-Te meg mit keresel itt?-mondtuk egyszerre, de ez jelenleg egyikünket sem érdekelt.
-Jaj, annyira aggódtam miattad!-rohant oda Erichez, és leült a mellette lévő székre.
-Aha, nagyon, kösz, de nem kell a sajnálatod!Jobb lenne, ha elmennél!
-Ne csináld ezt!Kérlek!
-Először is: neked is szia, másodszor: azt mondta, húzz el!Vagy mondjam el magyarul is, vagy milyen nyelven értenéd ezt meg?-álltam fel, aminek a következménye az lett, hogy a szék felborult, de ez most a legkevésbé érdekelt.
-Ki vagy te, hogy parancsolgass?Amúgy is, még számolok veled!Tudod, megint elszöktél...
-Miről beszéltek?-ráncolta a homlokát Eric, hisz ő még semmit nem tud.
-Hagyjuk...-hajtottam le a fejem.
-Tudod mit?Én mentem!
-Végre eljutott a szőke agyadig!A viszont nem látásra, ribanc!-az utolsó szót magyarul mondtam, nehogy még fel is pofozzon engem, mert eléggé közel járt hozzá, hogy megtegye.
-Mi volt ez az egész?Milyen szökés?Miről maradtam le?
-Nem akarom elmondani, így is elég gondod van...
-A rohadt életbe, mondd már!-kiabálta, mire én adtam egy puszit a szájára.Ez mindig bejön, és ahogy látom, most is-Ezt most miért?
-Csak hogy kussolj!Eléggé észrevehetnéd, hogy kórházban vagyunk!
-Bocs, na, de kérlek, mondd el.-vágott egy olyan mosolyt, amitől majd elolvadtam, szóval neki is vannak trükkjei.
-Figyelj!Csak annyi az egész, hogy egy kicsit Molly elrabolt, és innen a vágás a lábamon-közbe akart szólni, de megint adtam egy puszit neki-, szóval, nem, nem Molly vágta belém a kést, de ez egy hosszú történet.Ezért akartam Gináékhoz költözni, de aztán jöttél te az ötleteddel, a többit már tudod.Sajnálom.
-Fel kell jelenteni!Ez nem állapot!Mindig mondta, ha valami mást csajt lát az oldalamon, "kinyírja", de nem hittem neki.Ez az én hibám!
-Te egy nagy balfasz vagy!-nevettem fel, majd abbahagytam értetlen fejét nézve-Nem, nem jelentjük fel, és nem a te hibád!Látod, éppen ezért nem akartam elmondani!Tudtam, hogy kiborulsz!
-Az isten szer...-kezdte, de az ajtó kinyílt, és az ajtóban az orvos állt.
-Kérlek, hagyd magára a beteget!Pihennie kell!-lépett beljebb, kitárva az ajtót nekem.
-Rendben, szia!-adtam puszit az arcára, és lesütött fejjel léptem ki az ajtón.Hallottam, ahogy becsapódik az ajtó, amire összerezzentem.
-Mi van?-rohant hozzám Gina.
-Semmi, minden rendben, csak...
-Megtudta, igaz?
-Igen.És nem fogadta a legfényesebben.
-Egyszer úgyis kiderült volna, amúgy, ha Mollytól tudja meg, szerintem másik verzió is életbe lépett volna.
-Igazad van!Még be szeretnél menni?
-Nem, szerintem beállna az a kínos csend, és azt nem akarom.
-Akkor menjünk haza.
-Melyik haza?Mert te Ericnél laksz.
-Ja, bocs, elfelejtettem. Eric azt mondta, hogy hozzáköltözhetnél, amíg itt van bent a kórházban.Legalább így nem lennék egyedül.
-Huhh...nem is tudom.Nem merem otthon hagyni Alexet, egy:mert felzabálna mindent, kettő:fel fogja gyújtani a házat.
-Ki fogja felgyújtani a házat?-nézett ránk értetlenül Alex, természetesen szendviccsel a kezében.
-Hát te!-nevettem el magam.
-Még hogy én?Ki kérem magamnak.Én tisztességes lánynak születtem!-kezdett el úgy járkálni, mint egy nő.Úgy tartotta a kezét, mintha a körmei épp száradnának, röhejes volt, ami a hangos röhögésem is bizonyított.Remélem nem keltettem fel senkit.
-Jól van, szívem, elég lesz.Azt hiszik, egy buzival járok.Na, nem gond, ha pár napra Erichez költöznék?-nézett kiskutya szemekkel barátnőm, és tudta jól, ez be fog válni.
-Már hármasban nyomjátok?Vagy mi van?
-Nem, csak azért, hogy ne legyek egyedül.-szóltam közbe.
-Jó, persze.De aztán szétrúgom Eric seggét, ha elvesz tőlem!
-Jaj, dehogy is!Imádlak!-ugrott Gina a nyakába, és a folyosó közepén kezdtek el smárolni.Egy percig még jó volt nézni, hogy szerelmesek, de aztán elfordultam, mert eléggé undorító látvány volt, ahogy ott falják egymást.Leültem a padra, és imádkoztam, hogy hamar legyen vége.Egy kislány mellé ültem, akinek be volt gipszelve a keze. Rám nézett, majd mosolyogva megszólított.
-Szia!Te miért vagy bent?
-Szia!Hát, az egyik barátomnak balesete volt, és ezért jöttem be.És te miért?
-Leestem a fáról.Anyukám szólt, hogy nem kéne nagyon merésznek lennem, de nem hallgattam rá.És ez lett az eredménye.
-Nagyon sajnálom!Remélem minél hamarabb meggyógyulsz!
-Én is!És ki a kedvenc énekesed?
-Ez aztán váratlanul ért!Nos, eléggé kedvelem Eric Saadet. Ismered?
-Persze, ki ne ismerné.Ő a kedvencem.Találkoztál már vele élőben?
-Igen, voltam egy koncertjén, és te?
-Még sajnos nem, de nagyon szeretném.
-Tudod mit?Adok neked valamit.
-Imádom a meglepetéseket!Mi az?
-Amikor koncerten voltam, kaptam tőle aláírást, úgyhogy neked adom.
-Úr isten!Nagyon köszönöm!-ölelt meg jó szorosan, persze csak egyik kezével.
-Szívesen!
-Indulhatunk Trina?-lépett elém Gina, karöltve a táncost.
-Igen!Nagyon örültem a találkozásnak...
-Leila!
-Leila!Még látjuk egymást!Szia!
-Szia!
-Ez ki volt?-suttogta a fülembe.
-Csak egy kislány, mit aggódsz?
-Tudod jól, hogy nem szeretem a gyerekeket...
-Ideadnád a fagyim?
-Még szép, hogy nem!imádom a citromot!És amúgy is, az enyémet leejtettem.Igazán lehetnél jószívű.
-Az vagyok, de most rohadt meleg van!
-Nem érdekel!-nevetett fel, mire fellökött egy kislányt.
-Bocsi!Nem akartam!
-Leejtettem a fagyim!Kilökted a kezemből!-kiabált rá a kislány.
-Nem direkt volt, hidd el!
-Kapd be!-lökte fel barátnőm, és még bele is rúgott.Az egészet felhúzott szemöldökkel néztem végig.De kemények ma már a kislányok!Mindezek után sírva rohant az anyjához.Felhúztam Ginát, és jobbnak láttam távozni.
-Basszameg!Ez fáj!-nézegette a véres könyökét.
-Jó, ne nyafogj!Otthon kitisztítom!Gyere már!-húztam végig hazáig, miközben majdnem kinyírtam, mert utáltam, amikor nyafog...
-Tisztában vagyok vele, mennyire rettegsz tőlük, de ő tényleg nem akart semmit!Egyébként is, ezerszer megbeszéltük, hogy az csak egy elkényeztetett lány volt, nem több.
-Jó, tudom!De akkor is ijesztőek!Nekem biztos nem lesznek gyerekeim.-súgta a fülembe, nehogy Alex meghallja.
-Dehogynem.És lehet, megvan az apjuk is!Tényleg ti hogyan is találkoztatok?
-Hát...
Gina szemszöge
-Nem akarok kávézóba menni, Lily!
-De majd veszek neked sütit!Mit szólsz?
-Indulhatunk!-nevettünk fel egyszerre, majd beszálltunk az autóba.Egész sötét lett, mire odaértünk-Ez nem kávézó!
-Hát nem éppen!Gyere, jó buli lesz!Egyik haverom, meg a többiek is jönnek, ne hagyj cserben!
-Nem is akartalak!Zúzzunk!-ordítottam.Kifizettük a jegyeket, majd megcsapott minket az a rohadt meleg, ami ilyenkor mindig van-Megyek a bárpulthoz!Mit kérsz?-kiabáltam a fülébe.
-Egy koktélt, köszi!-megfordult, és eltűnt a tömegben.Hosszasan kifújtam a levegőt, ami a tüdőmben ragadt, majd határozott léptekkel értem el a pultot.
-Két koktélt kérnék!
-És én állom!-hallottam meg valakit mellőlem.
-Kizárt, édes!-mosolyogtam bájosan, majd a két itallal a kezemben elhúztam onnan.Mit képzel ez?Csak odajön, hogy majd kifizeti?Nyilvánvaló, hogy csak meg akar fektetni, de nem dőlök be.
-Itt vannak!-kiabáltam a fülébe.Elvette, majd maga után húzta, ha jól láttam Danny Saucedot! Megáll az eszem!Leültem a boxba, és arra lettem figyelmes, hogy valaki a vállamnál átkarol, és leül mellém.
-Mit akarsz?
-Már le sem ülhetek a saját asztalunkhoz?
-Nem, mert ez a mi asztalunk, úgyhogy, húzz el!
-Bocs, de itt mi ülünk, szóval együtt a kis csapat, és ha nem tévedek, te Gina vagy!
-Honnan tudod?
-Lily az egyik haverommal jár, szóval, mondta, hogy ma te is eljössz, ennyi!
-Ó, értem.És az amúgy már hatott a pia, vagy az tényleg Danny?
-Élő nagyságban!Nos, jössz táncolni?
-Hhh...nem bánom!Menjünk!-húzott fel ülőhelyzetemből.
-Amúgy, Alex vagyok!
-És engem már ismersz!-bedobtuk magunkat, ahogy tudtuk, és elég sokáig nyomtuk éjszaka.Mi uraltuk a táncparkettet.Éppen megforgatott, aztán csak annyit éreztem, hogy a falhoz nyom, és vadul smárolunk.Senki nem nézett ránk, de rohadtul jó volt vele lenni.Csak ezeknek a buliknak az a vége, hogy egyedül kelek fel az ágyamban.De a pia miatt, ezen átsiklottam.
-Gyere!-húzott magával, egészen a kocsijáig.
-Hű, te aztán nem fukarkodsz!
-Nem, de legalább van egy jól fizető állásom.
-Az jó, nekem pedig egy cukrászdám, az Orchidé.
-Az a törzshelyem!-beültünk a kocsiba, és egészen a lakásáig repesztettünk.A lakása egy panelben volt, de eléggé elit környéken.Kinyitotta az ajtót, és húzott fel egészen a lakásáig.Nem sokat vacakolt a kulcsokkal, azonnal kinyílt az ajtó, és mi csókolózva, én a falhoz nyomódva jutottunk el a hálóig...
Reggel az arcom simogatására keltem fel.A fejem elkezdett rohadtul lüktetni, de ez jelenleg nem tudott érdekelni.Csak az, hogy hogy a francba jutottam ide?
-Jó reggelt!-babrált a hajammal.
-Neked is!
-Tessék, itt egy gyógyszer, szerintem szükséged lesz rá.
-Te vagy a legjobb!
-Mit kérsz reggelire?
-Tojás jó lesz, köszi...
-Alex!
-Tudtam!
-Mindjárt jövök!-csukta be az ajtót.Mit műveltem tegnap?Hogy kerültem ide?Bár, egész jó fejnek tűnik, akkor is részeg voltam.Remélem nem dob ki!Összeszedtem a cuccom, felvettem magamra, és kimentem a konyhába.Rohadt jó illatok lepték el a teret-Gyere, ülj le!-elém rakta a kaját,ami istenien jól nézett ki, és amúgy is rohadt éhes voltam.
-Köszönöm!
-És, mit csinálunk ma?...
Trina szemszöge
-Teljesen meglepett a kérdéssel, de elmentünk a városba, meg minden, és ő egyszerűen megfogott.Már az első együtt töltött nap után beleszerettem.És, lassan egy évesek leszünk!-mosolygott barátnőm.
-Ennek örülök.Te aztán nem egy megszokott pasi vagy ám!-löktem meg a vállát Alexnek, mire színpadiasan feljajdult, de ezen is csak nevetni tudtam.
-Ki mondta azt, hogy az vagyok?
-Nem is feltételeztem!-nevettem fel.Még gyorsan elszaladtam Eric kórterméhez, hogy legalább intsek neki.Félve léptem az ablakhoz, mosolyogtam, és intettem neki, és ő is ugyanígy tett.Jelezte, hogy menjek be, szóval megfogtam a kilincset, és lenyomtam.
-Nem is kapok jó éjt puszit?
-Dehogynem!-hajoltam le hozzá, hogy az arcára adjak egy puszit, de hirtelen elfordította az arcát, és megcsókolt.Szinte falta ajkaimat, és szorosan húzott magához.Hihetetlen érzés volt vele lenni, egyszerűen szeretem.Mi?Remélem ezt nem mondtam ki, mert szoktam hangosan gondolkodni.
-Én is szeretlek!-húzott még jobban magához...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése