-Te mit keresel itt?-hallottam Eric ideges hangját.
-Neked is szia, édes!-mosolygott, mint állat, de csak addig, amíg le nem rúgom a csinos kis pofiját!
-Az engem rohadtul nem érdekel, ha bunkó vagyok, de azért érdekelne, hogy mégis hogyan jutottál be a lakásomba?
-Aj, te kis butus!Nálam van még a kulcs, de amúgy is vissza akartam adni, hiszen amint látom, tovább léptél...-fintorgott, amikor rám nézett.
-Semmi közöd hozzá, jó?
-Jaj, hát én nem akartam megzavarni az idilli légkört!Megyek is, tessék a kulcs!-mosolygott a kis ribanc.El akart mellettem rohanni, de megragadta a karom, és ezt suttogta nekem:Még nem végeztünk...cafka!Csak én hallottam, de szemmel láthatóan e nélkül is majd felrobban Eric a dühtől.
-Minden oké?
-Persze, csak nem tudom, miért nem száll le rólam!Amúgy is, ő csalt meg!Elegem van belőle, hogy hibázott, élvezte, hogy szenvedek, utána meg vissza akart szerezni.Mindig az kell neki, amit nem kaphat meg!
-Oké, értem!Nyugi!Minden rendben van!Elment, és most már nem járkálhat ki-be a lakásodban.Eggyel kevesebb gond!
-Hogyan lehetsz ennyire optimista?
-Nem tudom, csak jó kedvem van!
-Annak örülök!Öhm...kérsz valamit inni-enni?
-Egy tea jól esne!Amúgy holnap elkísérsz az orvoshoz?
-Miért kell menned orvoshoz?
-Tudod, kontrollra kell mennem az orrom miatt.Akkor jössz?
-Persze!Remélem leveszik már végre azt a hülye gipszet!
-Én is!Öhm, hol van a konyha?
-A folyosó végén.
-Kösz!Te is kérsz teát?
-Jah, persze!
-Minden oké?
-Igen. csak menj!
-Jó, nem idegesítelek!
-Bocs, csak feszült vagyok és pont rajtad csattan, sajnálom!
-Mindenkivel előfordul!Semmi gond.-dobtam nyugtatásképpen egy mosolyt neki.Szemmel láthatóan jól esett neki.Vajon mi baja van?Odaléptem a pulthoz és előszedtem két bögrét.Teleöntöttem vízzel,beleraktam a teafiltereket és betettem őket a mikróba.Elég melegre sikerültek, de ez nem is baj, ilyen hidegben.
-Készen van!-mondtam, de nem kaptam választ.Letettem a bögréket az asztalra és megnéztem, hol van Eric. Az ijedtségtől majd lerúgtam a magassarkúmat. Eric ott feküdt eszméletlenül, kezén folyt a vér, másik kezében pedig üvegszilánk volt.
-Úristen!-ordítottam fel.Odarohantam hozzá.-Szólalj meg, kérlek!Ne hagyj egyedül!Kérlek!Neeeeee!-nem tudtam semmit tenni, csak üvegesen tekintettem rá.Pár perc múlva végre észhez kaptam és felhívtam a mentőket.Pár perc múlva már meg is érkeztek.Beengedtem őket és hagytam, hogy azt csinálják, amit kell.Rátették egy olyan gurulós ágyra és már vitték is el.A mentősök hagyták, hogy velük tartsak.Beszálltam, leültem és szorítottam a kezét.Egy percre sem engedtem el, csak akkor, amikor megérkeztünk.Beadtak nekem egy kis nyugtatót, aztán bevitték a műtőbe.Leültem egy székre és csak vártam.Csak fél óra múlva jutott eszembe, hogy felhívjam Tomot, de eléggé le voltam sokkolva.De tudnia kell.
-Szia Trina!
-Szia!Nem akarlak megijeszteni, de Eric kórházban van.Megvágta a kezét és eléggé vérzett.Most a műtőben van, itt vagyok a műtő előtt.Ide tudnál jönni?
-Úristen!Természetesen, mindjárt ott vagyok!Szia!
-Szia!És köszi!
-Nincs mit!-lerakta.Most nagyon szükségem van valakire, hogy ne omoljak össze, mint pár hónappal ezelőtt...
-Jézusom!Ez a nő nem normális, hogy bemegy a szekrénybe és ijesztget!-mondta Merci.
-Tudom!Végig sem merem nézni!Muszáj volt ezt berakni?
-De már lejáróban volt a pop corn!
-Jó, akkor nézzük végig!-mondtam, és a film vége teljesen kiborított.
-Soha többet nem nézzük meg a Paranormal Activity 3-at!
-Te raktad be, én szóltam!
-Oké,oké!Éhes vagy?
-Jah! 2 liter limonádé és egy adag rohadt sós után persze bevágnék még egy gyros tálat is!
-Akkor most mész haza? Ne már!
-De, szia!-öleltem meg, és viszonozta.
-De vigyázz, mert telihold van!Tudod ilyenkor jönnek a vérfarkasok, a Chucky babák és a szellemek!
-Nem vagy normális!Na én mentem!
-Szia!-mondta, és ezerrel hajtottam haza biciklimmel.Csak 2 km-re lakik tőlem és tél van jeeee!
-Megjöttem-kiabáltam be a szobákba, de anyát sehol nem találtam. 8 óra van, de nappalos volt.Hol van?Aztán 2 ra múlva jött a hívás...
-Jó napot kívánok!Ön Farkas Annamária hozzátartozója?
-Igen, a lánya vagyok.Miért?-rémültem meg.
-Őszinte részvétem...
-Hogy micsoda?
-Az édesanyját ma éjszaka elütötte egy autó, még behoztuk a kórházba, de már nem menthettük meg.Sajnálom...
-Ez nem lehet igaz!Neeeem!-ordítva bőgtem.Szegény nő nem értette, mi van velem.Letettem, aztán a mobilom a falhoz csaptam.Bedőltem az ágyba és csak sírtam.Fél óra múlva, amikor megbizonyosodtam arról, hogy a mobilom mindent kibír, felhívtam barátnőmet.
-Szia Trina!Mi van?Elkapott valamelyik?-nevetett, de nekem nem volt olyan poénos...
-Gyere át hozzánk!
-A faszt!Tél van!
-Az anyám meghalt...-kezdtem megint bőgni, pedig az előbb már épp legyőztem.
-Máris indulok!De figyelj!Szerintem megkérem apát, hogy ma nálunk aludhass és hogy hozzon el kocsival, oké?Nem mehetek el, de elmegyünk érted, jó?Szedd össze pár cuccodat!Ezt a rohadt nehéz pár napot itt töltöd!
-Nem!-makacskodtam
-Bocs, de nem tudsz érdekelni!Szedd össze pár cuccod!
-De...-kezdtem volna, de kinyomta.Negyed óra múlva dudaszót hallottam a ház előtt összepakoltam pár nacimat és felsőmet, meg ami kell és indultunk is.
Pár nap múlva
-Kérlek egyél valamit!
-Nem vagyok éhes...
-Enned akkor is kell!Na jó!Gyere!-fogta meg a kezem és kivonszolt a konyhába.-Most muffint fogunk csinálni!
-De nekem most rohadtul nincs kedvem ehhez!
-Oké!Elég!Eddig elnéztem neked, hogy nagyon rosszul vagy az anyukád halála óta, de ez így nem mehet tovább!Naponta egy pohár vizet iszol!
-Mintha te lennél "Mrs. Mindennap 2 litert megiszok"!
-Oké, hagyjuk!De enni is csak akkor eszel, amikor én tuszkolom beléd!5 kg-ot fogytál!És csak 1 hete vagy itt!Szedd össze magad!-az utolsó mondat minden szavát kiemelte és hangsúlyozta.Legbelül tudtam, hogy igaza van, de makacs vagyok, és ezt nem akarom feladni!
-Jó, csináljunk muffint!-színleltem izgatottságot.
-Végre valami!De te is eszel belőle legalább hármat!
-Muszáj?
-Még szép!...
-Szia Gina!
-Szia Trini!
-Tudod jól, hogy ezt a becenevet utálom!Na de most ne veszekedjünk! Eric kórházban van.Megvágta magát elég csúnyán.Be tudnál jönni?
-Azonnal indulok!-és már le is rakta.Pár perc múlva Tom aggódó arcát pillantottam meg.
-Hogy van?
-Még nem tudom.Még mindig a műtőben van.Ha jobban figyelek rá, ez nem történik meg!-borulok sírva Tom vállára.
-Nem lesz semmi baj!Eric erős, mint a bika! Nem árt meg neki egy kis karcolás!
-Reméljük!-pár perc múlva egy nővér jött ki a műtőből.Azonnal lerohantuk.
-Elnézést!Tudja milyen állapotban van Eric Saade?-faggatta Tom.
-Sajnálom!Nem mondhatok semmit!
-Szaladj már vérért!-kiabált ki egy másik nővér, és hirtelen mindkettő felszívódott.
-Szerinted nagy a baj?-néztem könnyes szemeimmel Tomra.
-Biztos, hogy nem!
-Hhh...Sziasztok!-rohant hozzánk Gina.-Hogy van?
-Nem tudunk semmit!
-Sziasztok!Tudtátok, hogy itt tök finom a kávé?
-Annyira imádom, hogy még ilyenkor is csak a kajával foglalkozol te hülye!-oltotta le barátnőm Alexet.
-Tényleg, most inkább hagyjuk, oké?
-Rendben!-mondták egyszerre.Az orvos lépett ki az ajtón.Elég idős volt, de szimpatikus.
-Hogy van?
-Önök hozzátartozók?
-Igen!-válaszoltuk egyszerre.
-Nos...Rengeteg vért veszített, de most már stabil az állapota.Még egyelőre az intenzíven fekszik, de jobban lesz.
-Hála Istennek!Köszönjük!
-Nincs mit!Ez a munkám!Nekem mennem kell, de csak keressenek meg és rendelkezésükre állok a kérdéseik keresztüzére.Viszlát!-ezzel sarkon fordult.Kitolták a műtőből és egy csomó tű lógott ki belőle.Szörnyű látvány volt, de meg kell birkóznom vele.
-Jól vagy?-lépett elém Gina, Alex kezét fogva, aki még mindig az "isteni" kávéját szürcsöli.
-Persze, minden rendben.Tudod mit?Ha már itt vagyok, elmegyek a kontrollra.
-Ha így látod jónak...
-Igen.Mindjárt jövök!
-Oké, szia!Mi itt leszünk.
-Rendben!-mondtam és nekimentem az orvosomnak.Micsoda szerencse!
-Sajnálom!
-Már megint maga?Ennyire szereti a kórházat?
-Ami azt illeti, cseppet sem, de most mégis vissza kerültem.És ha már itt vagyok, megejthetnénk a kontrollt.
-Remek!Pont ráérek.Jöjjön!
-Oké!-nem számítottam arra, hogy ilyen hamar sorra kerülök, de mégis!
-Üljön le!Most leveszem a kötést, és meglátjuk, hogy fest az orrod.
-Tegye, amit kell!-levette a kötést, megvizsgálta és mindent rendben talált.
-Nos...nincs szükség kötésre!Teljesen meggyógyult!Még egy kis nyom sem látszik.
-Nagyon köszönöm!
-Ez a dolgom.De most mennem kell egy műtétre, szóval viszlát!
-Viszlát!-kiléptem az ajtón és visszamentem Eric kórtereméhez. Gina és Alex eltűntek, ahogy Tom is.Egyetlen személy állt ott, akit szintén régen láttam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése