másodszor pedig Ericért.
-Megegyeztünk!-nyújtottam kezem, mire ő is belecsapta jobb kezét, és már rohantam is ki onnan.Boldogság terült el az arcán.Sírva rohantam haza, és teljesen bezárkóztam.Nem könnyen ijedek meg, de Mollynak sikerült megfélemlítenie.Elmentem zuhanyozni, majd utána rögtön bevágódtam az ágyamba.De nem tudtam aludni, mert egész éjszaka sírtam, hogy utoljára láttam azt a barna szempárt, azt a vékony szájat, ami azt mondta nekem, hogy "Tényleg nagyon hiányoztál!".És én nem hittem neki...Éjjel 3 fele tudtam csak elaludni.

Másnap

A csengő hangjára keltem fel.Valaki eléggé szeretné, ha kinyitnám.
-Megyek!-kiabáltam le, felkaptam egy köntöst és rohantam az ajtóhoz.Hirtelen megfagyott bennem a vér.
-Szia Trina!-mondta Eric. Szorosan megölelt, és nem is eresztett.
-Szia!-súgtam a fülébe.Becsuktam az ajtót,elengedtem és leültünk a kanapéra.
-Annyira rossz volt odabent!-mondta, és szorosan magához húzott.
-El tudom képzelni...suttogtam.Egy kicsit elengedett, hogy bele tudjon nézni a szemembe.Azt hittem soha többé nem látom, mégis itt szorítjuk egymást. Molly elég béna...
-Nem vagy éhes?-törtem meg a csendet, bár ez nem az a fajta kínos csend, hanem amikor nincs szükség szavakra.
-Akár egy lovat is fel tudnék falni!-mondta, és már rohantam is a konyhába.Csináltam melegszendvicseket, rátettem tányérokra, vagyis tettem volna, de Eric hátulról átölelte a derekam.
-Jó illata van!-mondta, és szagolt bele a levegőbe.
-Mert én csináltam!-húztam az agyát.
-Pont azért!-mondta, és adott egy puszit a vállamra.Teljes lényem beleborzongott.A tányérokat letettem az asztalra és elkezdtünk enni.
-Hmm, nagyon finom!-mondta elismerően.
-Köszi!-mondtam öntelten, de nem bírtam ki nevetés nélkül.Gyorsan elpusztítottuk a szendvicseket, és a mosogatógépben végezték a tányérok. Eric egész végig bámulta minden porcikámat.Nem bírtam ki, hogy ne tegyem szóvá.
-Vigyázz, a nagy bámulásban nehogy kiess a székből!
-Tudok vigyázni magamra!-duzzogott-De ha valami bajom esik, ugye ápolsz?-kérdezte, és már nem bírtam tovább, röhögőgörcsöm lett.
-Ha mindenáron ezt akarod!-próbáltam levegőhöz jutni.Le akartam ülni mellé, de nem engedte.
-Az ölem sokkal kényelmesebb!Próbáld ki!-nevetett, és én megtettem, amit szeretett volna-Még mindig nem tudom, mi a nyereményem!-suttogta a fülembe.
-Bármit csinálhatsz velem!-mondtam elővigyázatlanul.Ki is használta kijelentésem.
-Hmm, bármit?-vágott perverz képet-Hát akkor úgy érzem el kell jönnöd velem vacsorázni!-jelentette ki.
-Ez komoly?
-Halálosan!-mondta, és egyre közeledett az arcomhoz.Megéreztem bódító illatát, becsuktam a szemem és vártam, mert tudtam, mi következik.Ajkait szorosan tapasztotta enyéimhez, én pedig szabad utat engedtem nyelvének.Először finoman, majd egyre erőteljesebben csókolt.Rengeteg ideig folytattuk volna, ha nem csengetnek.Sajnálatos módon elszakadtunk egymástól, és rohantam az ajtóhoz.Amikor kinyitottam az ajtót, már nem volt időm sikítani...

Molly visszatér... (3. fejezet)

Sziasztok! Meghoztam a 3. fejezetet! Remélem tetszeni fog! Ha lehet ilyet kérni, komizzatok!Örülök, hogy egyre többen olvassák a bejegyzéseimet! Köszönöm!Jó olvasást! Puszi: Bogi

-Mi ez?-kérdeztem elég magas hangon.
-Fogalmam sincs!-mondta megnyugtatásként Eric, de nem vált be.
-Oh, hello!-szólalt meg a csaj a nappali közepén.
-Te mi a francot keresel itt?-kérdeztük egyszerre.
-Molly, mit keresel itt és mi a francot csináltál?-kérdezte tőle Eric.
-Bocsi, nem volt itthon senki, ezért bejöttem, de elejtettem a kulcsom, és azt kerestem.-mondta ártatlanul, egy gonosz mosoly kíséretében.
-És minek jöttél ide?-kérdeztem hangosan.
-Itt lakok ebben az utcában, és hát hallottam, hogy visszaköltöztél.Elég jól ismerem apádat.-mondta tök nyugodtan, miközben én szikrákat szórtam a szememmel.
-Húzz innen de nagyon gyorsan!-ordítottam, mire egy kedves mosolyt szegezett Eric felé és távozott.
-Mi a francot akar tőlem ez a liba?-kérdeztem Ericet, és könnyes szemekkel vártam a választ.
-Ő az ex-barátnőm, és úgy látszik, még nincs túl rajtam.-vágott fancsali képet.
-De akkor minek dúrta fel az egész lakást?
-Mert azt hiszi, hogy a barátnőm vagy!-mondta örömmel elfojtott nevetéssel, és én teljesen elpirultam.
-Szóval, én a barátnőd vagyok?-kérdeztem, de elég idióta kérdés volt, ezért, hogy ne legyen még cikibb, tovább mondtam-Szerinte?-ez meleg volt.
-Igen, de majd még alakul ez...-vágott magabiztos arcot.
-Ezt vegyem bóknak, Saade?-húztam az agyát.
-Akár annak is...-mosolygott.Teljesen le tud venni a lábamról!
-Van kedved versenyezni?-törtem meg a csendet.
-Milyen verseny?-értetlenkedett.
-Aki hamarabb kitakarít egy egyforma nagyságú szobát, az nyer.-soroltam a feltételeket.
-És ha nyerek, mit kapok?-mosolygott gonoszan.
-Akkor mondjuk...-mondtam volna, de nem jutott eszembe semmi.Még jó, hogy éppen csengettek.Gyorsan odarohantam az ajtóhoz, de előtte adott egy puszit.Ajkai forrók voltak, és szinte égetett, amikor hozzáért az arcomhoz.Egy helyben álltam pár percig, és egy hang nem jött ki a számon.Eléggé meglepődtem azon, amit tett.Teljesen elfelejtettem azt, hogy ott áll valaki a küszöbön.
-Nem mész ajtót nyitni?-kérdezett egy kaján mosoly kíséretében.
-Ja!De tényleg!-csaptam magam homlokon.Kinyitottam az ajtót, és Gina jött át hozzám.
-Szia Trina!-köszönt.
-Szia!
-Bemehetek?-kérdezte, de meg sem várta a választ, és már rohant is be az ajtón.
-Mi ez a hatalmas kupleráj?-kérdezte sipítozó hangon, ugyanis eléggé rendmániás.
-Hagyjuk...Majd később elmagyarázom.-mondtam komolyan, mire Eric elkezdett röhögni mögöttem.
-Mi olyan vicces Eric?-kérdezte Gina.
-Csak az, hogy...úgyis én fogok nyerni!!!-és már rohant is, nehogy én nyerjek.
-Te rohadék!-ordítottam utána.
-Mi ez az egész Trina?-kérdezett nevetve Gina.
-Versenyzek Ericcel!-mondtam, és már el is kezdtem.A negyedével kész is voltam 10 perc alatt. Gina megelégelte a bámészkodást, és pár perc múlva megszólalt.
-Na én mentem!Nem akarom megzavarni az idilli légkört, meg amúgy is dolgom van!-hadarta el, és már ki is viharzott az ajtón, becsapva azt.De ez most nem  nagyon érdekelt, inkább pakoltam tovább.

Fél óra múlva

-Kész!-rohant le a lépcsőn Eric.
-Basszus!-mondtam halkan, de meghallotta és elmosolyodott.
-Mi a nyereményem, mert úgy látom még csak a felével sem vagy kész!-röhögött rajtam, mire elkezdtem ütögetni..Sok gyakorlatom van benne, ugyanis kicsi koromban igazán sokszor legyőztem aput.Egy idő után Eric orron vágott, ezért leálltunk.
-Bocsánat, nem akartam!-fürkészte az arcom, hogy nem-e komoly.
-Jól vagyok!-mondtam, bár éreztem, hogy eléggé vérzik.
-Na jó, én most beviszlek a kórházba!-mondta határozottan, és már nyújtotta a kezét, hogy segítsen felállni.
-Köszönöm!-fogtam meg a kezét.A keze nagyon puha és jó illatú volt.Különösen, hogy a mi szappanunknak a szaga volt.
-Hölgyem!-invitált a kocsiba.-Megengeded, hogy vezessek?-kérdezett félve, és a válasz egy bólintás volt.Elég rosszul tettem, ugyanis csak még jobban vérezni kezdett.A fejem eléggé fájt, és szédültem is.
-Jesszusom!Mindjárt ott vagyunk, bírd ki!-utasított, mire én csak nevettem.
-Mi olyan vicces?-kérdezett flegmán.Azt hitte, rajta nevetek.
-Amikor "birkózok", mindig megsérülök.-egyre hangosabban nevettem. Eric sem bírta ki, hogy ne röhögjön ki.
-Megérkeztünk!-mondta most már kicsit nyugodtabban.Rögtön kinyitotta nekem az ajtót, és a szerencsém miatt még a fejem is bevertem.
-Aúhh!-mondtam halkan, de meghallotta.
-Minden rendben?-fojtotta el a röhögést.
-Jól vagyok, csak bevertem a fejem.Hátha még agyrázkódásom is lesz!-és itt már nem bírta tovább, és csak röhögött egész végig, amíg be nem értünk.
-Bocsi!-mondta halkan.
-Üdvözlöm!Mi a panasza?-kérdezte a recepciós.Egy elég mogorva öreg néni volt, de legalább segített.Kitöltöttem a papírokat, és már a vizsgálóasztalon feküdtem. Eric nem jöhetett be, de jól esett, hogy megvár odakint.
-Nos, úgy látom agyrázkódása nincs, de meg kell röntgenezzük az orrát.-mondta az orvos, és egyre valószínűbb volt, hogy eltört.A röntgen gép elég nagy volt, de már 2 okból kifolyólag jól kiismertem magam ilyen helyzetben.Először is apa orvos, és mindig ő intézte, ha valami bajom volt.Másodszor pedig nem is olyan ritkán kerültem röntgen gép közelébe.Amikor végeztünk, az orvos megnézte, és nem nagyon biztató hangon szólt hozzám.
-Hát...Ez sajnos eltört.Pár héten belül meggyógyul.A jövő héten jöjjön be hozzánk kontrollra!-utasított.
-Köszönöm doktor úr!-És ezzel a mondatommal már távoztam is. Eric kint várt, de ezúttal napszemüvegben, és kapucnival a fején.Biztos a rajongók miatt csinálta ezt.
-Ennyire erős a lámpa fénye?-gúnyolódtam vele, egy félmosoly kíséretében.
-Haha!Nagyon vicces!-fordult felém, és meglátta a kötést az orromon.
-Eltört?-kérdezte, levette a szemüvegét,ami az igazat megvallva rohadt jól állt neki, és bűnbánóan nézett a szemembe.Nem haragudtam rá, de így most már főleg nem.Hatalmas kiskutya szemekkel nézett rám.Teljesen elvesztem a szemeiben.Mintha megállt volna az idő.
-Igen.De semmi baj, nem haragszom!-mondtam neki, hogy ne aggódjon.Visszavette a szemüvegét, és egymás kezét fogva sétáltunk a kocsiig.
-Köszönöm, hogy nem hagytál cserben!-mondtam köszönetképpen.
-Bármikor!-mondta és egy gyenge puszit adott a homlokomra.Hirtelen többet akartam, de türtőztettem magam.Mit ki nem hoz belőlem ez a srác!Kinyitotta a kocsi ajtaját és már pattant is be mellém.Hazafelé menet bemondták a számát a rádióban, és énekelni kezdett.Mindenre számítottam az úton, de arra nem, hogy a nagy Eric Saade mini koncertet ad helyben az újdonsült kocsimban.El kell ismerni, hogy rohadt jó hangja van.A refrénnél már én is becsatlakoztam, mert hát a Hotter than fire című számának a szövege elég könnyű.Teljesen elhülyéskedte a végét.A pirosnál teljesen elmebetegeknek néztek minket a mellettünk lévő autósok.Út közben nem nagyon szóltuk egymáshoz.Csak pár kósza mondta hagyta el a szánkat.A garázsban leállította a motort, és egy pillanatra rám nézett, majd újra a kormányt nézte.Pár perc után megtörtem a csendet.
-Nem jössz be a házba?-kérdeztem halkan, és válaszként bólogatott.Mint egy kiskutya, úgy követett a házba.
-Apád tudja?-mondta félve, félmosollyal az arcán.
-Mit is?-nem nagyon esett le, miről is beszél.
-Hát a mai akciónkról...-villantott egy gonosz mosolyt.
-Ja, nem, de most felhívom, ha nem baj?
-Persze!Én addig körülnézek!-és már sarkon is fordult.
Tárcsáztam, és harmadik csengésre felvette.
-Szia kicsim!-mondta kicsit zavartan.
-Szia apa!Megzavartam valamit?
-Csak épp egy megbeszélés kellős közepén vagyok!-mondta gúnnyal a hangjában.
-Bocsi!Csak meg akartam mondani, hogy...-nem akartam elmondani, hogy Eric miatt van, mert eléggé ki van akadva így is rá-elestem, és eltört az orrom!-mondtam halkan.
-De rendbe jössz?-kérdezte aggódva.
-Persze, pár hét és rendben vagyok!
-Akkor jó, majd beszélünk még!Szia kicsim!Szeretlek!Apropó, lehet elhúzódik pár nappal az ittlétem nem gond?
-Persze, de azért siess!Na menj, szia!Szeretlek!-és kinyomtam. Eric épp lépcsőfokonként ugrált le a lépcsőn.
-Nagyon szép ház!-mondta elégedetten.
-Kösz, de apám érdeme!
-Még mindig haragszik a buli miatt?
-Nem, dehogy, csak meg akar védeni...tőled!-nevettem.
-Ilyen rossz fiú lennék?
-Akár...-szálltam be játékába.
-Akkor ez egy hatalmas bűn...-egyre közelebb lépett hozzám.Kezével végigsimította az arcom, és megéreztem bódító illatát.Már majdnem összeértek ajkaink, mikor megszólalt ürességtől kongó gyomrom.
-Ettél te ma egyáltalán valamit?-kérdezett aggódóan.
-Hát, az az igazság, hogy nem.-hajtottam le a fejem.
-Akkor, mivel nem tudok nagyon főzni, rendelek pizzát.Megfelel?-kérdezett, és helyeseltem döntését.Fél óra múlva meg is érkezett, én pedig elővettem a tányérokat.Leültünk az asztalhoz, és elkezdtünk enni.Le sem vette rólam a szemét egész végig, de olyan kamaszok módjára, ha észrevettem, hogy néz, másfelé nézett, és így volt velem is.Mikor végeztünk az összes pizzával, a mosogatóhoz vittem a tányérokat, pontosabban vittem volna, ha Eric nem kapja ki a kezemből, és nem teszi le őket az asztalra.
-Valamit be kellene fejeznünk!-vágott rossz fiús mosolyt, és közeledett felém.Most semmi nem zavart meg minket.Ajkai szorosan illeszkedtek az enyémhez, én pedig szabad utat adtam a nyelvének.Soha nem éreztem ilyet.Mintha megállt volna az idő, és semmi nem létezne, csak én és ő.Csak az oxigénhiány miatt váltunk el pár másodpercre, majd folytattuk.Körülbelül 10 percig folytattuk csatánkat, amikor is Ericnek megszólalt a telefonja.
-Bocsi, ezt fel kell vennem.-mondta felduzzadt ajkakkal és zihálva.
-Semmi!-mondtam, és már fordultam is a tányérok felé, hogy elmoshassam azokat.
-Szia Tomas!-merült el a beszélgetésben-Most?És nekem miért is kell odamennem?De te nem tudod a teljes igazságot!Nemár!És pont neki hiszel?Tökmindegy...Jó, bemegyek!-és le is rakta.
-Ki volt az?-kérdeztem összehúzott szemöldökkel.
-Tomas. Molly elmesélte neki, mennyire "megbántottam",-mutogatott ujjaival a levegőbe- és hogy mennyire "ki van készülve tőlem",-vékonyította el hangját, amin felnevettem, de láttam rajta mennyire ideges, ezért póker arcot mutatva hallgattam tovább- ráadásul engem állít be hazudozónak és kiállhatatlannak.Mindegy...Most oda kell mennem tisztázni a dolgot.Ugye megértesz?-vágott hatalmas szemeivel kiskutya arcot, aminek nem tudtam ellent mondani.
-Persze, menj csak!-mondtam, majd adott egy szájra puszit, és már el is tűnt.Elmosogattam a tányérokat, és leültem a tv elé.Odavittem egy zenecsatornára, és hirtelen Eric mosolygott vissza rám.Az egyik dala ment éppen, ami a Popular-re hallgatott.Egész jó énekes!Eléggé megjegyeztem a refrént, ezért a harmadiknál már én is énekeltem.Nem nagyon tudott izgatni, hogy a szomszéd néni harmadszorra ordított át, hogy halkítsam le.Mikor vége lett a számnak, eleget tettem a néni akaratának.Eléggé unatkoztam, ezért elmentem sétálni.Felkaptam egy dzsekit és a telefonom, és indultam is.Éjszaka nagyon szép világításokkal, de nappal is gyönyörű város.Még mindig ugyanolyan otthonosan mozogtam a belvárosban, mint anno.Ahogy sétáltam és sétáltam,a város olyan részére értem, amit nem fedeztem még fel.Kezdett sötétedni, de nem nagyon izgatott.Hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok.Csak a sikátorokat láttam.Kezdtem félni, ezért megfordultam, és próbáltam hazajutni.Hirtelen meghallottam, hogy pár ember ordít az utca közepén.Kíváncsiságból az utca végéből figyeltem az eseményeket.
-Mit képzelsz te magadról?-ordított a fiú.
-Én?Inkább te nézz magadba őszintén, és mondd ki, hogy még mindig szeretsz!-sipákolt a csaj.
-Soha!
-Álljatok le!Az újságírók ölnének ezekért a pillanatokért!-mondta a kopasz fickó.Kicsit közelebb mentem, hogy halljam, mi történik, amikor is észrevettem, hogy Eric, Molly és gondolom Tomas veszekedik az utcán.Aztán már csak annyit láttam, hogy Molly ágyékon rúgja Ericet, mire ő összeesik.Nem is gondolkoztam, csak rohantam oda hozzá.
-Jól vagy?-kérdeztem kétségbeesetten.
-Hát most már jobb, hogy itt vagy!-próbált mosolyogni, de egy pillanat alatt az arcára fagyott a mosoly...

2 új dal!

Sziasztok! Már majdnem kész a 3. fejezet, de előtte még meg akartam említeni Eric 2 új dalát.Nekem nagyon tetszenek, remélem nektek is!Jó hallgatást! Puszi: Bogi