Rég nem látott személy...(7. fejezet)

Nagyon sajnálom, hogy ennyit késtem, de tudjátok, karácsony,bevásárlás meg minden...Szóval újult erővel vetem magam bele a blogolásba!Remélem tetszik!Jó olvasást!

-Te jó ég!-ugrottam a nyakába.
-Jézusom!Te hogy kerülsz ide?
-Azt hagyjuk, de te mit keresel itt Brad?-igen, Brad. Az itteni legjobb barátom Gina után,persze. Együtt nőttünk fel, óvodától kezdve számíthattam rá.Sajnos, amikor vissza költöztem Magyarországra, megszakadt a kapcsolatunk. Mármint, értitek, hogy van ez. Nagyon szoros barátág volt a miénk...

-Ez a legjobb film, amit valaha láttam!-ujjongattam.
-Nekem is tetszett, de legközelebb horror jön, de azt csak otthon!
-A Fel! igenis nagyon jó egynek, de horrort bármikor nézek veled!
-Tudom, ismerlek már!
-Bedobunk még valamit?
-Meki jó?
-Naná!Jeges kávéval!Amiben talán pia is van..-röhögtem, magam sem tudom, min.
-Nem kéne ilyen későn olyat innod!
-Nem vagy az apám!Ne mondd meg, mit csináljak!
-Csak próbállak óvni.Mindentől...
-Miért?
-Tessék?
-Miért érzed úgy, hogy vigyáznod kell rám?
-Az isten szerelmére, mert szeretlek!-kiabálta.
-Mivan?
-Szeretlek...-most már halkabban mondta.
-Figyelj...Én nem tudom, mit érzek, de szerintem hanyagoljuk ezt a témát.Nemsokára elutazok, és senkinek sem lenne jó egy távkapcsolat.
-De legalább egy valamit hadd kérjek...-ezzel közelebb húzott magához és megcsókolt.Nem tudom, miért, de viszonoztam szorítását.Jól esett a közelsége,de nem tudtam, mit is csinálok.Egyre vadabbul csókolt és eljutottunk arra a pontra, hogy éreztem, ebből több is lehet, ezért cselekedtem...
-Haza kell mennem...-lihegtem.Összehúztam a kabátomat és haza indultam, vagyis indultam volna, de megragadta a karom.
-Ne merj itt hagyni!-ordította.
-De...-ez volt az utolsó mondatom hozzá.Ezután nem keresett, én pedig összezuhantam.Apa és Gina sokáig pátyolgatott, mire túlléptem ezen.Aztán fájó szívvel, de magam mögött hagytam őket...

-Az egyik haverom eltörte a lábát, egy fogadás miatt.-nevetett.
-Direkt?
-Nem, csak arról fogadtunk, hogy nem mer leugrani a tetőről.
-Annyira lökött vagy!Hiányoztál!
-Te is nekem!Kicsit önzőn és bunkón viselkedtem, azután az este után.Sajnálom...
-Semmi vész!Hidd el, jól vagyok!Már túl tettem magam...
-És, most már itt maradsz?
-Igen.-mosolyogtam.
-Akkor megint barátság?-nyújtotta a kezét békülés céljából.
-Barátság!-mosolyogtam mint állat.Lehajtottam a fejem és belegondoltam, hogy vissza kaptam a régi, tökéletes életem...
-Ez meg mit keres itt?-felnéztem, és beleütköztem Gina rosszalló pillantásába.
-Összefutottunk.Ennyi.-magyaráztam, de nem sok sikerrel.
-Az engem rohadtul nem érdekel!Mi a francért jöttél vissza az életünkbe?-kiabált.
-Ne ordíts a kórház kellős közepén!Inkább igyunk meg valamit együtt.-javasoltam.
-Benne vagyok!-állt mellém Brad, aki eddig csak csendben figyelte kettőnk harcát.
-Én azonban nem megyek ezzel a barommal sehová!-vágta be a durcát Gina.
-Nos, akkor én szerintem megyek.Sziasztok!-intett Brad és sarkon fordult.
-Miért kellett elüldöznöd?
-Nem emlékszel, mennyire ki voltál borulva?

-Szia kicsim!Milyen volt a film?
-Hagyjuk!Most nem akarok beszélni...-nyögtem sírva, miközben felrohantam a szobámba.Még hallottam apa aggódó hangját, de nem értettem, mit mond.Fel akartam hívni Ginát, de nem volt elég erőm hozzá.De aztán fél óra múlva megpróbáltam, és örömmel nyugtáztam, hogy sikerült.
-Szia Trina!
-Szia...-mondtam kicsit összeszedettebben.
-Mi a baj?
-Gyere át légyszi, most!
-De holnap dogát írunk, és még nem tanultam rá!
-Rohadtul leszarom azt a kibaszott dolgozatot, csak gyere...-tört ki belőlem a sírás.
-Hhh...ekkora a baj?
-Ennél is nagyobb...
-Indulok, szia!-és itt lerakta.Fél óra múlva szinte a maratoni futását bevetve rohant hozzám.Ebből tudom, rá mindig számíthatok
-Rohantam, ahogy tudtam.
-Kösz.-mondtam monoton hangon.
-Mit csinált?
-Megcsókolt, bevallotta. hogy szeret, majd elkezdte követelni, hogy maradjak vele, addig, amíg elutazok.Csak ki akar használni...
-Megölöm ezt a barmot!Ugye nem fogsz neki megbocsájtani?
-A nagy francot!
-Akkor jó!Mennyire vagy szétesve?
-Szerinted?
-Akkor nagyon!Figyelj, átnézem gyors a dogához tudnivalót, a többit meg kipuskázom,oké?
-Csak siess!-negyed óra múlva késznek nyilvánította magát, és elkezdtünk nézni egy filmet egy jó nagy adag fagyival.Sokkal jobban lettem, de eléggé álmos, szóval együtt aludtunk el az ágyamon...

-De, de szerintem megváltozott...
-Ugye nem akarsz megint vele kavarni?
-Hülye vagy?Most van alakulóban egy kapcsolatom, és eléggé bírom Ericet. Nem dobnám el csakis Bradért. Csak, még mindig megvannak a régi emlékek.A vidámpark, a meki, a mozizások, minden...
-Tudom, hogy nagyon kedvelted meg minden, de azt is tudod, hogy én mennyire elleneztem, hogy vele legyél.
-Ne is mondd, szörnyű voltál...

-Add ide a telefonod!
-Minek?
-Tudom, hogy találkozgatsz vele!-kergetőztünk az asztal körül.
-És akkor mi van?Nem szabad, anya?
-Kussolj!-nevettünk hangosan.Csak tudnám, miért nem kedveli Bradet.
-Amúgy lefeküdtetek már?
-Tessék?Dehogy!
-Túl gyorsan vágtad rá, szóval igen.
-Nem, nem és nem!-nem figyeltem és elkapott.Ledobott a kanapéra és irdalmatlanul csiklandozni kezdett.-Hagyd abba, ez már fáj!
-Csak add ide a telód!
-Jó, tessék, csak hagyd abba!
-Aha...aha...mivan?
-Mi az?
-"Csak nehogy azt hidd, sokáig bírom melletted tartani magam..."
-Éppen röhögőgörcsöt kapott a moziban és kitiltották onnan, ezért írta ezt.
-Nem találkozhatsz vele!
-Barom vagy!-nevettem ki barátnőm túlzott figyelmét a lelki állapotom felől...

-Egy kicsit eltúloztam, de csak téged védtelek!-nevettünk és megöleltük egymást.
-Amúgy Alex hol van?
-Szerinted?
-Büfé.
-Még szép!-nevettünk, majd megszólított minket Eric orvosa.
-Örülök, hogy itt találom önöket!Meg szeretnék látogatni a fiút?
-Persze!Akkor mehetünk?
-Egyszerre csak egy.Ne fárassza le nagyon!
-Persze, ígérem!Köszönöm!
-Nincs mit, viszlát!
-Viszlát!
-Először te menj.
-Biztos?
-Eric a haverom, aggódok érte, de nem vagyok túlságosan oda, hogy pár pillanatig láthassam.Eleget bámultam már a próbákon, vagyis inkább Alexet figyeltem, na jó, túl sokat beszélek!-nevetett fel-Menj!-tuszkolt az ajtóhoz.Beléptem a szűkös szobába, ahol egy ágy volt.Látszott rajta, mennyire megviselte, de láttam, hogy megcsillant a szeme, mikor észrevette, hogy bejöttem.
-Szia!
-Shh...Nem szabad sokat beszélned.Nagyon fáradt vagy?Hozzak valamit?
-Nem kell semmi, köszi.-mondta elhalva, de az arcára ráerőltetett egy halovány mosolyt.
-Hhh...miért csináltad?
-Figyelj!Eléggé sok stressz ért mostanában, ezért eléggé ki vagyok.Levertem azt a hülye poharat, ami összetört.Elég dühös voltam, ezért fel akartam szedni, de eléggé megvágott.Azt hittem, nem nagy cucc, de végül az lett, mint láthatod.Ne haragudj rám!Hé, levették a kötésed!-mosolygott.
-Igen, elintéztem.Már nem kell semmi rá.
-Örülök neki, hogy jól vagy.Amúgy, ki volt az a srác, akiről beszéltetek?
-Ja, ő Brad, egy régi itteni haverom.Ennyi...
-Akkor miért mondta Gina, hogy "Tudom, hogy nagyon kedvelted meg minden, de azt is tudod, hogy én mennyire elleneztem, hogy vele legyél."?Megbántott?
-Igen, de inkább hagyjuk...
-És amint hallottam, bírsz engem!-dobott felém egy csábos mosolyt.Én persze, mint mindig elpirultam.
-Igen!De te ennyire ráértél hallgatózni?
-Ha már nincs tv-m, mi mást csináljak.Egyébként is Gina kiabálására ébredtem.
-Bocsi.
-Semmi.Nincs gond.
-És tudod már, mikor mehetsz haza?
-Pár napon belül, remélhetőleg.
-Az jó!Egyedül lennék a lakásban...
-Tényleg!Nagyon sajnálom.
-Ki akarsz dobni?
-Jaj, dehogyis, azt akartam mondani, hívd át addig Ginát. Gondolom te sem akarsz egyedül lenni egy üres házban éjszaka.
-Még csak az kéne.-nevettem.Hirtelen kopogtak az ajtón, ami már nyitódott is.
-Kopp-kopp.Bejöhetek?..

Kórházban...(6. fejezet)

Sajnálom, hogy ennyit késtem, de rengeteg dolgom volt.Nem is húzom tovább az időt.Jó olvasást!

-Te mit keresel itt?-hallottam Eric ideges hangját.
-Neked is szia, édes!-mosolygott, mint állat, de csak addig, amíg le nem rúgom a csinos kis pofiját!
-Az engem rohadtul nem érdekel, ha bunkó vagyok, de azért érdekelne, hogy mégis hogyan jutottál be a lakásomba?
-Aj, te kis butus!Nálam van még a kulcs, de amúgy is vissza akartam adni, hiszen amint látom, tovább léptél...-fintorgott, amikor rám nézett.
-Semmi közöd hozzá, jó?
-Jaj, hát én nem akartam megzavarni az idilli légkört!Megyek is, tessék a kulcs!-mosolygott a kis ribanc.El akart mellettem rohanni, de megragadta a karom, és ezt suttogta nekem:Még nem végeztünk...cafka!Csak én hallottam, de szemmel láthatóan e nélkül is majd felrobban Eric a dühtől.
-Minden oké?
-Persze, csak nem tudom, miért nem száll le rólam!Amúgy is, ő csalt meg!Elegem van belőle, hogy hibázott, élvezte, hogy szenvedek, utána meg vissza akart szerezni.Mindig az kell neki, amit nem kaphat meg!
-Oké, értem!Nyugi!Minden rendben van!Elment, és most már nem járkálhat ki-be a lakásodban.Eggyel kevesebb gond!
-Hogyan lehetsz ennyire optimista?
-Nem tudom, csak jó kedvem van!
-Annak örülök!Öhm...kérsz valamit inni-enni?
-Egy tea jól esne!Amúgy holnap elkísérsz az orvoshoz?
-Miért kell menned orvoshoz?
-Tudod, kontrollra kell mennem az orrom miatt.Akkor jössz?
-Persze!Remélem leveszik már végre azt a hülye gipszet!
-Én is!Öhm, hol van a konyha?
-A folyosó végén.
-Kösz!Te is kérsz teát?
-Jah, persze!
-Minden oké?
-Igen. csak menj!
-Jó, nem idegesítelek!
-Bocs, csak feszült vagyok és pont rajtad csattan, sajnálom!
-Mindenkivel előfordul!Semmi gond.-dobtam nyugtatásképpen egy mosolyt neki.Szemmel láthatóan jól esett neki.Vajon mi baja van?Odaléptem a pulthoz és előszedtem két bögrét.Teleöntöttem vízzel,beleraktam a teafiltereket és betettem őket a mikróba.Elég melegre sikerültek, de ez nem is baj, ilyen hidegben.
-Készen van!-mondtam, de nem kaptam választ.Letettem a bögréket az asztalra és megnéztem, hol van Eric. Az ijedtségtől majd lerúgtam a magassarkúmat. Eric ott feküdt eszméletlenül, kezén folyt a vér, másik kezében pedig üvegszilánk volt.
-Úristen!-ordítottam fel.Odarohantam hozzá.-Szólalj meg, kérlek!Ne hagyj egyedül!Kérlek!Neeeeee!-nem tudtam semmit tenni, csak üvegesen tekintettem rá.Pár perc múlva végre észhez kaptam és felhívtam a mentőket.Pár perc múlva már meg is érkeztek.Beengedtem őket és hagytam, hogy azt csinálják, amit kell.Rátették egy olyan gurulós ágyra és már vitték is el.A mentősök hagyták, hogy velük tartsak.Beszálltam, leültem és szorítottam a kezét.Egy percre sem engedtem el, csak akkor, amikor megérkeztünk.Beadtak nekem egy kis nyugtatót, aztán bevitték a műtőbe.Leültem egy székre és csak vártam.Csak fél óra múlva jutott eszembe, hogy felhívjam Tomot, de eléggé le voltam sokkolva.De tudnia kell.
-Szia Trina!
-Szia!Nem akarlak megijeszteni, de Eric kórházban van.Megvágta a kezét és eléggé vérzett.Most a műtőben van, itt vagyok a műtő előtt.Ide tudnál jönni?
-Úristen!Természetesen, mindjárt ott vagyok!Szia!
-Szia!És köszi!
-Nincs mit!-lerakta.Most nagyon szükségem van valakire, hogy ne omoljak össze, mint pár hónappal ezelőtt...

-Jézusom!Ez a nő nem normális, hogy bemegy a szekrénybe és ijesztget!-mondta Merci.
-Tudom!Végig sem merem nézni!Muszáj volt ezt berakni?
-De már lejáróban volt a pop corn!
-Jó, akkor nézzük végig!-mondtam, és a film vége teljesen kiborított.
-Soha többet nem nézzük meg a Paranormal Activity 3-at!
-Te raktad be, én szóltam!
-Oké,oké!Éhes vagy?
-Jah! 2 liter limonádé és egy adag rohadt sós után persze bevágnék még egy gyros tálat is!
-Akkor most mész haza? Ne már!
-De, szia!-öleltem meg, és viszonozta.
-De vigyázz, mert telihold van!Tudod ilyenkor jönnek a vérfarkasok, a Chucky babák és a szellemek!
-Nem vagy normális!Na én mentem!
-Szia!-mondta, és ezerrel hajtottam haza biciklimmel.Csak 2 km-re lakik tőlem és tél van jeeee!
-Megjöttem-kiabáltam be a szobákba, de anyát sehol nem találtam. 8 óra van, de nappalos volt.Hol van?Aztán 2 ra múlva jött a hívás...
-Jó napot kívánok!Ön Farkas Annamária hozzátartozója?
-Igen, a lánya vagyok.Miért?-rémültem meg.
-Őszinte részvétem...
-Hogy micsoda?
-Az édesanyját ma éjszaka elütötte egy autó, még behoztuk a kórházba, de már nem menthettük meg.Sajnálom...
-Ez nem lehet igaz!Neeeem!-ordítva bőgtem.Szegény nő nem értette, mi van velem.Letettem, aztán a mobilom a falhoz csaptam.Bedőltem az ágyba és csak sírtam.Fél óra múlva, amikor megbizonyosodtam arról, hogy a mobilom mindent kibír, felhívtam barátnőmet.
-Szia Trina!Mi van?Elkapott valamelyik?-nevetett, de nekem nem volt olyan poénos...
-Gyere át hozzánk!
-A faszt!Tél van!
-Az anyám meghalt...-kezdtem megint bőgni, pedig az előbb már épp legyőztem.
-Máris indulok!De figyelj!Szerintem megkérem apát, hogy ma nálunk aludhass és hogy hozzon el kocsival, oké?Nem mehetek el, de elmegyünk érted, jó?Szedd össze pár cuccodat!Ezt a rohadt nehéz pár napot itt töltöd!
-Nem!-makacskodtam
-Bocs, de nem tudsz érdekelni!Szedd össze pár cuccod!
-De...-kezdtem volna, de kinyomta.Negyed óra múlva dudaszót hallottam a ház előtt összepakoltam pár nacimat és felsőmet, meg ami kell és indultunk is.

Pár nap múlva

-Kérlek egyél valamit!
-Nem vagyok éhes...
-Enned akkor is kell!Na jó!Gyere!-fogta meg a kezem és kivonszolt a konyhába.-Most muffint fogunk csinálni!
-De nekem most rohadtul nincs kedvem ehhez!
-Oké!Elég!Eddig elnéztem neked, hogy nagyon rosszul vagy az anyukád halála óta, de ez így nem mehet tovább!Naponta egy pohár vizet iszol!
-Mintha te lennél "Mrs. Mindennap 2 litert megiszok"!
-Oké, hagyjuk!De enni is csak akkor eszel, amikor én tuszkolom beléd!5 kg-ot fogytál!És csak 1 hete vagy itt!Szedd össze magad!-az utolsó mondat minden szavát kiemelte és hangsúlyozta.Legbelül tudtam, hogy igaza van, de makacs vagyok, és ezt nem akarom feladni!
-Jó, csináljunk muffint!-színleltem izgatottságot.
-Végre valami!De te is eszel belőle legalább hármat!
-Muszáj?
-Még szép!...

-Szia Gina!
-Szia Trini!
-Tudod jól, hogy ezt a becenevet utálom!Na de most ne veszekedjünk! Eric kórházban van.Megvágta magát elég csúnyán.Be tudnál jönni?
-Azonnal indulok!-és már le is rakta.Pár perc múlva Tom aggódó arcát pillantottam meg.
-Hogy van?
-Még nem tudom.Még mindig a műtőben van.Ha jobban figyelek rá, ez nem történik meg!-borulok sírva Tom vállára.
-Nem lesz semmi baj!Eric erős, mint a bika! Nem árt meg neki egy kis karcolás!
-Reméljük!-pár perc múlva egy nővér jött ki a műtőből.Azonnal lerohantuk.
-Elnézést!Tudja milyen állapotban van Eric Saade?-faggatta Tom.
-Sajnálom!Nem mondhatok semmit!
-Szaladj már vérért!-kiabált ki egy másik nővér, és hirtelen mindkettő felszívódott.
-Szerinted nagy a baj?-néztem könnyes szemeimmel Tomra.
-Biztos, hogy nem!
-Hhh...Sziasztok!-rohant hozzánk Gina.-Hogy van?
-Nem tudunk semmit!
-Sziasztok!Tudtátok, hogy itt tök finom a kávé?
-Annyira imádom, hogy még ilyenkor is csak a kajával foglalkozol te hülye!-oltotta le barátnőm Alexet.
-Tényleg, most inkább hagyjuk, oké?
-Rendben!-mondták egyszerre.Az orvos lépett ki az ajtón.Elég idős volt, de szimpatikus.

-Hogy van?
-Önök hozzátartozók?
-Igen!-válaszoltuk egyszerre.
-Nos...Rengeteg vért veszített, de most már stabil az állapota.Még egyelőre az intenzíven fekszik, de jobban lesz.
-Hála Istennek!Köszönjük!
-Nincs mit!Ez a munkám!Nekem mennem kell, de csak keressenek meg és rendelkezésükre állok a kérdéseik keresztüzére.Viszlát!-ezzel sarkon fordult.Kitolták a műtőből és egy csomó tű lógott ki belőle.Szörnyű látvány volt, de meg kell birkóznom vele.
-Jól vagy?-lépett elém Gina, Alex kezét fogva, aki még mindig az "isteni" kávéját szürcsöli.
-Persze, minden rendben.Tudod mit?Ha már itt vagyok, elmegyek a kontrollra.
-Ha így látod jónak...
-Igen.Mindjárt jövök!
-Oké, szia!Mi itt leszünk.
-Rendben!-mondtam és nekimentem az orvosomnak.Micsoda szerencse!
-Sajnálom!
-Már megint maga?Ennyire szereti a kórházat?
-Ami azt illeti, cseppet sem, de most mégis vissza kerültem.És ha már itt vagyok, megejthetnénk a kontrollt.
-Remek!Pont ráérek.Jöjjön!
-Oké!-nem számítottam arra, hogy ilyen hamar sorra kerülök, de mégis!
-Üljön le!Most leveszem a kötést, és meglátjuk, hogy fest az orrod.
-Tegye, amit kell!-levette a kötést, megvizsgálta és mindent rendben talált.
-Nos...nincs szükség kötésre!Teljesen meggyógyult!Még egy kis nyom sem látszik.
-Nagyon köszönöm!
-Ez a dolgom.De most mennem kell egy műtétre, szóval viszlát!
-Viszlát!-kiléptem az ajtón és visszamentem Eric kórtereméhez. Gina és Alex eltűntek, ahogy Tom is.Egyetlen személy állt ott, akit szintén régen láttam...

Sajnálom, hogy ennyit kések, de rengeteget kell tanulnom felvételire, remélem megértitek.Addig is, remélem tetszeni fog a legújabb klipje Ericnek. Eric Saade Forever!!!