-Kérem álljon fel Mr. Saade!-mondta a rendőr-Letartóztatási parancsunk van maga ellen.
-Hogy mi van?-kérdeztük egyszerre Erickel.
-De mégis mit tettem?-kérdezte kétségbeesve.
-Miss Sandén, vagyis az áldozat feljelentette önt, méghozzá megerőszakolás vádjával!-A vér is megfagyott bennem.Ennyire aljas mégsem lehet. De úgy látszik, nála nincs határ.Mindenre képes, hogy visszaszerezze Ericet. Ennyire álszent cafkát még nem láttam. Eric csak pislogott, de nem értette, hogy mi történik.A rendőr megbilincselte, beültette a kocsiba, és már vitték is el. Molly gonosz mosollyal integetett neki. Eric könnybe lábadt szemekkel tátogta nekem hogy "Segíts!". Tomas felé fordultam, és mivel látta rajtam, hogy a sírás határán vagyok, ezért megölelt.A fejemet a vállába fúrtam, és hirtelen megeredtek a könnycsatornáim.Látta, mennyire rosszul vagyok, ezért bevitt a stúdióba.Vettem egy kávét és leültem mellé. Molly elment, mielőtt széttéptem volna.
-Most már jobban vagy?-kérdezte aggódó apaként Tomas.
-Persze, de hogy fogjuk Ericet kihozni onnan?-kérdeztem, és valószínűleg eléggé elfolyt a sminkem, de jelenleg ez volt a legkisebb problémám.
-Mi?Te nem teszel semmit.Szépen kimaradsz ebből, és én elintézem, hogy már holnap kiengedhessék!-mondta, és rátette a hátamra zakóját.
-De segíteni akarok!-mondtam hangosan, mire lepisszegett és folytatta beszédét.
-Kérlek, engedd, hogy én intézzem.Ha nem vagy szemtanú, nem tudsz segíteni.
-És ha mégis tudok?-kérdeztem flegmán.
-Na ezt meghallgatom!Hogyan tudnál te segíteni?
-Be tudom bizonyítani, hogy tegnap velem volt!
-Ezt nem értem...-próbált gondolkozni több-kevesebb sikerrel.
-Figyelj!Tegnap átjött hozzám, elmentünk kocsikázni az új autómmal, aztán Mollyt találtuk ott, amint éppen feldúrta az egész lakást, aztán véletlenül Eric megütötte az orrom.Bevitt a kórházba, majd hazamentünk, és onnan indult ide, a stúdióba.Érted?-kérdeztem, mire ő csak csendben hallgatta a filmbeli eseményeket.
-Szóval nem csak alibid van számára,de be tudod bizonyítani, hogy Molly engedély nélkül ment be a lakásodba.Ez nagyszerű!-ujjongott-Mármint nem az, ami történt, hanem hogy Ericet biztosan ki tudjuk hozni a segítségeddel!-hálálkodott nekem-És amiért ilyen rendes vagy, hogy segítesz rajta, felbérelek egy takarítónőt, aki kitakarítja az egész házat tetőtől talpig, oké?-kérdezte, és fülig érő mosollyal várta a választ.
-Rendben!-egyeztem bele. Tomas hazavitt és mondta, hogy holnap reggel 8-kor jön értem. Megint eléggé unatkoztam, ezért felhívtam Ginát.
-Szia Trina!-köszönt fújtatva.
-Futottál vagy mi van?-kérdeztem nevetve.
-Valami olyasmi...-és érződött a hangján, hogy mosolyog.
-Ugye nem zavartam meg semmit?-kérdeztem félve, de tudtam a választ.
-Hát...-igen, Alexszel volt...Úgy tudtam!
-Alexet üdvözlöm!-mondtam, de nem jött válasz.
-Honnan tudtad?-dadogott.Mintha nem is ismerne.
-Gina! Eléggé ismerlek már!
-Szia csajszi!-mondta Alex.
-Szia!
-Figyu!Nem akarsz átjönni hozzánk?
-Azt sem tudom hol laktok!-csak röhögtek a háttérben.
-Akkor mondom a címet.-lediktálta, és már indultam is.
-Akkor pár perc és ott leszek!Amúgy is mondanom kell valamit...-és már ki is nyomtam.Felvettem a cipőm, a telefonom zsebre vágtam és már indultam is.Gyalog indultam el, de elég sokáig járkáltam, mire megtaláltam.Odasétáltam az ajtóhoz, és csengettem.Egy percen belül Alex már nyitotta is ki az ajtót.
-Szia csajszi!
-Szia!Látod, idetaláltam!-büszkélkedtem.
-Látom!De gyere be!-invitált be a kis takaros házhoz.A nappali hatalmas volt, a konyha mesésen volt kialakítva.Csak ennyit láttam a lakásból.Hirtelen rohanást hallottam, és a lépcső irányába fordultam. Gina trappolt le éppen a lépcsőn.Az szemei megakadtak a kötésen.
-Mi történt veled?-kérdezte elég idegesen.
-Neked is szia!Amúgy semmi bajom, csak eltört.-vontam meg a vállam.Alex persze rögtön röhögőgörcsöt kapott.
-Mi olyan vicces?-fordultam felé.
-Semmi, csak mesélte Gina, mennyire gyakran jársz így!-röhögött tovább, és már én sem bírtam ki.Pár perc után leültem a kanapéra, és Gina faggatni kezdett.
-Nos, mit is akartál elmondani?-kérdezte.Mindig is kíváncsi volt minden egyes részletre.
-Ericet letartóztatták!-hadartam el.
-Mivan?-kérdezték totál egyszerre.Megint elmeséltem a reggeltől egészen a Tomasszal való beszélgetésemig az egészet, és mint 2 gyerek, akik alváshoz készülnek, úgy hallgatták a történetet.Persze azt nem mondtam el nekik, amikor csókolóztunk.Majd máskor...
-Te jó ég!Soha nem gondoltam volna Mollyról!-hitetlenkedett barátnőm.
-Mondjuk sosem bírtam a csajt, de ez már sok!-emelte fel a hangját Alex.
-És akkor biztos ki fogjátok hozni?-idegeskedett Gina.
-Ha rajtam és Tomon múlik, akkor igen!
-De legalább lesz egy szabad napom!-mosolygott Alex, és átölelte barátnőmet.
-Ez mondjuk a mi szempontunkból jó, de Ericéből nem!-mondta Gina, és eltolta magától Alexet.
-Tudjátok mit?
-Mit?-mondták egyszerre.
-Most bemegyek Erichez!De hol is van?-kérdeztem, mire Alex elmagyarázta az útvonalat.Elköszöntem, és rohantam is hozzá.Amikor beléptem, nem éppen kedves hölgy ült ott a pultnál.
-Jó napot!Megtudhatnám, hol tartózkodik Eric Saade?
-Sajnálom, de nem adhatok információt magának!-förmedt rám.
-De hozzátartozó vagyok!-mondtam idegesen.
-Én pedig a felesége!-mondta cinikusan.Ennyire barom nem lehet!Ráhagytam, és felhívtam Tomast.
-Szia Tom!-köszöntem
-Szia Trina!Miben segíthetek?
-Meg akarom látogatni Ericet, de nem engednek be hozzá!-magyaráztam a helyzetet.
-Bocsánat, azt én rendeltem el, hogy az újságírókat ne engedjék be!-mondta.
-Gondoltam, de azt hiszik én is az vagyok!-mondtam, és kezdtem ideges lenni.
-Oké, odamegyek, és elintézem, oké?
-Tökéletes!Köszönöm!-hálálkodtam.
-Akkor 10 perc és ott vagyok.
-Itt várlak!Szia!
-Szia!-és már le is rakta.10 percen belül már jött is.Odament a pulthoz, és már intézkedett is.1 percébe került, és már vittek is Erichez.
-Nekem mennem kell, majd találkozunk szia!-köszönt el, és már rohant is.Egy hosszú folyosón vittek végig, majd megpillantottam az asztalon könyökölő Ericet. Elég összetörtnek nézett ki, de próbált erősnek mutatkozni.
-Szia Eric!
-Szia Trina!-csillant meg a fény szemeiben.Hatalmas barna szemei minden mozdulatomat követték.
-Nagyon örülök hogy eljöttél!-mondta hálásan.
-Ugyan már, bármikor megtenném!-mondtam neki, és az asztalon pihenő kezem simogatta.
-De ez nekem nagyon fontos!Köszönöm!-párásodott a szeme-Mikor fognak kiengedni?-kérdezte kétségbeesett hangon.
-Tommal mindent megteszünk, hogy minél hamarabb kijuss!-sóhajtott egyet, és kezeimet szorította.
-El sem hiszed, mennyire hiányoztál!
-Ja, de inkább hagyjuk a témát.Vallani fogok melletted, és Tom a legjobb ügyvédet fogadja fel neked!
-Ennek nagyon örülök, de én nem akarom hagyni a témát!Tényleg nagyon hiányoztál!
-Oké, elhiszem!Nekem is...-pirultam bele mondatomba.Ezután nem szóltunk egymáshoz, csak fürkésztük a másik arcát.
-Vége a látogatásnak!-szakították meg "együttlétünk".
-Szia!-könnyes szemmel léptem ki az ajtón.Arcán látszódott a fájdalom, amint ismét magára hagyom.Majd meghasadt a szívem, de nem tudtam még segíteni.Még...
Hazafelé egyedül sétáltam az utcán.A csillagok teljesen látszódtak az égbolton.Nagyon romantikus lett volna, ha Eric itt lenne mellettem.Az első csókunkon gondolkoztam, vagyis inkább azon, hogy miért csinálta.Hogyan érez irántam?Talán ő is ugyanúgy érez?...Hasonlóbbnál hasonlóbb gondolatok kavarogtak a fejemben.Észre sem vettem, hogy valaki követ.Nem látszott, hogyan is néz ki, csak a sarkamban levő mozgást hallottam.Azt tudtam, hogy nő, ugyanis magassarkú kopogását hallottam.Már kezdtem volna gyorsítani, amikor megérintette a vállam.Megfordultam és csak ennyit tudtam kinyögni:
-Molly?!
-Igen!Ugyebár te vagy Trina.-mondta, mint aki a legkedvesebb ember lenne a világon.
-Mit akarsz tőlem?-kérdeztem flegmán.
-Ne legyél ennyire előítéletes.Csak megakartalak hívni egy kávéra.-mondta őszintén, vagyis inkább annak tűnt.Beültünk barátnőm cukrászdájába, és kértünk 2 kávét.
-Figyelj!Tudom, mire készülsz!-mondta most már nem is olyan kedvesen.
-Mintha bármi közöd is lenne hozzá, de azért kíváncsi vagyok, mire gondolsz.-válaszoltam vissza ugyanolyan flegmán.
-Na idefigyelj kis anyám!Ne játsszad itt nekem a hülyét!Tudom, hogy ki akarod szabadítani Ericet!-végre elmondta, mit is akar.
-És ehhez mi közöd van?
-Csak annyi, hogy egy emberem ott áll az ajtóban, és csak arra vár, hogy a holnapi tárgyaláson úgymond "ne vegyél részt"!-mutogatott a levegőbe.
-És ha el akarok menni?
-Akkor Eric életfogytiglant kap!
-Szóval, ha jól értem, Ericről másszak le, és nem esik se neki se nekem semmi bajom?
-Nem vagy te olyan hülye!-nevetett a filmekből ismert gonosz nevetéssel.Bár ez neki elég rosszul állt, de mindegy...
-Akkor megegyeztünk?-kérdezte, és az ajtóban álló kétajtós szekrény felé nézett.Ha azt mondom, hogy nem, mehetek velük "kiruccanásra".Először is ezért akartam belemenni, másodszor pedig Ericért.
-Megegyeztünk!-nyújtottam kezem, mire ő is belecsapta jobb kezét, és már rohantam is ki onnan.Boldogság terült el az arcán.Sírva rohantam haza, és teljesen bezárkóztam.Nem könnyen ijedek meg, de Mollynak sikerült megfélemlítenie.Elmentem zuhanyozni, majd utána rögtön bevágódtam az ágyamba.De nem tudtam aludni, mert egész éjszaka sírtam, hogy utoljára láttam azt a barna szempárt, azt a vékony szájat, ami azt mondta nekem, hogy "Tényleg nagyon hiányoztál!".És én nem hittem neki...Éjjel 3 fele tudtam csak elaludni.
Másnap
A csengő hangjára keltem fel.Valaki eléggé szeretné, ha kinyitnám.
-Megyek!-kiabáltam le, felkaptam egy köntöst és rohantam az ajtóhoz.Hirtelen megfagyott bennem a vér.
-Szia Trina!-mondta Eric. Szorosan megölelt, és nem is eresztett.
-Szia!-súgtam a fülébe.Becsuktam az ajtót,elengedtem és leültünk a kanapéra.
-Annyira rossz volt odabent!-mondta, és szorosan magához húzott.
-El tudom képzelni...suttogtam.Egy kicsit elengedett, hogy bele tudjon nézni a szemembe.Azt hittem soha többé nem látom, mégis itt szorítjuk egymást. Molly elég béna...
-Nem vagy éhes?-törtem meg a csendet, bár ez nem az a fajta kínos csend, hanem amikor nincs szükség szavakra.
-Akár egy lovat is fel tudnék falni!-mondta, és már rohantam is a konyhába.Csináltam melegszendvicseket, rátettem tányérokra, vagyis tettem volna, de Eric hátulról átölelte a derekam.
-Jó illata van!-mondta, és szagolt bele a levegőbe.
-Mert én csináltam!-húztam az agyát.
-Pont azért!-mondta, és adott egy puszit a vállamra.Teljes lényem beleborzongott.A tányérokat letettem az asztalra és elkezdtünk enni.
-Hmm, nagyon finom!-mondta elismerően.
-Köszi!-mondtam öntelten, de nem bírtam ki nevetés nélkül.Gyorsan elpusztítottuk a szendvicseket, és a mosogatógépben végezték a tányérok. Eric egész végig bámulta minden porcikámat.Nem bírtam ki, hogy ne tegyem szóvá.
-Vigyázz, a nagy bámulásban nehogy kiess a székből!
-Tudok vigyázni magamra!-duzzogott-De ha valami bajom esik, ugye ápolsz?-kérdezte, és már nem bírtam tovább, röhögőgörcsöm lett.
-Ha mindenáron ezt akarod!-próbáltam levegőhöz jutni.Le akartam ülni mellé, de nem engedte.
-Az ölem sokkal kényelmesebb!Próbáld ki!-nevetett, és én megtettem, amit szeretett volna-Még mindig nem tudom, mi a nyereményem!-suttogta a fülembe.
-Bármit csinálhatsz velem!-mondtam elővigyázatlanul.Ki is használta kijelentésem.
-Hmm, bármit?-vágott perverz képet-Hát akkor úgy érzem el kell jönnöd velem vacsorázni!-jelentette ki.
-Ez komoly?
-Halálosan!-mondta, és egyre közeledett az arcomhoz.Megéreztem bódító illatát, becsuktam a szemem és vártam, mert tudtam, mi következik.Ajkait szorosan tapasztotta enyéimhez, én pedig szabad utat engedtem nyelvének.Először finoman, majd egyre erőteljesebben csókolt.Rengeteg ideig folytattuk volna, ha nem csengetnek.Sajnálatos módon elszakadtunk egymástól, és rohantam az ajtóhoz.Amikor kinyitottam az ajtót, már nem volt időm sikítani...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése