-Te jó ég!-ugrottam a nyakába.
-Jézusom!Te hogy kerülsz ide?
-Azt hagyjuk, de te mit keresel itt Brad?-igen, Brad. Az itteni legjobb barátom Gina után,persze. Együtt nőttünk fel, óvodától kezdve számíthattam rá.Sajnos, amikor vissza költöztem Magyarországra, megszakadt a kapcsolatunk. Mármint, értitek, hogy van ez. Nagyon szoros barátág volt a miénk...
-Ez a legjobb film, amit valaha láttam!-ujjongattam.
-Nekem is tetszett, de legközelebb horror jön, de azt csak otthon!
-A Fel! igenis nagyon jó egynek, de horrort bármikor nézek veled!
-Tudom, ismerlek már!
-Bedobunk még valamit?
-Meki jó?
-Naná!Jeges kávéval!Amiben talán pia is van..-röhögtem, magam sem tudom, min.
-Nem kéne ilyen későn olyat innod!
-Nem vagy az apám!Ne mondd meg, mit csináljak!
-Csak próbállak óvni.Mindentől...
-Miért?
-Tessék?
-Miért érzed úgy, hogy vigyáznod kell rám?
-Az isten szerelmére, mert szeretlek!-kiabálta.
-Mivan?
-Szeretlek...-most már halkabban mondta.
-Figyelj...Én nem tudom, mit érzek, de szerintem hanyagoljuk ezt a témát.Nemsokára elutazok, és senkinek sem lenne jó egy távkapcsolat.
-De legalább egy valamit hadd kérjek...-ezzel közelebb húzott magához és megcsókolt.Nem tudom, miért, de viszonoztam szorítását.Jól esett a közelsége,de nem tudtam, mit is csinálok.Egyre vadabbul csókolt és eljutottunk arra a pontra, hogy éreztem, ebből több is lehet, ezért cselekedtem...
-Haza kell mennem...-lihegtem.Összehúztam a kabátomat és haza indultam, vagyis indultam volna, de megragadta a karom.
-Ne merj itt hagyni!-ordította.
-De...-ez volt az utolsó mondatom hozzá.Ezután nem keresett, én pedig összezuhantam.Apa és Gina sokáig pátyolgatott, mire túlléptem ezen.Aztán fájó szívvel, de magam mögött hagytam őket...
-Az egyik haverom eltörte a lábát, egy fogadás miatt.-nevetett.
-Direkt?
-Nem, csak arról fogadtunk, hogy nem mer leugrani a tetőről.
-Annyira lökött vagy!Hiányoztál!
-Te is nekem!Kicsit önzőn és bunkón viselkedtem, azután az este után.Sajnálom...
-Semmi vész!Hidd el, jól vagyok!Már túl tettem magam...
-És, most már itt maradsz?
-Igen.-mosolyogtam.
-Akkor megint barátság?-nyújtotta a kezét békülés céljából.
-Barátság!-mosolyogtam mint állat.Lehajtottam a fejem és belegondoltam, hogy vissza kaptam a régi, tökéletes életem...
-Ez meg mit keres itt?-felnéztem, és beleütköztem Gina rosszalló pillantásába.
-Összefutottunk.Ennyi.-magyaráztam, de nem sok sikerrel.
-Az engem rohadtul nem érdekel!Mi a francért jöttél vissza az életünkbe?-kiabált.
-Ne ordíts a kórház kellős közepén!Inkább igyunk meg valamit együtt.-javasoltam.
-Benne vagyok!-állt mellém Brad, aki eddig csak csendben figyelte kettőnk harcát.
-Én azonban nem megyek ezzel a barommal sehová!-vágta be a durcát Gina.
-Nos, akkor én szerintem megyek.Sziasztok!-intett Brad és sarkon fordult.
-Miért kellett elüldöznöd?
-Nem emlékszel, mennyire ki voltál borulva?
-Szia kicsim!Milyen volt a film?
-Hagyjuk!Most nem akarok beszélni...-nyögtem sírva, miközben felrohantam a szobámba.Még hallottam apa aggódó hangját, de nem értettem, mit mond.Fel akartam hívni Ginát, de nem volt elég erőm hozzá.De aztán fél óra múlva megpróbáltam, és örömmel nyugtáztam, hogy sikerült.
-Szia Trina!
-Szia...-mondtam kicsit összeszedettebben.
-Mi a baj?
-Gyere át légyszi, most!
-De holnap dogát írunk, és még nem tanultam rá!
-Rohadtul leszarom azt a kibaszott dolgozatot, csak gyere...-tört ki belőlem a sírás.
-Hhh...ekkora a baj?
-Ennél is nagyobb...
-Indulok, szia!-és itt lerakta.Fél óra múlva szinte a maratoni futását bevetve rohant hozzám.Ebből tudom, rá mindig számíthatok
-Rohantam, ahogy tudtam.
-Kösz.-mondtam monoton hangon.
-Mit csinált?
-Megcsókolt, bevallotta. hogy szeret, majd elkezdte követelni, hogy maradjak vele, addig, amíg elutazok.Csak ki akar használni...
-Megölöm ezt a barmot!Ugye nem fogsz neki megbocsájtani?
-A nagy francot!
-Akkor jó!Mennyire vagy szétesve?
-Szerinted?
-Akkor nagyon!Figyelj, átnézem gyors a dogához tudnivalót, a többit meg kipuskázom,oké?
-Csak siess!-negyed óra múlva késznek nyilvánította magát, és elkezdtünk nézni egy filmet egy jó nagy adag fagyival.Sokkal jobban lettem, de eléggé álmos, szóval együtt aludtunk el az ágyamon...
-De, de szerintem megváltozott...
-Ugye nem akarsz megint vele kavarni?
-Hülye vagy?Most van alakulóban egy kapcsolatom, és eléggé bírom Ericet. Nem dobnám el csakis Bradért. Csak, még mindig megvannak a régi emlékek.A vidámpark, a meki, a mozizások, minden...
-Tudom, hogy nagyon kedvelted meg minden, de azt is tudod, hogy én mennyire elleneztem, hogy vele legyél.
-Ne is mondd, szörnyű voltál...
-Add ide a telefonod!
-Minek?
-Tudom, hogy találkozgatsz vele!-kergetőztünk az asztal körül.
-És akkor mi van?Nem szabad, anya?
-Kussolj!-nevettünk hangosan.Csak tudnám, miért nem kedveli Bradet.
-Amúgy lefeküdtetek már?
-Tessék?Dehogy!
-Túl gyorsan vágtad rá, szóval igen.
-Nem, nem és nem!-nem figyeltem és elkapott.Ledobott a kanapéra és irdalmatlanul csiklandozni kezdett.-Hagyd abba, ez már fáj!
-Csak add ide a telód!
-Jó, tessék, csak hagyd abba!
-Aha...aha...mivan?
-Mi az?
-"Csak nehogy azt hidd, sokáig bírom melletted tartani magam..."
-Éppen röhögőgörcsöt kapott a moziban és kitiltották onnan, ezért írta ezt.
-Nem találkozhatsz vele!
-Barom vagy!-nevettem ki barátnőm túlzott figyelmét a lelki állapotom felől...
-Egy kicsit eltúloztam, de csak téged védtelek!-nevettünk és megöleltük egymást.
-Amúgy Alex hol van?
-Szerinted?
-Büfé.
-Még szép!-nevettünk, majd megszólított minket Eric orvosa.
-Örülök, hogy itt találom önöket!Meg szeretnék látogatni a fiút?
-Persze!Akkor mehetünk?
-Egyszerre csak egy.Ne fárassza le nagyon!
-Persze, ígérem!Köszönöm!
-Nincs mit, viszlát!
-Viszlát!
-Először te menj.
-Biztos?
-Eric a haverom, aggódok érte, de nem vagyok túlságosan oda, hogy pár pillanatig láthassam.Eleget bámultam már a próbákon, vagyis inkább Alexet figyeltem, na jó, túl sokat beszélek!-nevetett fel-Menj!-tuszkolt az ajtóhoz.Beléptem a szűkös szobába, ahol egy ágy volt.Látszott rajta, mennyire megviselte, de láttam, hogy megcsillant a szeme, mikor észrevette, hogy bejöttem.
-Szia!
-Shh...Nem szabad sokat beszélned.Nagyon fáradt vagy?Hozzak valamit?
-Nem kell semmi, köszi.-mondta elhalva, de az arcára ráerőltetett egy halovány mosolyt.
-Hhh...miért csináltad?
-Figyelj!Eléggé sok stressz ért mostanában, ezért eléggé ki vagyok.Levertem azt a hülye poharat, ami összetört.Elég dühös voltam, ezért fel akartam szedni, de eléggé megvágott.Azt hittem, nem nagy cucc, de végül az lett, mint láthatod.Ne haragudj rám!Hé, levették a kötésed!-mosolygott.
-Igen, elintéztem.Már nem kell semmi rá.
-Örülök neki, hogy jól vagy.Amúgy, ki volt az a srác, akiről beszéltetek?
-Ja, ő Brad, egy régi itteni haverom.Ennyi...
-Akkor miért mondta Gina, hogy "Tudom, hogy nagyon kedvelted meg minden, de azt is tudod, hogy én mennyire elleneztem, hogy vele legyél."?Megbántott?
-Igen, de inkább hagyjuk...
-És amint hallottam, bírsz engem!-dobott felém egy csábos mosolyt.Én persze, mint mindig elpirultam.
-Igen!De te ennyire ráértél hallgatózni?
-Ha már nincs tv-m, mi mást csináljak.Egyébként is Gina kiabálására ébredtem.
-Bocsi.
-Semmi.Nincs gond.
-És tudod már, mikor mehetsz haza?
-Pár napon belül, remélhetőleg.
-Az jó!Egyedül lennék a lakásban...
-Tényleg!Nagyon sajnálom.
-Ki akarsz dobni?
-Jaj, dehogyis, azt akartam mondani, hívd át addig Ginát. Gondolom te sem akarsz egyedül lenni egy üres házban éjszaka.
-Még csak az kéne.-nevettem.Hirtelen kopogtak az ajtón, ami már nyitódott is.
-Kopp-kopp.Bejöhetek?..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése