2012. november 18., vasárnap

Elrabolva... (5. fejezet)

Meghoztam az 5. fejezetet, remélem tetszik.Jó olvasást! Puszi: Bogi.




-Psszt!Ugye nem akarod, hogy bárki is meghalljon?-kérdezett Molly.Egy rongyot tartott a szám elé, és kezdett minden homályos lenni...

-Mikor fog felébredni Ms. Sandén?-hallottam egy férfi hangot.
-Hamarosan, de legyen mellette!-mondta Molly. Mellette igazán nem unatkozok!Hallottam, ahogy közeledik felém, és leguggol.
-Jó reggelt álomszuszék!-mondta egy gonosz mosoly kíséretében.
-Hol vagyok?
-Azt nem árulhatom el-nyomta meg az orrom, mintha gyerek lennék.De azért eléggé fájt.Esküszöm megfojtom ezt a libát!
-De mégis miért vagyok itt?-kérdeztem elhaló hangon.
-Valaki nagyon kíváncsi!De elárulom, hogy mivel nem tartottad be az egyességet, itt maradsz egy ideig!
-De én betartottam, csak Eric valahogyan még mindig tudja, hol lakok!-mondtam flegmán, aminek az eredménye egy hatalmas pofon volt az arcomon.A padlóra küldött, és eléggé fájt a nyoma.Az arcom lángolt, és eszméletlenül fájt.
-Rossz válasz!-mondta, és már el is ment.Az a  fickó még mindig ott állt az ajtóban, és figyelt engem.Vajon Eric most hol van?

Eric szemszöge

-Trina!-szólítgattam már egy ideje, de nem válaszolt.Az ajtóhoz sétáltam, de az ajtó tárva nyitva állt.Az egész házat körbejártam, de nem volt sehol.Ott álltam egyedül a házában.Egy bő fél óra után ráhagytam, és elmentem.Nagyon dühített, hogy csak így itt hagyott, de azért aggódtam is érte.Nem úgy ismertem meg, aki ilyeneket csinál.De úgy látszik tévedtem.Beültem a kocsimba, és elindultam próbára.
Nagyon lassan telt az idő, bár a srácokkal sosem unatkozom, most mégis elterelte a figyelmem Trina. A mosolya, a hangja, az illata teljesen levett a lábamról.Mi ütött belém?
-Haver!Mi a franc bajod van?Úgy mozogsz, mint egy töketlen kezdő!-hordott le Alex.
-Öhm...mára végeztünk!Hazamehettek!
-Haver, veled nagyon nincs rendben valami!-mondta Alex, de ezzel csak felhúzott.
-Nincs nekem semmi bajom, csak szar volt ez a nap.
-Azt hittem örülsz, hogy Molly visszavonta a pert.-idézte vissza szörnyű éjszakámat a sitten.
-Örülök is, csak...
-Trina miatt vagy ilyen, mi?-elmehetne gondolatolvasónak.De nem szóltam semmit.-Szóval beletrafáltam!Figyelj!Tök jófej csaj, de mit tett, hogy így szét vagy esve?
-Csak ma nála voltam, és egyszer csak ott hagyott.De nem érdekes...
-Csak annyira, hogy egy falábú idióta legyen belőled!-oltogatott tovább.
-Haggyuk, mindegy!-hazudtam.Igen is foglalkoztatott, hova tűnt...

Trina szemszöge

-Éhen halok!-kiabáltam, de rám sem bagóztak.Mennyire szemetek!
-Nem hittem volna, hogy ilyen nehéz dolgom lesz veled!-nyavajgott Molly, és egy szendvicset szorongatott a kezében-Na ezt edd meg!
-De nem tudom kinyitni!Észrevetted már, hogy meg vagyok kötözve?
-Jó, egy jobb pont a börtönben, ha azt mondod, emberien bántam veled!-fogta a szendvicset, és etetni kezdett.Elég megalázó volt, de nem akartam jelenetet rendezni, mert akkor tényleg éhen halok.Mikor végeztem vele, megint egyedül maradtam.Teljesen fáradt voltam, így kénytelen voltam ülve elaludni...

Másnap

Elég kómásan ébredtem, és elvesztettem az időérzékem.A fickó, aki folyamatosan nézett, valahova elment. Mollyt sehol sem láttam, ezért megpróbáltam kitépni magam a kötelekből.Bő 15 perc alatt meg is voltam.Körülnéztem, nehogy meglássanak.Már épp nyitottam ki az ajtót, amikor valaki becsapta azt, mielőtt kijutottam volna.
-Hova, hova?-kérdezett a fickó.
-Csak wc-re kéne mennem, de nem tudom hol van.
-Hát nem erre, kicsit eltévedt.Üljön vissza.
-Mennyit fizet magának?Én a dupláját adom!
-Kérem, annyit a világon nem találna, ráadásul megmentette az életemet, amikor kiszabadított a börtönből, és felbérelt.Maga mit tenne velem?Mert ennél többet biztosan nem!-nevetett ki.
-Alkut ajánlok!Ha kiszabadít, akkor nem nyomom fel!
-Ne szaladjunk ennyire előre!Miből gondolja, hogy hisznek magának!
-Fogja meg!-adtam kezébe egy kést.
-Rendben, de minek?-értetlenkedett.Felhúztam egy kesztyűt, amit az asztalon találtam.
-Hát ezért...-megfogtam a kést, és a lábamba szúrtam-Most pedig kétségbeesve rohanok a rendőrségre, ugyanis rajta van az ujjlenyomata.De ha elenged, eldobom.-zsaroltam.Egész jól megy, csak ne fájna annyira a lábam...
-Rendben!-kinyitotta az ajtót.A kést a kezébe nyomtam, és már rohantam is, már amennyire tudtam.Út közben eldobtam a kesztyűt, ami már elég véres volt.A város szélén voltam.Sehol senki, mégis innen kellett befutnom a kórházba.A gatyám teljesen átázott.Teljesen nem éreztem a lábam, ráadásul azon a rohadt lépcsőn is nehezen mentem fel.Igazán fel tud vidítani, hogy megint az a mogorva öreg néni fogadott a pultnál.
-Üdvözlöm, miben segíthetek?
-Megkéseltek az utcán!-hosszú gondolkozás után gyors hazudtam.
-Máris szólok az orvosnak!-telefonált, és már jött is a múltkori orvos.
-Már megint maga?Ennyire szereti a kórházat?
-Nem!De van egy kis problémám.Lekéseltek az utcán...És a lábam rohadtul fáj és vérzik!-megnézte közelebbről, és szörnyülködve méregette a sebet.
-Ez elég mély seb.Jöjjön, lefertőtlenítem és összevarrom, oké?
-Rendben.-negyed óra múlva végeztünk is.Összevarrta és bekötötte a lábam.Elég nagy baromság volt ez a részemről, de valamit valamiért.Megköszöntem a segítségét, és leültem egy padra a kórház előtt.Erőt vettem magamon, és felhívtam Ginát.
-Szia!
-Szia Trina!Mi van veled?Már mióta nem tudlak elérni!
-Bocsi, kicsit szétcsúsztam, de majd elmondok mindent.Figyelj!Értem tudnál jönni?
-Nem értek semmit!Mondd, hol vagy?
-A kórháznál.Ne kérdezz semmit, -utasítottam, mielőtt telefonon cseszett volna le-csak gyere ide!Siess!-és ezzel ki is nyomtam.Fél óra múlva értem jött a kocsijával.Szúrós szemmel nézett rám.Kiszállt, és kezdte a szokásos rikácsolást.
-Mi történt?Miért kellett idejönnöm?Ugye tudod, hogy egy randi közepéről rángattál el!
-Jó, bocs.Na de menjünk innen.Majd elmesélem, mi történt, de most kérlek vigyél el magatokhoz!-utasítottam.Bólintott, és segített beszállni.
-Na mesélj!Mi volt ez az egész?
-Semmi, csak hát...lekéseltek az utcán!
-Ezt nem veszem be!Akkor felhívtál volna!Mesélj!
-Oké, Molly elrabolt, aztán csak úgy hagyhattam el a helységet, ha megfenyegetem azt a fickót, aki vigyázott rám.A zsarolás része volt, hogy magamba szúrtam a kést, de végül elengedett és bementem a kórházba.Ott a sebet összevarrták, kitisztították és bekötötték.Ennyi.-hadartam el.
-Te nem vagy normális!
-Csak így menekülhettem meg.És ezért megkérnélek egy nagy szívességre.
-Oké, de mostantól vigyázz magadra!Mondjad!
-Először is: nem szólsz a rendőröknek, sem Ericnek, mit csinált Molly! Másodszor pedig hozzátok költözhetek egy időre?Csak amíg apa haza nem jön!Kérlek!
-Atya ég!Hát...rendben!Alex biztos szívesen fogad!
-Köszi!Imádlak!
-Nincs mit!Bármikor megtenném!-ölelt meg, de ekkor már leparkoltunk.Nem hiányozna még egy autóbaleset is.-Akkor jössz?
-Persze, de segíts!
-Szaladok!-és már nyitotta is ki az ajtót.Nem nagyon tudok járni a jobb lábamon, de legalább valaki segít.Elővette a kulcsot, és már nyitott is be.Valaki a nappaliban hangosan nézte a meccset, de túl magas volt a háttámla, ezért csak következtettem, hogy Alex lesz az.
-Góóóóóóóóóóóóól!-hallottam ujjongását.
-Szia!-Kiabáltam be az előszobából. Gina pakolt valamit, ezért egyedül tartottam csoszogva a tévéhez-Mennyi az eredmény?...Úristen!-Eric ott szurkolt a kanapén a mezében.Rám nézett, és hirtelen felállt.
-Szia!-mondta halkan, hogy csak én halljam.Szorosan megölelt, de aztán jajgatásom miatt elengedett.
-Mi történt veled?-nézett a véres lyukra, ami a gatyámon díszelgett.Finoman végighúzta ujjával a sebet-Mikor történt ez és hogy?És én miért nem tudok róla?-aggodalmaskodott.
-Csak leszúrtak az egyik sikátorban, amikor elszaladtam a boltba.
-Szóval akkor boltba mentél.De miért nem szóltál?
-Mondtam, hogy elszaladok valamiért, vagy nem hallottad?
-Nem, de nem érdekes.És ki volt az?Feljelentem azt a barmot!-sziszegte idegesen.
-Nem láttam az arcát.Sötét volt és kapucni volt rajta meg napszemüveg.-mondtam halkan.
-Miért nem szóltál nekem?
-Nem akartam, hogy aggódj.Amúgy Alex hol van?-keresgéltem a szememmel.
-Asszem elment sörért a boltba, de már itt kéne lennie...-nézegette óráját.Hirtelen az emlegetett szamár jelent meg barátnőmmel, egymás kezét fogva.
-Kapd el tesó!-dobott egy sört Ericnek-Szia Trina!Beszéltem Ginával, és természetesen ideköltözhetsz pár napra.De azért elég ügyes voltál.-nevetett, de Gina oldalba bökte, és abbahagyta.
-Kösz!Legközelebb viszek baseball ütőt is!
-Naná csajszi!-nevettünk
-De miért költözöl ide?-értetlenkedett Eric.
-Hát, tudod nem érzem magam biztonságban a tegnapi dolog miatt, szóval jó lenne a társaság.-hazudtam neki.
-De miért nem költözöl hozzám?Azt terjesztik elég jó társaság vagyok.-mondta, és én elnevettem magam.
-Ne, jó lesz nekem itt.
-Ne kelljen győzködjelek!Mit válaszolsz Roberts?
-Hhh...legyen.De nem fogok takarítani!
-Nem is kell.Oké, mikor megyünk?-türelmetlenkedett.
-Akár most.Akkor sziasztok!-öleltem meg őket, de Alex röhögni kezdett a gatyámon.Tipikus barom, de ő itt a legjobb fiúbarátom. Eric segített kijutni a kocsijáig, és már indultunk is.Nem beszéltünk egy szót sem, csak figyeltük az utat.Amikor leparkoltunk, láttam egy ismerős kocsit, de nem ugrott be, kié.Nem vesztegettem neki különösebb figyelmet. Segített kiszállni, és eljutni a liftig.Hosszú volt az a pár perc is.Elég kínos volt, de nem tudtam megszólalni.Kinyitotta az ajtót, és megéreztem az otthona illatát.Mindent fenyőfaillat járt át.
-Hogy tetszik?-kérdezte, és beljebb invitált.Körbenéztem, és megláttam valakit a kanapén...




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése